Wikipédia

Rudas László

(1885–1950) magyar marxista-leninista filozófus, politikus, újságíró, egyetemi tanár, az MTA tagja
Ez a szócikk a filozófusról szól. Hasonló címmel lásd még: Rudas (egyértelműsítő lap).

Rudas László (szül. Róth Adolf) (Sárvár, 1885. február 21. – Budapest, 1950. április 29.) Kossuth-díjas, magyar marxista–leninista filozófus, politikus, újságíró, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Rudas László
SzületettRóth Adolf
1885. február 21.
Sárvár[1]
Elhunyt1950. április 29. (65 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
SzüleiKomin Betti
Róth Vilmos
Foglalkozása
Tisztsége
  • a Tanácsok Országos Gyűlésének tagja (1919–1919)
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1949)
  • rektor (1948–1950, Budapesti Corvinus Egyetem)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949 – 1950. április 29.)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1905)
KitüntetéseiKossuth-díj (1949)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudas László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Szegény bádogos család legkisebb, tizedik gyermekeként született.[2] Apja, Róth Vilmos részt vett az Országház építésében is, amiről munkavégzés közben egyszer lezuhant. Az esést ugyan túlélte, de munkaképességét elvesztette. Ennek ellenére mindegyik fiukat (vagyis a tízből hetet) igyekeztek taníttatni. Ármin nevű bátyjából orvos lett, őt követve magyarosította vezetéknevét Rudasra, keresztnevét pedig Lászlóra.

Középiskolai és egyetemi tanulmányait már saját erejéből végezte; a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerzett latin és magyar, valamint filozófia szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet. A Szabó Ervin kezdeményezte baloldali diákok Művelődési Köréhez csatlakozott (amit bátyjai is látogattak) 1904-ben. 1905-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba és a Népszava munkatársa lett. 1907–1908-ban Párizsban járt, s útja során kezdett komolyabban is politikával foglalkozni. Nézeteivel az MSZDP belső ellenzékéhez tartozott, és részt vett a Marx Károly Társaság alapításában is, amiért 1907-ben kizárták a pártból és elbocsátották a Népszavától is. 1918. január 4-én Budapesten házasságot kötött Bloch Terézia zenetanárnővel, Bloch Artúr és Spitzer Leonóra lányával.[3]

1918 végén egyike volt azoknak a magyarországi baloldali szocialistáknak, akik felismerték egy önálló forradalmi munkáspárt megteremtésének szükségességét. November 24-én a KMP egyik alapítója, a párt első Központi Bizottságának tagja, valamint a Vörös Ujság főszerkesztője lett. 1919 tavaszán a KMP Mészáros Gáborral együtt őt küldte Moszkvába a III. Kommunista Internacionálé alakuló kongresszusára, ahol még Leninnel is tárgyalhatott. Távollétében beválasztották a IX. kerületi tanácsba, amely beválasztotta a budapesti tanácsba, amely többek között őt is delegálta a Tanácsok Országos Gyűlésébe, ahol a külügyi és alkotmányozó bizottságba is beválasztották. 1919-ben az ő fordításában jelent meg Lenin Állam és forradalom című műve.

A tanácshatalom bukása után egy darabig Budapesten bujkált, majd Bécsbe szökött. Ott részt vett a KMP újjászervezésében, megfordult Olaszországban és Németországban, majd letartóztatták, és internálták. 1922-ben a Szovjetunióba költözött, ahol kezdetben a Nyugati Népek Egyetemének magyar és német szakán tanított. 1925 májusától egy évig a Komintern Végrehajtó Bizottsága apparátusában tevékenykedett. Ezután a Nemzetközi Lenin Iskola, majd annak újjászervezése után a Marx–Engels–Lenin Intézet munkatársa volt. A Szovjetunióban elnyerte a tudományok doktora fokozatot. A második világháború alatt 1943–44-ben a magyar hadifoglyok közül önként jelentkezettek ideológiai képzését, felkészítését a krasznogorszki antifasiszta iskolában Andics Erzsébettel és Fazekas Erzsébettel (Gerő Ernő feleségével) együtt végezte. 1945-ben hazatért, és az MKP Központi Pártiskolájának igazgatója lett. Április 2-án beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Ezután az 1945-ös és az 1947-es választásokon is az MKP országos listájáról szerzett mandátumot.

Elméletei, írásai ekkoriban kezdtek egyre nagyobb súlyt kapni a párton belül. Bekerült az oktatási tanácsba, majd az elméleti kérdésekkel és a népi demokrácia értelmezésével foglalkozó legfelsőbb tanácsba is, míg a párt másik két nagy gondolkodója, Lukács György és Fogarasi Béla nem. 1948-ban az MKP és az MSZDP egyesítéséből létrejött MDP KV tagjává választották. A Rákosi-féle keményvonalas sztálinista fordulatot támogatta, s felkérésre kritizálta a marxi–lenini ideológia reprezentásának számító Lukács Györgyöt.

Lefordította Marx, Engels, Lenin több művét. Már betegsége tudatában látott neki a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem megszervezésének, aminek egyik alapító-professzora lett; a társadalomtudományi tanszék élére került, majd 1948. október 19-én ő lett az egyetem első rektora. 1949-ben az MTA rendes tagja lett, ugyanebben az évben Kossuth-díjat kapott. Ekkorra már a dogmatikus marxizmus–leninizmus legjelentősebb képviselőjévé nőtte ki magát. 1950. március 1-jén még megerősítették rektori székében, de érdemi munkát egyre súlyosbodó betegsége miatt már nem tudott kifejteni; április 29-én érte a halál.

Művei szerkesztés

  • Hűbéruralom. Galilei füzetek (17/18.). Haladás, Budapest. 1914

Emlékezete szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Рудаш Ласло, 2015. szeptember 28.
  2. ↑ Születési bejegyzése a sárvári zsidó hitközség születési akv. 5/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. február 12.)
  3. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 7/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. február 12.)

Források szerkesztés

  • Életrajza az 1947–1949-es Országgyűlés almanachjában, Budapest, 2005

Külső hivatkozások szerkesztés

További információk szerkesztés

  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest, 1965
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Bp., 2000
  • Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1972
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. ISBN 963-9257-09-5  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. MTA Társadalomkutató Központ, Bp., 2003
  • Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2  
  • Életutak. Sárvár és Sárvár környéki személyek életrajzgyűjteménye. Szerk. Sulyokné Matócza Eleonóra. Sylvester Könyvtár, Sárvár, 1993
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rudas_László&oldid=25813900”