Wikipédia

Ruténia

Ruténia (Ruthenia) a Kijevi Rusz egyik középkori latin elnevezése volt[1] a Russia, Ruscia vagy Roxolania mellett. A megnevezés a késő középkor során előbb a Kijevi Rusz Lengyelország-Litvánia által elfoglalt részére, majd az Osztrák Császársághoz tartozó Galíciára, az első világháború után pedig a ruszinok lakta Kárpátaljára és Kelet-Szlovákiára (más néven Ruszinföld) szűkült.

Első előfordulásai szerkesztés

A kifejezés feltételezések szerint a kelta ruteni törzsre vezethető vissza.[2][3] A Kijevi Rusz lakóira vonatkoztatva először a 10–12. században írt Augsburgi évkönyv egyik bejegyzésében fordul elő: „Az 1089-es évben a császár feleségül vette Praxedát, a rutének királyának (Rutenorum regis) lányát”.[4] Gallus Anonymus, az első lengyel krónikás az 1112–1116 között írt, latin nyelvű Cronicae et gesta ducum sive principum Polonorum-ban használja a Rusia, Ruthenorum regnum (rutén királyság) Ruthenorum rex (rutén király), Ruthenus, Rutheni kifejezéseket.[5] Ruténia mint ország Anonymus Gesta Hungarorumában jelenik meg elsőként (a Ruscia mellett).[6] Lehetséges, hogy Anonymus különbséget is tett a két megnevezés között, és a Rusciát csak az ország északkeleti, szuzdal-vlagyimiri részére értette („Ruscia, que Susudal vocatur”). Az angol Tilbury-i Gervasius 1212 körüli Otia Imperialia c. munkájában azt írja, hogy Lengyelország egyik oldalán a Ruténiának is nevezett Oroszországgal érintkezik (Polonia in uno sui capite contingit Russiam, quae et Ruthenia).[7]

A 13. század első felében az elnevezés előfordul még az olasz Ricardo di San Germano orosz–mongol harcokról írt szövegében[8] vagy IV. Béla magyar király egyik 1261. évi oklevelében is.[9]

Lengyelország–Litvániában szerkesztés

 
Herberstein térképe

A 13. században a mongolok megdöntötték a Kijevi Ruszt, és területének nyugati részét a Litván Nagyfejedelemség (később Lengyel–Litván Unió) foglal el, míg a keletit a Moszkvai Nagyfejedelemség igyekezett uralma alá vonni. A késő középkorban az európai és katolikus egyházbeli források a Ruténia nevet egyaránt használták a valamikori Rusz mindkét részére.[1] A 15–17. századi lengyel szerzők azonban igyekeznek különbséget tenni, és a nyugati Ruténia elnevezés mellett a keleti Moszkóviát alkalmazták.[10] Ez a megkülönböztetés a mai lengyel, ukrán és belorusz nyelvben is nyomon követhető.[11] Ettől függetlenül a Moszkvai Nagyfejedelemség lakóit gyakran nevezték ruténnak vagy ruszinnak. Például Maciej Miechowita 15–16. századi lengyel történész azt írja Értekezés a két Szarmáciáról c. művében Moszkva lakóiról: Rutheni sunt et Ruthenicum loquuntur (rutének és ruténül beszélnek).[12]

1549-ben a volt moszkvai osztrák követ, Sigismund von Herberstein a Rerum Moscoviticarum Commentarii (Megjegyzések Moszkóvia dolgairól) c. művében a helybelieket mind moszkovitáknak, mint ruténoknak nevezte:[13] „De bármi is legyen az Oroszország név eredete, ez a nép, amely szláv nyelven beszél, görög rítus szerint imádja Krisztust, és a saját nyelvén Russi-nak, latinul pedig Rhuteni-nek nevezik…”. Herberstein híres térképen a Finn-öblöt „Sinus Livonicus et Ruthenicus”-ként (Livóniai- és Rutén-öböl) jelöli.

Az újkorban szerkesztés

 
Közép-Európa etnikai térképe 1880-ban. A kisoroszok (ukránok) és rutének külön vannak feltüntetve

1844-ben az oroszországi (balti német nemzetiségű) Karl Ernst Claus az ország tiszteletére ruténiumnak nevezte el az általa felfedezett elemet.

Lengyelország–Litvánia felosztása után az osztrák hatóságok a birodalomhoz került Galíciát kezdték el Ruthenien néven emlegetni. A 19. század közepén az egyre erősödő ukrán nemzeti mozgalom nagy súly fektetett arra, hogy eltűnjenek a lokális népmegnevezések és egységes ukrán identitás jöjjön létre. Ennek következtében a rutén megnevezés a 20. század elejére szinte teljesen eltűnt, illetve egy jóval kisebb területre, a Magyar Királyság Felvidékének keleti részén és Dél-Galíciában élő ruszinok lakta régióra korlátozódott (ún. „Ruszinföld”). Az osztrák–magyar hatóságok a pánszláv mozgalom korlátozása és az ukrán nacionalizmus megosztása érdekében igyekeztek fenntartani ezt a különbségtételt.[1]

A 20. században szerkesztés

Az első világháború után Ruténiának Kelet-Csehszlovákiának ruszinok lakta régióját nevezték, amely számára a prágai kormány autonómiát ígért. Miután a náci Németország 1939-ben annektálta Csehországot, március 14-én Szlovákia és Kárpát-Ruténia (vagy Kárpát-Ukrajna) kimondta a függetlenségét. A következő napon a magyar hadsereg bevonult Ruténiába és minimális ellenállást követően Magyarországhoz csatolta a régiót. A második világháború után a Szovjetunióhoz került, amely azzal indokolta az elcsatolást, hogy a ruszinok ukránok, akiket egyesíteni kell anyanemzetükkel. Ennek megfelelően a ruszin vagy rutén elnevezéseket megtiltották, újbóli használatukra csak a Szovjetunió szétesése után kerülhetett sor.[14]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Меркулов, В. И. Об одном из названий Руси и русских в источниках. Русин, № 4 (6), 2006. Стр. 118—122
  2. ↑ Петрухин В. Я., Раевский Д. С. Очерки истории народов России в древности и раннем средневековье. – М.: Языки русской культуры, 1998. – С. 261.
  3. ↑ Мельникова Е. А. «Исторический источник неисчерпаем»: к 40-летию школы В. Т. Пашуто // Средние века. – М.: Наука, 2008. – Вып. 69 (3). – С. 23.
  4. ↑ Аугсбургские анналы
  5. ↑ Gallus Anonymus, Chronica Polonorum
  6. ↑ Anonymi Belae regis notarii. Gestis Hungarorum / Ed. S. L. Endlicher // Rerum Hungaricarum. Monumenta Arpadiana. – Sangalli: Scheitlin & Zollikofer, 1849. – P. 9–12, 14–15, 18.
  7. ↑ Английские средневековые источники IX—XIII вв. М. Наука. 1979
  8. ↑ Ric. de S. Germ., a. 1223, 110. o.
  9. ↑ Яковенко, Наталия.Вибір імені versus вибір шляху (Назви української території між кінцем XVI — кінцем XVII ст.
  10. ↑ Хорошкевич А. Л. Россия и Московия: Из истории политико-географической терминологии // Acta Baltico-slavica. — 1976. — Т. X. — С. 47—57.
  11. ↑ Лисяк-Рудницкий, Іван. Францішек Духінський та його вплив на українську політичну думку Archiválva 2014. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben // Історичні есеї. — Т. 1.
  12. ↑ Флоря Б. Н. О некоторых особенностях развития этнического самосознания восточных славян в эпоху Средневековья — Раннего Нового времени // Россия-Украина: история взаимоотношений / Отв. ред. А. И. Миллер, В. Ф. Репринцев, М., 1997. С. 9-27
  13. ↑ Записки о Московии. „Но каково бы ни было происхождение имени “Руссия”, народ этот, говорящий на славянском языке, исповедующий веру Христову по греческому обряду, называющий себя на родном своем языке Russi, а по-латыни именуемый Rhuteni,…”
  14. ↑ Paul Robert Magocsi: A new Slavic language is born, in: Revue des études slaves, Tome 67, fascicule 1, 1995, pp. 238–240.

Források szerkesztés

  • Magocsi, Paul Robert (1995). The Rusyn Question - Political Thought.
  • Ruthenians Catholic Encyclopedia (1913)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Рутения című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ruthenia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ruténia&oldid=27074390”