Ruzitska Béla

(1867–1942) magyar kémikus, egyetemi oktató

Ruzitska Béla (Kolozsvár, 1867. augusztus 24. – Kolozsvár, 1942. augusztus 2.) vegyész, egyetemi tanár, a zeneszerző Ruzitska György unokája.

Ruzitska Béla
Született1867. augusztus 24.
Kolozsvár
Elhunyt1942. augusztus 2. (74 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásavegyész,
egyetemi tanár
SírhelyeHázsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Édesapja Ruzitska Béla Adalbert Károly (1825 – 1890), édesanyja Raczek Zsófia.[1] A kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban, majd a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett vegytani és természetrajzi diplomát. A diploma megszerzése után az egyetemen maradt tanársegédként, utóbb adjunktus és egyetemi tanár lett. Az egyetem bezárása után az Állami Vegyvizsgáló Állomáson dolgozott vegyészként, majd a Marianum Leánynevelő Intézetben tanított kémiát és áruismeretet. 1940-től haláláig az egyetem kémia-technológia tanszékének vezetője volt. Tagja volt az Erdélyi Kárpát-egyesületnek; egyik túrája közben lefényképezte Vasvári Pál ma már nem fellelhető sírját. A Gyilkos-tónál geológiai kutatás közben szakadékba zuhant. Sírja a házsongárdi temetőben található.

Művei szerkesztés

  • Bevezetés az elméleti chemiába, Kolozsvár, 1894
  • A szénvegyületek égési hőjének caloriméteres meghatározása és azok egyidejű mennyileges elemzése. A m. tud. Akadémia megbízásából és támogatásával, saját vizsgálatai alapján. Budapest, 1904. (Mathem. és Természettud. Közlemények XXVII. 2.)
  • Az élelmiszerek chemiai vizsgálata, Budapest, 1905
  • A természetes festőanyagok abszorpciós-spektrumos vizsgálata és kimutatása (MTA pályamunka, 1913)
  • Fabinyi Rudolf emlékezete, különnyomat az Erdélyi Orvosi Lapból, Kolozsvár, 1923
  • Az atomelmélet újabb fejlődése, székfoglaló az Erdélyi Katholikus Akadémia 1931. február 10-ei felolvasóülésén, Kolozsvár, 1931

Cikkei a Természettudományi Közlönyben jelentek meg: (XXIII. 1891. A saccharinról és mennyileges meghatározásáról, A ptomainokról vagy állati alkaloidákról, 1892. Tanulmányok az elektrolizis köréből, 1893. Hofmann Ágoston Vilmos, a nitrogén égése, A gyémánt mesterséges előállítása, Az üveg oldhatósága vízben. Pótfüzet. a chemia legfontosabb vívmányai évszázadunk utolsó negyedében Wislicenus után, 1895. Elméleti chemia, 1896. Tanulmányok a calorimetria köréből, 1897. A petroleum képződése, 1898. Alkoholos erjedés élesztősejt nélkül, Meyer Viktor emlékezete, 1899. Világításunk az utolsó huszonöt év alatt, 1900. A sütőpataki Vilma-forrás vizéről, Az erdélyi múzeum-egyletből).

Jegyzetek szerkesztés

  1. Magyar Katolikus Egyház anyakönyvei [pontosabban?]

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés