Sátorosbánya

	Sátorosbánya (Šiatorská Bukovinka)
	; Sátorosbánya címere
	; Sátorosbánya címere
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Losonci
Rang	község
Első írásos említés	1959
Polgármester	Juraj Badinka
Irányítószám	985 58
Körzethívószám	047
Forgalmi rendszám	LC
	Népesség
Teljes népesség	289 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	7 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	303 m
Terület	43,6 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 11′ 02″, k. h. 19° 49′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 02″, k. h. 19° 49′ 45″
	Sátorosbánya weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sátorosbánya témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sátorosbánya (szlovákul: Šiatorská Bukovinka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban. A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark települése.

Fekvése szerkesztés

Fülektől 10 km-re délre, a magyar határ mellett fekszik. Közúti és vasúti határátkelőhely Magyarország felé.

A mai falu két korábbi település, Sátoros és Bükkrét egyesüléséből keletkezett. Sátoros a hagyomány szerint úgy keletkezett, hogy a már a középkorban is itt átmenő kereskedelmi úton közlekedő vásárba igyekvők a Béna patak mellett itt pihentek meg és vertek sátrat. Az úti táborozóhelyből fejlődött ki a település, mely a 18. században már Sátoros néven szerepel. Birtokosai a 19. század első felében a Máriássyak, majd részben az Orosziak, részben a Vécseyek voltak. Fejlődése akkor indult meg, amikor 1866-ban Winter Sámuel ezen a helyen kőbányát nyitott és a bánya műveléséhez Tirolból hozott munkásokat. A 20. század elején tulajdonosa Benyovits Lajos volt.

A település másik része, Bükkrét a 19. század elején alakult ki Somoskőújfalu határában. Birtokosai Somoskő várának urai, majd a Radvánszky, a Stahremberg és Sztojkovics családok. A 19. század végén Krepuska Géza lett a tulajdonosa. Lakói földműveléssel és favágással foglalkoztak. A hozzá tartozó Alsó- és Felsőmedvest a 19. század elején favágók alapították, Macskaluk pedig bányásztelepülésként keletkezett, ahol a kőbánya munkásai laktak. A Losonc-Fülek-Somoskőújfalu vasútvonal megépülése és 1871-ben történt átadása ugyancsak elősegítette a település fejlődését.

A határában álló Somoskő várát 1291 előtt a Kacsics nembeli Illés kezdte el építeni. 1310-ben Péter fia Leustach és Jakab (Illés unokái) Csák Máté hívei lettek és a várat is átadták neki. Csák Máté halála után, 1323-ban Károly Róbert elvette tőlük és Széchényi Tamásnak adta. 1411-ben Széchényi Tamás és Simon kezén találjuk. 1455-ben Széchényi Gúthi Országh Mihálynak adta zálogba, majd 1461-ben lánya, Hedvig házassága révén Losonczy Albert zálogbirtoka lett. 1481-ben a Széchényiek kihalásával királyi adományként már végleg a Losonczy családé. Az addig főként védelmi célokat szolgáló várat a Losonczyak lakájosabbá tették. Ekkor épült meg a palota és a kiszolgáló gazdasági épületek. A 15. században épült meg a nyugati torony, mely ma is vár meghatározó építménye. Az 1552. évi török hadjárat során a szomszédos várak török kézre kerültek, Somoskő azonban egészen 1576-ig kitartott. A vár ura Losonczy István Temesvár kapitányként esett el, a várat Anna lánya örökölte, aki Ungnád Kristóf későbbi horvát bán felesége lett. A várat 1576-ban Ali füleki bég rövid ostrom után foglalta el úgy, hogy az Ungnád által megbízott fiatal várkapitány, Modolóczy Miklós a vár őrségével éjszaka Eger várába szökött. A Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf vezette keresztény seregek 1593 őszén kardcsapás nélkül foglalták vissza, mert a törökök kivonultak a katonai jelentőségét vesztett várból. A vár sorsa 1682-ben pecsételődött meg, amikor a Fülek várát ostromló török sereg potyázói felgyújtották. Ezután falait már nem javították ki, a vár fokozatosan rommá lett.