Süvete
Süvete (szlovákul: Šivetice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.
| Süvete (Šivetice) | |
 | |
| Süvetei körtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagyrőcei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1262 |
| Polgármester | Ľudovít Sendrei |
| Irányítószám | 049 14 |
| Körzethívószám | 058 |
| Forgalmi rendszám | RA |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 360 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 49 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 232 m |
| Terület | 8,26 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 34′ 54″, k. h. 20° 16′ 33″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 54″, k. h. 20° 16′ 33″ | |
| Süvete weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Süvete témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Nagyrőcétől közúton 18 km-re délkeletre, a Murány-patak jobb partján fekszik.
Története szerkesztés
A település a 12. században egy korábbi falu helyén keletkezett, 1262-ben "Sueta" alakban említik először. 1435-ben "Swethe", 1453-ban "Zwyhete", 1455-ben "Sywethe", 1590-ben "Seuitiche" alakban említik a korabeli források. A jolsvai uradalomhoz tartozott, majd a 15. századtól a murányi uradalom része volt. A felette magasodó Murik-hegyen egykor őrtorony állt. 1427-ben 31 portája adózott. A települést a 17. században elpusztította a török és újra kellett telepíteni. 1710-ben a pestisjárvány 320 áldozatot követelt a községben.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SÜVETE. Tót falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, határja középszerű, legelője, fája elég van, malma, piatza közel; tserép edénnyel is kereskednek lakosai."[2]
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Sivette, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Jolsvához délre 1 1/2 , 51 kath., 537 evang. lak., kik földmivelésből és cserépedény csinálásból élősködnek. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó."[3]
1828-ban 77 házában 588 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, fazekassággal foglalkoztak. Süvete a Murány folyó völgyének legismertebb edénykészítő faluja volt. A 19. és a 20. században fazekas céh működött a községben. A Süvétei kerámia ismert volt az egész Osztrák–Magyar Monarchiában. Ma ezt a hagyományt már csak egy fazekasmester ápolja.
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Süvete, murányvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 71 házzal és 431 róm. kath. és ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1435-ben Swethe és Zwyhete néven, a jolsvai uradalom egyik birtoka és a murányi várhoz tartozik. Később e vár több birtokaival együtt a Koháryak, majd a Coburg herczegi család tulajdonába kerül, mely itt ma is birtokos. Nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk feljegyezve, így a XVII. században az egészen magyaros Süvöte alakban, 1786-ban, Korabinszky Süvéthe és Süweticze néven említi, Fényes Elek pedig a mult század közepén Sivette néven. A község határában levő Musik nevű hegyen őrtoronynak a rommaradványa látszik, mely állítólag a csehek idejéből való. A község 1860-ban teljesen leégett. A róm. kath. templom Árpád-kori építmény, az ág. h. ev. templom pedig 1785-ben épült. A község postája és távírója Jolsva, vasúti megállóhelye Jolsvataplócza."[4]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.
Népessége szerkesztés
1910-ben 375, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 398 lakosából 353 szlovák volt.
2011-ben 402 lakosából 338 szlovák.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1706-ban Bahil Mátyás szlovák evangélikus lelkész.
Nevezetességei szerkesztés
- Süvéte Szent Margit tiszteletére szentelt körtemploma az egyik legszebb a Gömör vármegyei tájakon. (Közeli szomszédján, Kisperlászon valamint a – Ózdtól nyugatra fekvő – Kissikátoron is található egy-egy rotunda.) A 13. századi rotunda alakú templomot 1750 körül bővítették. Pompás falfestmények láthatók a rotunda belsejében.
- Evangélikus temploma 1785-ben épült, tornya 1831-ben épült hozzá.
- A falu barokk haranglába 1750 körül készült.
Lásd még szerkesztés
Irodalom szerkesztés
- Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
- Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
- Milada Radová-Štiková 1991: Rotunda v Šiveticích (okr. Rožňava). Archaeologia Historica
- Ludwig E. (2000): Felvidéki műemlék-kalauz. Maecenas Könyvkiadó, Budapest (ISBN 963-203-026-5)
- Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Arcanum Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 6.)
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.
