Az SMS Erzherzog Friedrich az Osztrák–Magyar Monarchia Erzherzog-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Linienschiffe) volt az első világháborúban. A testvérhajói az SMS Erzherzog Karl és az SMS Erzherzog Ferdinand Max volt.

SMS Erzherzog Friedrich
HajótípusCsatahajó
NévadóHabsburg–Tescheni Frigyes Ferdinánd főherceg
ÜzemeltetőAz Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
HajóosztályErzherzog-osztály
Pályafutása
ÉpítőStabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Ára26 622 261 korona
Építés kezdete1902. október 4.
Vízre bocsátás1905. április 30.
Szolgálatba állítás1907. július 31.
SorsaFranciaországnak ítélik, aki továbbadja Olaszországnak, ahol 1921-ben lebontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás11 747,64 t teljes felszereléssel
Hossz126,24 m
Szélesség21,72 m
Merülés8,147 m teljes felszereléssel
Hajtómű2 db, álló 4 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép, 12 db Yarrow széntüzelésű kazán, üzemi nyomás 21 atm. Kéménymagasság a rostélytól 21 m. Szénfogyasztás 11 t óránként, 2 db 3 szárnyú, befelé forgó hajócsavar, 5 m- átmérővel Üzemanyag: 1843,6 m3 mely megfelel 1565,8 t szénnek, vagy 1290,4 t brikettnek
Sebesség20,57 csomó (37,3 km/h)
Hatótávolság7000 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 4 db 24 cm/L40 Skoda löveg, két ikercsövű lövegtoronyban a felső fedélzeten
  • 12 db 19 cm/L42 löveg, ebből 4 db lövegtornyokban 8 db kazamatákban
  • 12 db 7 cm/L45 löveg
  • 2 db 7cm/L18 csónaklöveg
  • 4 db 4,7 cm/L44 és 2 db 4,7 cm L/33 Skoda gyorstüzelő löveg
  • 4 db 3,7 cm-es Vickers szórólöveg
  • 4 db 8 mm-es Skoda géppuska
  • 2 db 45 cm-es TCS (oldalanként 1-1) vízvonal alatt, 6 db torpedó
  • 18 db akna C/99-es
Páncélzat
  • Öv: 210 mm
  • Fedélzet: 75 mm
  • Vezérlőtorony: 220 mm
  • Fő lövegtornyok: 240 mm
  • Válaszfalak: 200-240 mm
  • Kazamata ütegek: 130 - 170 mm

  • Legénység37 tiszt + 714 matróz
    SablonWikidataSegítség

    Pályafutása szerkesztés

    1902. október 4-én megkezdődött az építése. 1904. április 30-án vízre bocsátották, de a testvérhajóival ellentétben hajócsavarok nélkül. A keresztanya Izabella főhercegné volt férjének, Frigyes főhercegnek, a császári és király haderő főfelügyelőjének kíséretében. 1905. december 5-én Triesztből átment Pólába.

    1906. január 26-án befejezték az építési munkálatokat. A már beépített nagy csónakdarukat (a Sankt Georg daruhoz hasonlókat) kiszerelték, és kísérletképpen a Vulkánról (ex-Prinz Eugen) kapott egy leszerelt darut. 1907. január 30-án első ízben felszerelték és beosztották a Hajóraj kötelékébe. 1908. december 10-én részt vett a Traste-öbölben lévő Albanese Szirten zátonyra futott Huszár romboló mentési munkálataiban. Az erősödő viharban elveszítette az egyik horgonyát, a taterkélye és a tatfedélzet több világítóberendezése összetört. A hajó a Cattarói-öbölben keresett menedéket. 1909-ben a Hajóraj kötelékében szolgált és a dalmát partok előtt hajózott. December 30-án kivilágították a hajó körvonalait a Csajsun herceg vezette kínai császári Bizottság tiszteletére rendezett ünnepség alkalmából. A nap folyamán a herceg a hajóval kirándulást tett Trieszt, Póla és Fiume között. Ezt követően a Hajórajban szolgált. Egy szénvételezés alkalmából 820 t szenet rakodott be 1 óra 45 perc alatt, azaz óránként 468 tonnát. Ez volt a legjobb teljesítménye. 1910-ben 2 m hosszú távolságmérővel látták el, és megváltoztatták az ütegparancsnoki állás külső borítását.

    1911. március 28-án a II. Vilmos német császár üdvözlésére a Póla elé kifutott kötelék egyik tagja volt. Megnövelték 90 cm-es fényszóróinak számát. 1913. augusztus 4-én kimentette a Póla előtt elsüllyedt L’Independente olasz szkúner személyzetét. 1914. április 28-án a 2. Divízióval a Cattarói-öbölbe indult. Április 29-én befutott Teodóba. Augusztus 1-jétől beosztották a 3. Divízióba. 1915. május 24-én részt vett Ancona bombázásában.

    1918. február 2-án kifutott Polából a 3. Divízióval a cattarói matrózlázadás leverésére. Február 11-én visszatért Polába. Március 19-én beosztották a Torpedó Flottillához. Május 27-én kisebb tűzpárbaj Ostor előtt. Június 13-án egy légitámadás során egy ember meghalt, egy pedig megsebesült. November 1-jén a Cattarói-öbölben tartózkodott. 1920-ban Franciaországnak ítélték, de azok eladták lebontásra Olaszországnak. 1921-ben az olaszok La Speziában lebontották.

    Források szerkesztés

    Külső hivatkozások szerkesztés