SMS Frankfurt
A Frankfurt egy Wiesbaden-osztályú könnyűcirkáló volt, melyet a Német Császári Haditengerészet (Kaiserliche Marine) építettek. Korabeli német megjelölése kleiner Kreuzer (kiscirkáló) volt. Egyetlen testvérhajója a Wiesbaden volt. Nagyban hasonlítottak a korábbi Karlsruhe-osztály egységeire.
| SMS Frankfurt | |
_-_NH_2063_-_cropped.jpg) | |
| A Frankfurt a háború után célhajóként | |
| Hajótípus | könnyűcirkáló (kiscirkáló) |
| Névadó | Frankfurt am Main városa |
| Tulajdonos | .svg){kind=small} Kaiserliche Marine |
| Hajóosztály | Wiesbaden-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Kaiserliche Werft, Kiel |
| Építés kezdete | 1913. |
| Vízre bocsátás | 1915. március 20. |
| Szolgálatba állítás | 1915. augusztus 20. |
| Sorsa | célhajókén elsüllyesztették |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 5180 t, 6601 t (max.) |
| Hossz | 145,3 m (teljes) 141,7 m (vízvonalon) |
| Szélesség | 13,9 m |
| Merülés | 6,06 m (max.) |
| Hajtómű | 12 gőzkazán, 2 gőzturbina – 2 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 3,5 m) |
| Üzemanyag | szén, olaj |
| Teljesítmény | 31 000 le (22.800 kW) |
| Sebesség | 27,5 csomó (51 km/h) |
| Hatótávolság | 14 600 km 12 csomós sebesség mellett |
| Fegyverzet | 8 db 15 cm-es löveg (L/45) (1024 lövedék) 4 db 5,3 cm-es löveg (L/44) - helyette később 2 db 8,8 cm-es löveg (L/45) 4 db 50 cm-es torpedóvető cső (8 torpedó) |
| Páncélzat | övpáncélzat: 18-60 mm fedélzet: 20-60 mm parancsnoki torony: 20-100 mm válaszfalak: 40 mm lövegpajzsok: 50 mm |
| Legénység | 474 fő (köztük 17 tiszt) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Frankfurt témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Frankfurt a Nyílt-tengeri Flotta (Hochseeflotte) kötelékében számos hadműveletben vett részt az első világháború során, főként az Északi-tengeren. Részt vett a Yarmouth és Lowestoft elleni rajtaütésben, a skagerraki csatában és a második helgolandi csatában. A háború után a Hochseeflotte nagy részével együtt internálták Scapa Flow-ba, ahol 1919. június 21-én önelsüllyesztést hajtott végre. A Frankfurt azon kevés hajók egyike volt, melyek nem süllyedtek el teljesen. Az Egyesült Államok kapta meg hadizsákmányként és 1921 júliusában a légierő célhajójaként süllyedt el.
Tervezés szerkesztés
A Frankfurtot "Ersatz Hela" néven rendelték meg és gerincét Kielben fektették le a Kaiserliche Werftnél 1913-ban. 1915. március 20-án bocsátották vízre és a próbajáratai elvégzése után augusztus 20-án a Hochseeflottéhoz került szolgálatra.
A hajó teljes hossza 145,3 m, szélessége 13,9 m, merülése a hajó elején 5,76 m volt, vízkiszorítása teljes terhelés mellett 6601 tonna volt. Meghajtásáról két Marine gőzturbina-rendszer által forgatott két 3,5 m átmérőjű hajócsavar gondoskodott. A hajtóművek teljesítményét 31 000 LE-re tervezték. Ezeket tizenkét széntüzelésű, Marine-típusú gőzkazán és két olajtüzelésű kazán hajtotta meg, ami 27,5 csomós csúcssebességet tett lehetővé a hajó számára. Szénkészlete 1280 tonna volt és további 470 tonna olajat vitt magával, amivel a hatótávolsága 4800 tengeri mérföld (8900 km) volt 12 csomós sebesség mellett. A Frankfurt 17 fős tiszti kar mellett 457 fős legénységgel rendelkezett.[1]
A hajót nyolc 15 cm-es, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúval szerelték fel, melyeket külön forgatható talpazatokon helyeztek el. Közülük kettő egymás mellett a hajó elején, kettő-kettő a hajó két oldalán és kettő lépcsőzetes elrendezésben a hajó hátsó részén foglalt helyet. Az ágyúk hatótávolsága 17 600 méter volt és 1024 darabos lőszerkészlettel rendelkeztek, így minden lövegre 128 darab jutott. A hajó légvédelmét eredetileg négy darab 5,2 cm-es, 44 kaliberhosszúságú légvédelmi ágyú látta el, később ezeket egy pár 8,8 cm-es, 45 kaliberhosszúságú ágyúval cserélték le. Fegyverzetéhez tartozott még négy 50 cm-es torpedóvetőcső, melyekből kettő a víz alatt a hajó két oldalán, kettő pedig a fedélzeten, a hajó közepén volt elhelyezve. A hajó képes volt 120 akna szállítására is. A Frankfurtot a vízvonal mentén páncélöv védte, melynek vastagsága a legvastagabb részén, a hajó közepén 60 mm-es volt. A parancsnoki torony vastagsága 100 mm volt az oldalain, felül pedig 60 mm.
Szolgálat szerkesztés
Lowestoft elleni rajtaütés szerkesztés
A Frankfurtot a II. felderítőcsoporthoz (Aufklärungsgruppe II) osztották be és ezen egység tagjaként vett részt az 1916. április 24-25-én végrehajtott Yarmouth és Lowestoft elleni rajtaütésben. Az ideiglenesen Friedrich Boedicker ellentengernagy vezetése alatt álló I. felderítőcsoportot kísérte az akcióban, melynek során a Frankfurt elfogott és elsüllyesztett egy felfegyverzett gőzöst az angol partoknál, legénységét pedig foglyul ejtette.[2] A Harwichból érkező cirkálókat és rombolókat a csatacirkálók visszavonulásra késztették, de üldözőbe nem vették őket, mert tengeralattjárókat és egy nagyobb köteléket sejtettek a közelben. A rajtaütés után Boedicker visszafordult keletnek, hogy a Reinhard Scheer altengernagy vezette Hochseeflotte főerőivel egyesüljön. Ekkor Scheer, akit már értesítettek a Grand Fleet Scapa Flow-ból való kihajózásáról, a hazatérés mellett döntött.
Skagerraki csata szerkesztés
A skagerraki csatában a Frankfurt volt a Boedicker vezette II. felderítőcsoport zászlóshajója. Az alakulat ezúttal is az I. felderítőcsoport csatacirkálóit kísérte, melynek élére visszatért a betegségéből felgyógyult Franz Hipper ellentengernagy. A Frankfurt részt vett a csata első összecsapásában, mikor a David Beatty és Hipper kísérő könnyű egységei összetalálkoztak. A Frankfurt, a Pillau és az Elbing rövid tűzpárbajt folytatott a brit könnyűcirkálókkal, mielőtt azok visszavonultak.[3] Fél órával később a legújabb generációs brit egységek, a brit 5. csatahajóraj (5th Battle Sqaudron) gyors csatahajói (fast battleships) érkeztek a helyszínre és tüzet nyitottak a német könnyűcirkálókra. A német hajók ködvetőiket beindítva sérülések nélkül vonultak vissza.[4]
Röviddel 19:00 előtt az Onslow és a Moresby megpróbált támadást intézni a német csatacirkálók ellen, de a Frankfurt és a Pillau heves tüze az akció megszakítására kényszerítette őket.[5] 19:30 körül a Frankfurt és a II. felderítőcsoport összetalálkozott Chester cirkálóval és tüzet nyitottak rá több találatot is elérve rajta. A küzdelembe becsatlakoztak Horace Hood csatacirkálói és a Wiesbadenen elért egyik találatuk megbénította a hajót.[6] Egy órával később a Chester négy találatot ért el a Frankfurton gyors egymásutánban, ezek közül kettő lövedék a cirkáló főárbocának közelében csapódott be, egy a hajó elején a vízvonal felett, egy pedig a tat mellett robbant a vízben, megrongálva mindkét hajócsavart.[7]
A Frankfurt és a Pillau röviddel éjfél előtt észlelte a Castor cirkálót és több rombolót. Mindkét német hajó kilőtt egy torpedót a brit cirkálóra mielőtt visszakanyarodtak volna a német csatavonal felé. A keresőfényeiket és az ágyúikat nem használták, hogy ne árulják el ezzel a német csatahajók helyzetét.[8] Közel két órával ezután a Frankfurt két brit rombolóval találkozott össze és rövid ideig tűz alatt tartotta őket, míg azok vissza nem vonultak teljes sebességgel.[9] Hajnalra a német flotta megmenekült a brit flotta szorításából és elért a Horns Revig. A harcok során a Frankfurt legénységéből három fő esett el és 18 fő megsebesült.[10] A csatában 379 darab 15 cm-es és 2 darab 8,8 cm-es lövedéket,[11] valamint egy torpedót lőtt ki.[12]
Második helgolandi csata szerkesztés
A Frankfurt részt vett 1917 októberében az Albion hadműveletben, melyet a Rigai-öbölben állomásozó orosz haditengerészeti erők kiiktatására indítottak. A következő hónap során a II. felderítőcsoport többi tagjával együtt részt vett a második helgolandi csatában. A Frankfurt és a másik három könnyűcirkáló ekkor aknaszedőket kísért, melyek a britek által telepített aknamezőket tisztították meg. A Kaiser és Kaiserin csatahajók távolról biztosították a hadműveletet. A kialakuló csata során a Frankfurt torpedókat lőtt ki a támadó brit cirkálókra, de egyik sem talált célt.[13] A német csatahajók beérkeztekor a britek felhagytak a támadással és ezután a németek is visszavonultak.[14]
1918 október 21-én 19:08-kor Kiel-Holtenauban összeütközött az UB-89 jelű tengeralattjáróval, aminek következtében a tengeralattjáró elsüllyedt és legénységének hét tagja életét veszítette, huszonhét főt sikerült kimenteni a vízből.[15] Az UB-89-et kiemelték október 30-án, de a háború vége miatt már nem tudták kijavítani.
Október 29. szerkesztés
A háború utolsó heteiben Scheer és Hipper a Hochseeflotte bevetésével egy utolsó nagy csatát akart kierőszakolni, melyben a lehető legnagyobb veszteségeket akarták okozni a briteknek, hogy ezáltal érjenek el kedvezőbb tárgyalási pozíciót a folyamatban lévő béketárgyalásokon. Az október 24-ei döntés (haditengerészeti parancs) értelmében a hónap 29-én reggelén kiadták a parancsot a másnapi kihajózásra. Azonban október 29-én éjjel a Thüringen majd több más Wilhelmshavenben állomásozó csatahajó fedélzetén zendülések törtek ki. A nyugtalanság miatt Scheer és Hipper elhalasztotta a hadműveletet. A fegyverszünetet követően a Frankfurtot a Hochseeflotte legtöbb egységéhez hasonlóan Scapa Flow-ban internálták.
Scapa Flow-tól Cape Henryig szerkesztés
A német flotta java a béketárgyalások alatt fogságban volt. Ludwig von Reuter ellentengernagy 1919. június 21-én, a versailles-i békeszerződés aláírásának határidejének lejártakor parancsot adott a hajók elsüllyesztésére 11:20-kor, miután ezen a napon reggel a brit flotta elhagyta Scapa Flow-t gyakorlatozás céljából. A Frankfurtra brit tengerészek szálltak át és partra futtatták mielőtt elsüllyedt volna.[16]
A következő hónap során kiemelték a vízből és átadták az Egyesült Államok haditengerészetének mint hadizsákmányt.[17] Az amerikaiak formálisan 1920. március 11-én vették át Angliában és június 4-én vették fel a US Navy kötelékébe. A Frankfurtot ezt követően átvontatták az Egyesült Államokba.[18] A hajót végül 1921. július 18-án a szárazföldi légierő (United States Army Air Service) és a haditengerészeti bombázók rendelkezésére bocsátották a virginiai Cape Henryben légitámadási próbák végrehajtásához. A támadásokat először kisebb, 110 kg-os és 140 kg-os bombákkal végezték, melyek csak kisebb károkat okoztak a hajótestben. Ezt követően nagyobb, 250 és 270 kg-os bombákkal kísérleteztek. A Martin MB-2 típusú bombázók több találatot értek el a hajón, melyek következtében 18:25-kor elsüllyedt.[17][19]
-
A Frankfurt célhajóként a bombázási tesztek során -
A cirkáló lángokban állva -
Süllyedőben
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Gröner, 111. o.
- ↑ Scheer 128. o.
- ↑ Tarrant 75. o.
- ↑ Tarrant 96. o.
- ↑ Campbell, 100. o.
- ↑ Tarrant 127–128. o.
- ↑ Campbell 392. o.
- ↑ Campbell 279. o.
- ↑ Campbell 292. o.
- ↑ Campbell 341. o.
- ↑ Campbell 360. o.
- ↑ Campbell 401. o.
- ↑ Scheer 307. o.
- ↑ Halpern, 377. o.
- ↑ Gray 246. o.
- ↑ Woodward 183. o.
- ↑ a b Gröner 112. o.
- ↑ Frankfurt. Naval History & Heritage Command. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
- ↑ Miller, p. 32
Irodalom szerkesztés
- Campbell, John. Jutland: An Analysis of the Fighting. London: Conway Maritime Press (1998). ISBN 1-55821-759-2
- Conway's All the World's Fighting Ships: 1906–1922. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1984). ISBN 0-87021-907-3
- Gray, Edwyn. Few Survived: A History of Submarine Disasters. Pen & Sword (1996). ISBN 0850524997
- Gröner, Erich. German Warships: 1815–1945. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1990). ISBN 0-87021-790-9
- Halpern, Paul G.. A Naval History of World War I. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1995). ISBN 1-55750-352-4
- Herwig, Holger. "Luxury" Fleet: The Imperial German Navy 1888–1918. Amherst, NY: Humanity Books (1980). ISBN 1-57392-286-2
- Herzog, Bodo. 60 Jahre deutsche Uboote 1906-1966. München: J.F. Lehmann (1968). OCLC 5417475
- Miller, Roger G.. Billy Mitchell: Stormy Petrel of the Air. Washington, DC: Office of Air Force History (2009). OCLC 56356772
- Scheer, Reinhard. Germany's High Seas Fleet in the World War. Cassell and Company, ltd (1920). OCLC 52608141
- Staff, Gary. Battle for the Baltic Islands. Barnsley, South Yorkshire: Pen & Sword Maritime (2008). ISBN 978-1-84415-787-7
- Tarrant, V. E.. Jutland: The German Perspective. London: Cassell Military Paperbacks (1995). ISBN 0-304-35848-7
- Willmott, H. P.. The Last Century of Sea Power (Volume 1, From Port Arthur to Chanak, 1894–1922). Bloomington: Indiana University Press (2009). ISBN 978-0-253-35214-9
- Woodward, David. The Collapse of Power: Mutiny in the High Seas Fleet. London: Arthur Barker Ltd (1973). ISBN 0-213-16431-0