A salamoni döntés bibliai történet, a Királyok I. könyve 3. részében található.

17. századi mennyezetfreskó
Giuseppe Cades (18. század) olajfestménye

A történet szerint volt két parázna nő, akik egy házban laktak. Három nap különbséggel szültek, de az egyik egy éjszaka véletlenül agyonnyomta a gyermekét. Mikor észrevette, hogy a fiú meghalt, átosont a másik nőhöz, és kicserélte a holt gyereket az élővel. A másik asszony csak a reggeli fényben látta, hogy nem is a saját gyermeke a halott, akit az éjszaka hiába próbált szoptatni, és Salamon király (i.e. 970 -928) elé vitte az ügyet. Miután mindkét nő hosszan hajtogatta, hogy az élő gyerek a sajátja, a király hozatott egy kardot azzal, hogy ketté fogja vágatni az élő gyermeket, mert úgy lesz igazságos, ha a két nő a fele-felét kapja. „Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté” – egyezett bele az a nő, amelyiknek a fia meghalt, a gyerek anyja azonban ijedten tiltakozott, mondván hogy inkább adják az élő gyermeket annak, akié meghalt. Ebből Salamon kitalálta, hogy mi az igazság, és a gyermeket visszaadta az igazi anyának.

Ez a bibliai történet különösen ismert, és a „salamoni ítélet” több nyelven is fogalommá vált. A salamoni ítéletet sokszor egy olyan kiegyenlített döntés értelemében használják, aminél végül mindkét fél részt kap, tehát korántsem az eredeti történet értelmében.

Vándorlegendává vált, és a történetnek számos művészi feldolgozása is létezik, például Giacomo Carissimi, Marc-Antoine Charpentier és Georg Friedrich Händel oratóriumai, Louis-Charles Caigniez, Louis-Charles Caigniez drámája, Alexander Zemlinsky operája, és Bertolt Brecht Kaukázusi krétakör című drámája is ezen alapul.

Források szerkesztés

  • Biblia, Királyok I. könyve 3. rész 16–28. vers
  • Zimányi István: Miért? (Mindennapi és távolabbi világunk érdekességei és talányai). 2007.  

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Salamoni döntés témájú médiaállományokat.