Santa Maria dei Miracoli (Velence)

fogadalmi templom, Olaszország

A Santa Maria dei Miracoli egy fogadalmi templom az olaszországi Velencében.

Santa Maria dei Miracoli
Valláskatolicizmus
EgyházmegyeVelencei patriarkátus
Építési adatok
Építése1481
Stílusreneszánsz építészet
TervezőjePietro Lombardo
TelepülésVelence
Elhelyezkedése
Santa Maria dei Miracoli (Velence (Olaszország))
Santa Maria dei Miracoli
Santa Maria dei Miracoli
Pozíció Velence (Olaszország) térképén
é. sz. 45° 26′ 22″, k. h. 12° 20′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 22″, k. h. 12° 20′ 21″
Térkép
A Santa Maria dei Miracoli weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Maria dei Miracoli témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A templomot Nicolò da Pietro 1409-ben festett csodatévőnek tartott, a Madonnát és a Gyermeket ábrázoló ikonjának szentelték. Az egész épület egy ékszerdobozra emlékeztet, mintha a csodatévő ikon foglalata lenne. Az 1481 és 1489 között Pietro Lombardo tervei alapján emelt templom a velencei kora reneszánsz építészet egyik legszebb alkotása. Az Amadi család jelentős összeget adományozott az építkezéshez, így a munkálatokat felügyelő Francesco di Marco Zen a díszítéshez drága márványokat vásárolhatott. A templom legfőbb jellegzetessége a nagy fantáziával kialakított színes márványborítás. Elhelyezkedése csaknem egyedülálló Velencében, mind a négy oldala szabadon van, teljesen körüljárható. Építésekor erre nagy figyelmet fordítottak, minden oldalát egyformán, gazdagon díszítették. A Rio dei Miracoli csatorna felőli oldala úgy tűnik, mintha egyenesen a vízből emelkedne ki. Az eredeti tervekben nem szerepelt az apszis, a későbbi, jelentős összegű felajánlások tették lehetővé kialakítását 1485-től. A templom felszentelésére 1489-ben került sor. Ugyanebben az évben egy kolostort is építettek a muranói klarissza apácák számára, amelyet 1810-ben majdnem teljesen leromboltak.

A kétszintes homlokzatot korinthoszi félpillérek tagolják, a bejárat fölötti lunettában elhelyezett Madonna-szobor Giorgio Lascaris görög szobrász alkotása. A félköríves oromzat két szélén egy-egy imádkozó angyal szobra látható, az oromzat tetejére egy Krisztus-szobrot helyeztek el. A homlokzat összhangban áll az épület szerkezetével, a két szint a bejárat és a fölötte lévő apácák kórusának felel meg, míg a félkörív alakú pedimentum a dongaboltozatra utal.

Az épület belseje egyhajós, dongaboltozatú, csarnokszerű tér, a főhajóhoz csatlakozó kupolás kórussal. A megemelt szentélyhez egy tizennégy fokból álló lépcső vezet fel. A szentély előtti domborművekkel gazdagon díszített ív ókori diadalívre emlékeztet. A szentély valószínűleg azért került ilyen magasra, mert el kellett helyezni az eredeti tervekben nem szereplő sekrestyét is. A szentélyhez vezető lépcső előtt kétoldalt állnak Szent Ferenc és Szent Klára szobrai, Girolamo Campagna művei. A lépcső tetején Szent Ferenc, Szent Klára, Gábriel arkangyal és Szűz Mária mellszobrait Tullio Lombardo készítette. A főoltárt egy áttört korlát fogja körül, két oldalán Alessandro Vittoria művei, Szent Péter és Szent Antal apát bronzszobrai állnak. A kazettás mennyezeten ötven próféta és szent mellszobra látható. A szobrok 1528-ban készültek, alkotójukat eddig nem tudták egyértelműen azonosítani, valószínűleg a trevisoi Pier Maria Penacchi munkái. A mennyezet legnagyobb festménye, egy ismeretlen 16. századi festő alkotása a Madonnát ábrázolja Szent Ferenc és Szent Klára társaságában. A bejárat fölött található a templom orgonája és a klarissza apácák kórusának galériája, amelyet eredetileg egy híd kötött össze az utca túloldalán álló kolostorral.

Az épületen az első nagy helyreállítási munkákat 1883 és 1887 között végezték, ekkor a márványburkolat egy részét kicserélték, majd 1988 és 1998 között kívül-belül ismét restaurálták.

Források szerkesztés

  • Antonio Manno: Velence művészete, Geographia Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-9547-07-7
  • Alessandra Boccato: Chiese di Venezia, Arsenale editrice, Venezia, 1998, ISBN 88-7743-197-0
  • Rolf Toman (szerk.): Az itáliai reneszánsz - Építészet, szobrászat, festészet, rajz, Vince Kiadó, 1998,ISBN 963-9069-61-2