Wikipédia

Sarah Miles

angol színésznő

Sarah Miles (Ingatestone, Egyesült Királyság, 1941. december 31.) Oscar-díjra jelölt angol színésznő. A hatvanas évek csábos királynői között emlegették Julie Christie-vel és Susannah Yorkkal.[2][3] Testvére a brit rendező, Christopher Miles. Karrierjét beárnyékolta volt párjának öngyilkossága, és a bulvármédia is többször vette magánéletét célkeresztbe. A kilencvenes évek után kevesebb szerepet vállalt, mára szinte teljesen visszavonult.

Sarah Miles
Született1941. december 31. (82 éves)[1]
Ingatestone
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
HázastársaRobert Bolt
(1967–1975) (elvált)
(1988–1995) (haláláig)
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozása
Iskolái
Színészi pályafutása
Aktív évek1962–2016
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Sarah Miles témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

A britek szirénje szerkesztés

Sarah Miles Ingatestone-ban született Vanessa Miles és John Miles építészmérnök gyermekeként. A közeli Roedean lányiskolába járt, amíg el nem tanácsolták kifogásolható viselkedéséért. Miles édesanyjának sikerült lányát tizenötévesen beíratnia a Royal Academy of Dramatic Art drámaiskolába. 1960-ban Miles debütált London színpadján a Dazzling Prospect című darabban. Nem sokkal később televízióban szerepelt a Deadline Midnight újságíró témájú brit sorozatban. 1962-ben keltett nagy feltűnést A tárgyalás című filmben: egy diáklányt játszik, aki belebolondul a tanárába, de a tanár visszautasítja, ezért a lány vádat emel ellene. A tanárt Laurence Olivier alakította, akivel Miles a való életben viszonyt kezdeményezett, annak ellenére, hogy a férfi sokkal idősebb és már házas volt Joan Plowright színésznővel.[4] Milest BAFTA-díjra jelölték, majd megkapta következő szerepét A szolga című filmadaptációban, amely Robin Maugham kisregénye alapján készült. Miles a címszereplő szolga (Dirk Bogarde) cinkostársát játssza, akivel együtt tönkreteszi egy semmirekellő úrifiú (James Fox) életét. Miles egy újabb csábító szerepét kapta a Ceremonyban, aki hűtlen lesz bebörtönzött barátjához.

Miles, hogy eloszlassa maga körül a berögzült rossz kislány képét, új műfajokban is kipróbálta magát, mint az 1965-ös Azok a csodálatos férfiak a repülő masináikban című vígjáték és az I Was Happy Here romantikus film. Miles visszatért a színpadra is, legfontosabb szerepe Stuart Mária volt a Vivat! Vivat Regina! 1967-es alkotásban, amit férje, Robert Bolt írt. Miles részesévé vált a brit új hullám mozgalomnak, amikor felbukkant Michelangelo Antonioni Nagyítás című művészfilmjében. Egy kisebb szünet után visszatért 1970-ben David Lean Ryan lánya című filmjében, aminek forgatókönyvét Miles férje írta Flaubert Bovaryné művétől megihletve. A produkció Robert Mitchum és Miles első közös munkája is volt, Miles megkapta első Oscar-jelölését. Érdekes módon a film nem lelt nagy népszerűségre az Egyesült Államokban.[4]

Botrány és korai visszavonulás szerkesztés

1972-ben Robert Bolt bemutatta első rendezését, a Lady Caroline Lambot címszerepben Milesszal. A történet létező történelmi személyek életéről szólt, de hatalmasat bukott, így Bolt elvetette annak az ötletét, hogy a közeljövőben rendezzen, és nagyban befolyásolhatta Milesszal való házasságának végét is. 1973-ben Miles menedzserét, David Whitingot holtan találták Miles hotelszobájában, a színésznő pedig elsőszámú gyanúsítottnak számított. Félve, hogy ezzel véget ér a karrierje, tovább folytatta a filmezést 1974-ben Dickens regényének a Szép reményeknek feldolgozásával. 1976-ban Kris Kristoffersonnal dolgozott közösen a japán Misima Jukio regényének filmadaptációján, The Sailor Who Fell From Grace-en. 1978-ban ismét Mitchummal szerepelt A nagy álomban, Raymond Chandler regényének modern értelmezésében. Ezután segített bátyjának, Christopher Milesnak leforgatni A szerelem oltárán című önéletrajzi filmet főszerepben Ian McKellennel és Janet Suzmannal. A produkció D. H. Lawrence száműzetésbe vonult éveit taglalja Új-Mexikóban és Olaszországban.[4]

1984-ben Vanessa Redgrave-vel szerepelt a Gőzben című filmdrámában, valamint Donald Sutherlanddel és Faye Dunawayjel a Meghurcolt ártatlanságban. 1986-ban egy tévéfilmben (Hárem), 1987-ben egy minisorozatban (Queenie) kapott szereplési lehetőséget. Az 1941-es kenyai gyilkosságot feldolgozó regényből 1988-ban készült adaptáció, az Úri passziók, amiben Miles ismét egy rosszra hajló karakter bőrébe bújt. Meglepetést okozott a John Boorman rendezte Remény és dicsőség című háborús filmben, amiben egy édesanyát alakított. Miles viszonylag korán nyugdíjazta magát, a kétezres évektől csak egyszer-egyszer bukkant fel a képernyőn, mint Agatha Christie: Poirot sorozatában (2004), vagy a legutóbbi 2016-os rövid szerepében. 1993-ban nekiállt önéletrajzát lapra vetni, és három kötet könyv sikeredett belőle: A Right Royal Bastard (1993), Bolt from the Blue (1996) és Beautiful Morning (1998).[4]

Magánélete szerkesztés

Férjével, Robert Bolttal, 1965-ben ismerkedett meg egy vacsoraesten, pár évvel később házasodtak össze, addigra Miles várandós volt fiúkkal, Tommal. Bolt forgatókönyveket írt, és rendezői ambíciói is voltak, amik gyorsan kihunytak, miután első filmje, a Lady Caroline Lamb címszerepben Milesszal nagyot bukott, és a házasságuk is megsínylette. A pár azonban ismét egyesült, és Bolt haláláig együtt maradt.[5]

A média előszeretettel botránkoztatta meg Miles magánéletével a közönséget. A hetvenes években történt, mikor Miles allergiájával kapcsolatban kért tanácsot az orvosától, a doktor pedig javasolta neki, hogy naponta igyon egy csésze vizeletet. Miles már korábban is hallott ennek a jótékony hatásáról, mikor férjével Indiában járt. Egy nap azonban Robert Mitchum, Miles egykori szeretője kikotyogta a titkot, és a színésznő nevetség tárgya lett. „Az emberek nagyon furán kezelték. Úgy mentek el mellettem, mintha valami rossz szagom lenne. Szörnyű volt. Még levelet is írtak nekem, amiben gonosz boszorkánynak csúfoltak.” – mondta Miles a Daily Mailnek. Az újabb törés azonban csak ezután következett. 1973-ban David Whitingot, Miles menedzserét holtan találták a nő hotelszobájában. Miles előtte vetett véget románcuknak, a férfi pedig feljött a szobájába, és verni kezdte a nőt. Milesnak sikerült elmenekülnie, és mire visszajött, Whiting halott volt. A rendőrség kiderítette, hogy öngyilkos lett, de addig a pillanatig Miles gyilkosságban érintett személynek számított.[3]

A média másik kedvenc témája Miles aktuális partnerének kiderítése volt. Miles erről a következőképp nyilatkozott a Sussex Life-nak: „Spielberggel két évig voltam, James Foxszal újabb két évig. Laurence Olivier-t huszonnyolc évig kísértem, Mitchummal több mint tizenkét évig tartott. Ezek közül egyik sem volt rövid távú, érzelemmentes, sosem voltak egy éjszakás kalandjaim!”.[5]

Filmográfia szerkesztés

Filmek szerkesztés

Év Cím Szerep Magyar hang[6]
1962 A tárgyalás Shirley Taylor 1. magyar változat Pap Éva
2. magyar változat Bus Kati
1963 A szolga Vera Almási Éva
The Ceremony Catherine
Hatoldalú háromszög a feleség Magda Gabi
1965 Azok a csodálatos férfiak a repülő masináikban Patricia Rawnsley Bánsági Ildikó
I Was Happy Here Cass Langdon
1966 Nagyítás Patricia Szerencsi Éva
1970 Ryan lánya Rosy
1972 Lady Caroline Lamb Lady Caroline Lamb
1973 A Lady sofőrje Lady Franklin
A férfi, aki szerette a táncoló macskát Catherine Crocker
1974 Szép remények Estella 1. magyar változat Farkasinszky Edit
2. magyar változat Fazekas Zsuzsa
1975 Requiem for a Nun Temple Drake Stevens
Bride to Be Pepita Jiménez
1976 Dynasty Jennifer Blackwood
The Sailor Who Fell from Grace with the Sea Anne Osborne
1978 A nagy álom Charlotte Sternwood Csere Ágnes
1981 A szerelem oltárán filmcsillag
Kígyóméreg Dr. Marion Stowe Haumann Petra
1983 Walter & June June
1984 Meghurcolt ártatlanság Mary Durant 1. magyar változat n.a
2. magyar változat Halász Aranka
3. magyar változat Tóth Judit
1985 Gőzben Sarah
1986 Hárem Lady Ashley
1987 Remény és dicsőség Grace Rowan
Úri passziók Alice de Janzé 1. magyar változat n.a
2. magyar változat Zsurzs Kati
1990 Titok Monte Carlóban Emilie Balogh Emese
1992 Csendes érintés Helena
2001 Days of Grace Sissi, az édesanya
Jurij Martina
2003 The Accidental Detective Smeralda Mazzi Tinghi
2016 Interlude City of a Dead Woman Josephine

Televíziós sorozatok szerkesztés

Év Cím Szerep
1961 Deadline Midnight Vi Vernon (egy epizód)
1963 ITV Play of the Week Lucile (egy epizód)
1964 Festival Isabelle (egy epizód)
1987 Queenie Lady Sybil (két epizód)
1994 Dandelion Dead Catherine Armstrong (négy epizód)
2004 Agatha Christie: Poirot Lucy Angkatell (epizód: Hétvégi gyilkosság)

Díjak és jelölések szerkesztés

Év Cím Díj Eredmény
1963 A tárgyalás BAFTA-díj a legjobb elsőfilmesnek Jelölve
1964 A szolga BAFTA-díj a legjobb brit színésznőnek Jelölve
1965 Laurel-díj a legjobb új színésznek Jelölve
1971 Ryan lánya Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek Jelölve
Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma Jelölve
BAFTA-díj a legjobb női főszereplőnek Jelölve
Laurel-díj a legjobb női főszereplőnek Második hely
1973 A Lady sofőrje Cannes-i fesztivál – Különdíj Elnyerte
1977 The Sailor Who Fell from Grace with the Sea Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma Jelölve
1988 Remény és dicsőség BAFTA-díj a legjobb női főszereplőnek Jelölve

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ http://encyclopedia.com/education/news-wires-white-papers-and-books/miles-sarah-1941
  2. ↑ Meghalt Susannah York. Telegraph. (Hozzáférés: 2018. január 6.)
  3. ↑ a b Daily Mail
  4. ↑ a b c d TCM
  5. ↑ a b Sussex Life
  6. ↑ iszdb.hu

Művei szerkesztés

  • Miles, Sarah – Serves Me Right. London, England: Macmillan, 1994.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sarah_Miles&oldid=26372252”