Sassy Attila

(1880–1967) magyar festő- és grafikusművész

Sassy Attila Elemér (Sassy-Szabó Attila, művésznevén Aiglon) (Miskolc,[6][7][8] 1880. október 17.[8]Budapest, 1967. október 11.[8]) magyar festőművész, grafikus.

Sassy Attila
Született1880. október 17.[1]
Miskolc
Elhunyt1967. október 11. (86 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • tervezőgrafikus
  • grafikusművész
SírhelyeFarkasréti temető (B-97. fülke)[4][5]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Szülei Sassy Árpád és Szirmay Terézia voltak,[8] bátyja Sassy Csaba költő, újságíró volt. Apai ágon a nemes sassi Szabó család leszármazottja volt. 1898-ban Budapesten Ferenczy Károly magániskolájában kezdte művészi tanulmányait. Párizsban Anton Ažbe művésziskolájában tanult, 1904-ben Münchenbe utazott. 1905-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1906-ban visszatért Miskolcra, ahol a Kaffka Margit körül csoportosuló művésztársaság tagja lett, és illusztrálta Kaffka Ópium-álmok című kötetét. Neve ezzel vált országosan ismertté. A miskolci festők tárlatán 1905-ben mutatkozott be, és többek között Kaffka Margit is meleg szavakkal méltatta képeit. 1906-ban Münchenbe, majd Párizsba utazott; a Julian Akadémia hallgatója lett; itt Jean-Paul Laurens és Lucien Simon oktatta. 1908-ban Budapestre költözött, és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál szobrászatot tanult. Kiállított Párizsban, majd 1910-ben a budapesti Művészházban tartott kiállítása is sikert hozott számára. 1910-ben Miskolcon is kiállított, a több mint száz alkotást bemutató tárlatot a Lévay József Közművelődési és Múzeum Egyesület rendezte. Az 1917-es, a Művészházban bemutatott Krisztus sírbatétele című festményével elnyerte Lánczy Leó 500 koronás díját.

Tíz évig élt Pesterzsébeten, de nem tudta megszeretni a környezetet, a tájat. Később közös műterme volt az Ilona-lépcsőnél Medgyessy Ferenccel, majd az Alkotás, az Orlay, az Abonyi, a Mária és a Nádor utcában lakott, végül visszatért a Mária utcába. Változatos technikákat alkalmazott, készített olajképeket, szén- és tusrajzokat, temperákat, pasztellképeket, karikatúrákat ismert barátairól, írókról, művészekről, és még az alkalmazott grafikában is alkotott: nívós borcímkéket rajzolt, illetve tervezett. Témái is igen változatosak: szívesen készített aktokat, portrékat, önarcképeket, tájképeket, csendéleteket, szimbolikus és bibliai témájú táblaképeket. Utolsó kiállítása 1943-ban volt. 1963-ban a miskolci Herman Ottó Múzeumnak ajándékozta 37 festményét és számos grafikáját.

Sírja a Farkasréti temetőben található.

Magánélete szerkesztés

Kaffka Margit (1880–1918) szerelme volt. 1909. október 26-án Budapesten házasságot kötött Farkas Jolán Gizellával (1887–?).[8][9]

Kiállításai szerkesztés

Műveiből szerkesztés

  • Ópium-álmok (1906)
  • Új típusok (1910)
  • Medgyessy Ferenc (1910)
  • Nő fotelban (1920)
  • Fények (1935)
  • Akt
  • Új idők

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Attila Sassy című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Sz. Kürti Katalin: Medgyessy – szemtől szemben. Gondolat Kiadó, Budapest 1983
  • A Nemzeti Szalon Almanachja (Képzőművészeti lexikon). Szerkesztette: Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő (Budapest, 1912)
  • Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848–2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8