Schottwien

Schottwien osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Neunkircheni járásában. 2019 januárjában 689 lakosa volt.

Schottwien
Schottwien címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Neunkircheni járás
Irányítószám	2641, 2642
Körzethívószám	+43 2663
Forgalmi rendszám	NK
Népesség
Teljes népesség	660 fő (2018. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	569 m
Terület	12,55 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 39′ 17″, k. h. 15° 52′ 19″47.65461, 15.8719
Schottwien weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Schottwien témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elhelyezkedése

Schottwien a Neunkircheni járásban

A Szt. Vitus-plébániatemplom

Schottwien Alsó-Ausztria Industrieviertel régiójában fekszik a Wechsel-hegység északi részén, a Semmering-hágó közelében. Területének 72%-a erdő. A településen halad át az S6 Semmering Schnellstraße autóút. Az önkormányzat 2 településrészt, illetve falut egyesít: Greis (34 lakos 2019-ben) és Schottwien (655 lakos).

A környező önkormányzatok: nyugatra Semmering, északnyugatra Breitenstein, északkeletre Gloggnitz, keletre Raach am Hochgebirge, délkeletre Trattenbach, délnyugatra Spital am Semmering (Stájerország).

Története

A Posthof és a Szentháromság-oszlop

A Szűz Mária-kegytemplom

Schottwien területén 1902-ben kisebb kelta kincsleletet találtak, amely 8 nagyobb és 8 kisebb ezüstpénzből állt. A Bécset Itáliával összekötő fontos kereskedelmi útvonal mentén fekvő Schottwient először 1266-ben említik. Ugyanebben az évben a súlyos viharok megrongálták a templomot és a környező vidéket, tönkretéve ezzel 300 ember és jószágaik megélhetését. 1266-ban vagy 1267-ben a település vásártartási (mezővárosi) jogokat kapott, amelyet 1287-ben megerősítettek. 1270-ben V. István magyar király hadai dúlták fel a II. Ottokár cseh király birtokában lévő térséget (korábban 1250-54 között a Babenberg-örökségre pályázó IV. Béla is megszállta a Semmering-hágó környékét). A 13. századtól kezdve hercegi vámszedőhely működött Schottwienben. (1387-ben pl. négy bécsi pfennig vámot szedtek egy boroshordó után).

A mezőváros 1459-ben címert és vámmentességi privilégiumot kapott. Az Alsó-Ausztriát megszálló Mátyás magyar király 1487-ben hosszú ostrom után foglalta el a kőfalakkal védett mezővárost és a hágót védő Klamm várát. 1529-ben a Bécset ostromló törökök a települést is feldúlták. 1609-ben Mátyás, Miksa és Ferdinánd főhercegek az schottwieni Aranybárányhoz címzett fogadóban (ma Posthof) tárgyalták meg fivérük, II. Rudolf megbuktatását. 1637-ben Mária Anna császárnő grazi útja során átkelt a Semmeringen és Schottwiennek 800 pár ökröt kellett ehhez biztosítania. 1679-ben a pestis a lakosok nagy részét elpusztította. Ezután a Walsegg család szerezte meg az uradalmat, amely ispotályt és kápolnát építtetett, valamint gipszbányát nyitott. 1728-ban VI. Károly császár leköveztette a semmeringi utat, amely fellendítette a forgalmat és a mezőváros gazdaságát is.

1805-ben a franciák lerombolták Klamm várát. 1809-ben Napóleon Schottwienben szállt meg, a mai postaépületben, ekkor két helyi bányász merényletet tervezett ellene, de nem tudtak lőtávolságba jutni a császárhoz. 1841-ben a hágón átvezető utat szerpentinekkel bővítették ki, így a kevésbé meredek utakon nem volt szükség többé a schottwieni málhásállatokra és a mezőváros jelentős bevételektől esett el. 1846-ban egy tűzvészben 32 épület égett le, többek között a templom és a plébánia is. 1854-ben a semmeringi vasút elkészültével a település végképp elvesztette korábbi jelentőségét.

1898-1930 között Schottwienből indult a 10 km-es semmeringi autóverseny, amely olykor 60 ezer nézőt is vonzott. 1945 áprilisában a térség heves harcok színtere volt a német 9. hegyivadász-ezred és a hágót elfoglalni szándékozó Vörös Hadsereg között. Ennek során a mezővárosban 18 ház pusztult el. 1986-1989 között megépült az S6 Semmering Schnellstraße; ennek részeként Schottwien fölött egy 130 m magas és 220 m hosszú híd ível át.

Lakosság

A schottwieni önkormányzat területén 2019 januárjában 689 fő élt. A lakosságszám a csúcspontját 1900-ban érte el 1166 fővel, azóta többé-kevésbé csökkenő tendenciát mutat. 2017-ben a helybeliek 91,1%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 2% a régi (2004 előtti), 4,8% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,7% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,5% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 82,2%-a római katolikusnak, 2,2% evangélikusnak, 1% ortodoxnak, 5,6% mohamedánnak, 6,6% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor a német mellett (87,5%) a nagyobb nemzetiségi csoportokat a törökök (4,5%), a horvátok (1,8%) és a magyarok (1,3%; 9 fő) alkották.

A lakosság számának változása:

2016	682
2018	660

Látnivalók

• a Szt. Vitus-plébániatemplom
• a Göstritzi Szűz Mária-kegytemplom, mellette a passiós rend 1738-ban épült kolostora
• az 1720 körül emelt Szentháromság-oszlop
• a középkori városfal romjai

Források

• Walter Arlt: Aus der Geschichte von Schottwien und seiner Umgebung, Heimsuchungen, Pottschach 1967, Eigenverl. Arlt.
• Pihan Bonaventura, Bernhard Rittinger: Wallfahrtskirche Maria Schutz am Semmering, Maria Schutz, Semmering: Passionistenkloster, Neubearb. Aufl. 1991.
• Friedrich Brettner: Schicksalsjahre 1938–1955, Band 2, Schottwien – Breitenstein – Semmering, 2009, Eigenverl. Brettner.
• Egon Christian Siemundt: Der Napoleonschütz: Novelle; Schicksale aus der Franzosenzeit in Regensburg, Verlag „Zeit und Welt“, Regensburg 1959.
• A település honlapja
• 31833 – Schottwien Statistik Austria

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Schottwien című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.