Schwartner Márton

(1759-1823) statisztikus; egyetemi tanár

Schwartner Márton (Késmárk, 1759. március 1.Pest, 1823. augusztus 15.) statisztikus, egyetemi tanár, táblabíró. 1801-ben magyar nemességet szerzett I. Ferenc királytól.

Schwartner Márton
Született1759. március 1.
Késmárk
Elhunyt1823. augusztus 15. (64 évesen)
Pest
Állampolgárságaosztrák
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásastatisztikus,
könyvtáros,
egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Schwartner Márton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Szülei polgári származású gazdag evangélikus vallású kereskedők voltak; atyja, idősebb Schwartner Márton, anyja, Stentzel Éva volt.[1] A gimnáziumot szülővárosában és Pozsonyban végezte. Egyetemre Göttingenbe járt, ahol történelmet, statisztikát és diplomatikát tanult. Hazatérése után három évig Prónay László báró, csanádi főispán gyermekeinek nevelője volt, majd 1784-ben Késmárkon, 1786-ban Sopronban volt gimnáziumi tanár. 1788. március 12-én elhagyta Sopront, miután protestáns vallása dacára, II. József császár a pesti katolikus egyetemen az oklevéltan („diplomatika”) és a címertan tanszékére, egyszersmind az egyetemi könyvtár őrévé tette. Évi fizetése 1791-ben 600 forintról 800 forintra emelkedett. Ezt az állását halálig betöltötte. Tanítványai között volt Bártfay László és Botka Tivadar. I. Ferenc király 1801. február 21-én magyar nemességre emelte. Miután a statisztikai tanszékért háromszor hiába folyamodott, 1810-ben a király 400 forint évi személyes pótlékkal kárpótolta. 1809-ben a Pozsonyi Evangélikus Líceum könyvtárára 500 forint alapítványt tett, hálából mert ott nyerte legnagyobbrészt kiképeztetését. Pestmegye táblabírája is volt. Halála után 12 000 kötetből álló könyvtárát a késmárki líceumra hagyta 15 000 forint alapítvánnyal, ezenkívül 15 000 forintot a késmárki szegény leányok kiházasítására rendelt.

Művei szerkesztés

  • Statistik des Königreichs Ungarn (Pest, 1798). (2. kiadás 3 részben, 1809-11. Első rész Második és harmadik rész; 3. kiadás 1815), a maga korában kitűnő mű, melyből a második kiadás után Frankfurtban 1813-16. francia fordítás is jelent meg.
  • Introductio in artem diplomaticam praecipue hungaricam (Pest, 1790, 2. kiadás Buda, 1802);
  • De gente Croiaca (A Crouy hercegek rokonságáról az Árpádokkal, uo. 1791);
  • De Scultetiis per Hungariam quondam obviis (Pest, 1815).

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés