Sennyey Pál
Kissennyei báró Sennyey Pál (Buda, 1822. április 24. – Battyán, 1888. január 3.) valóságos belső titkos tanácsos, Magyarország országbírája, a Magyar országgyűlés főrendiház elnöke, az MTA igazgató tagja, Aranygyapjas rend lovagja.[2]
| Sennyey Pál | |
 | |
| A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke | |
| Hivatali idő 1865. december 9. – 1867. március 22. | |
| Előd | Apponyi György |
| Utód | Mailáth György |
| A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke | |
| Hivatali idő 1884. december 6. – 1888. január 3. | |
| Előd | Szőgyény-Marich László |
| Utód | Vay Miklós |
| A Magyar Királyság országbírója | |
| Hivatali idő 1885. október 10.[1] – 1888. január 3. | |
| Előd | Mailáth György |
| Utód | Szőgyény-Marich László |
| Született | 1822. április 24. Buda |
| Elhunyt | 1888. január 3. (65 évesen) Battyán |
| Párt |
|
| Foglalkozás | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sennyey Pál témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
A kissennyei Sennyey család sarja. Apja kissennyei báró Sennyey Károly (1787–1841) császári és királyi kamarás,[3] anyja nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Erzsébet (1795-1878) grófnő volt.[4] Apai nagyszülei báró Sennyey Antal (1754–1822), és báró kéthelyi Hunyady Erzsébet (1759–1799) voltak. Anyai nagyszülei nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Mihály (1746–1796), és Maria Terézia von Colloredo-Waldsee (1751–1831) voltak.
A jogi tanulmányokat Kassán végezte, ezután 1841-ben Zemplén vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, egy év múlva vármegyei tiszteletbeli főjegyző, majd a Magyar Királyi Helytartótanács titkára lett. 1846-ban a Magyar Királyi Udvari Kancellária tiszteletbeli elnöki titkára, közben elnyerte a királyi kamarási méltóságot is. 1847-48-as országgyűlésen mint Zemplén vármegye első követe konzervatív programmal vett részt. 1848 októberében lemondott, a szabadságharc ideje alatt visszavonultan élt. 1853. március 16-án a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagjává választották. 1860-ban az októberi diploma kibocsátása után a Magyar Királyi Helytartótanács alelnöke volt. A provizórium alatt ismét visszavonulva élt 1865 júliusáig, amikor magyar királyi főtárnokmesterré neveztetett ki, és a nádori szék üresedése következtében a Magyar Királyi Helytartótanács elnöki tisztét is viselte. 1867. február 17-én lemondott a tárnokmesteri címről, ekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Ezután is tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában és 1877 februárjában, Tisza Kálmán lemondása után kormányalakításra is felkérték, de sikertelenül. 1885-ben a főrendiház elnökévé és országbíróvá nevezték ki.[5]
Házassága és leszármazottjai szerkesztés
Sennyey Pál feleségül vette eörményesi és karánsebesi Fiáth Mária (*Pest, 1846. december 12.–†Bély, 1940. március 14.) bárónőt,[6] Fiáth Ferenc (1815–1885) báró és kapivári Kapy Ágnes (1819–1906) lányát. A házasságukból született:
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://uni-eszterhazy.hu/api/media/file/4a0f6437903649929bf56bfe0e4403cd7d2f56b2
- ↑ familysearch.org - Sennyey Pál gyászjelentése
- ↑ [https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVNZ-N5Q6 familysearch.org - Urmín, Nitra, Slovakia - 15 Feb 1787]
- ↑ familysearch.org - Sennyeyné Nádasdy Erzsébet gyászjelentése
- ↑ Vasárnapi Ujság 35. évf. (1888) 2. sz. 1. p.
- ↑ familysearch.org - Sennyeyné Fiát Mária gyászjelentése
Források szerkesztés
- Báró Sennyey Pál
- Nekrológ Sennyey Pálról
- Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 197-201. oldal. Argumentum Kiadó, 2002.
További információk szerkesztés
- Lauka Gusztáv: Báró Sennyei Pál, Az Ország Tükre, 1865[pontosabban?], 343–344. o.
- Tarján M. Tamás: 1822. április 24. | Báró Sennyey Pál születése. Rubicon online. (Hozzáférés: 2019. május 18.)
- Hamza Gábor: Emlékezés Sennyey Pálra (1822-1888), a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjára (MTA, Jubileumi megemlékezések, 2021)