Seoce (Újkapela)

település Horvátországban

Seoce falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Újkapelához tartozik.

Seoce
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségÚjkapela
Jogállásfalu
Irányítószám35410
Körzethívószám(+385) 35
Népesség
Teljes népesség219 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság98 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 10′ 23″, k. h. 17° 38′ 42″Koordináták: é. sz. 45° 10′ 23″, k. h. 17° 38′ 42″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Bródtól légvonalban 28, közúton 33 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 17, közúton 23 km-re délre, községközpontjától 2 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Szávamenti-síkságon, az A3-as (Bregana-Lipovac) autópálya és a Száva között fekszik.

Története szerkesztés

A település középkori létezésének nincs nyoma. 1698-ban a kamarai összeírásban sem szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között.[2] Ezek alapján valószínűleg a 18. század elején telepítették be a közeli határ őrzésére katolikus horvátokkal. 1730-ban 16 háza és egy Szent Pál kápolnája volt. 1746-ban a faluban 35 ház és a kápolna körül temető volt, ahová a szomszédos Batrina lakói is temetkeztek. 1758-ban már egy fából épített Szent Rókus kápolnát is említenek itt. 1760-ban 33 házat, 68 családot és 402 lakost számláltak. 1769-ben 33 háza, 76 családja és 445 lakosa volt.[3]

Az első katonai felmérés térképén „Seocze” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szeocze” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szeocze” néven 80 házzal, 426 katolikus vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. A 20. század elején a horvát Hegyvidékről, Likából és Zagorjéről újabb horvát családok települtek be.[3]

A településnek 1857-ben 441, 1910-ben 501 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 284 lakosa volt.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
441 424 368 397 440 501 482 533 621 633 670 531 478 426 375 284

Nevezetességei szerkesztés

Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1916-ban épült.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés