Seychelle-szigeteki füleskuvik
A Seychelle-szigeteki füleskuvik (Otus insularis) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Otus insularis (Tristram, 1880) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Seychelle-szigeteki füleskuvik témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Seychelle-szigeteki füleskuvik témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
A Seychelle-szigetek területén honos. 1909-ben már kihaltnak vélték, de 1959-ben újra felfedezték.
Nem kultúrakövető faj, nem háborgatott hegyvidéki erdők lakója. Szinte teljes állománya a Morne Seychellois Nemzeti Parkban él.
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 20-22 centiméter, szárnyainak hossza 17 centiméter. Tollazata rozsdabarna, csíkokkal és foltokkal mintázott. Hasa és arca vörhenyes színű. Hosszú csűdje toll nélküli. Tollfülei viszonylag rövidek. Szemei sárgás színűek, testméretéhez képest elég nagyok.
Életmódja szerkesztés
Mint a bagolyfajok többsége, ez a faj is éjszaki életmódú madár. Tápláléka gekkókból, fán élő békákból és nagyobb rovarokból áll.
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
A fajt 1880-ban írták le. Eredeti elterjedési területe a szigetcsoport nagyobb gránitszigeteire terjedt ki, előfordult korábban Mahé, Praslin és Silhouette szigetén is.
Az élőhelyét jelentő hegyvidéki erdőségek nagy arányú irtása, a betelepített emlősök (patkányok, macskák) és a szintén betelepített gyöngybagoly által megjelent táplálék konkurens és ragadozó fajok miatt állományai drasztikus ütemben fogyni kezdtek. 1906-ra a fajt kihaltnak vélték. 1959-ben Phillipe Loustau-Lalanne, francia ornitológus fedezte fel újra a fajt, amikor egy egyedre bukkant Mahé szigetén, egy 200 méteres tengerszint feletti magasságban található hegyi erdőfoltban. Ezután intenzív kutatómunka indult a faj után, amit megnehezített, hogy ez a bagolyfaj elég félénk és visszahúzódó életmódot folytat. 1999-ben bukkantak rá az első fészekre. 2000-ben egy önműködő kameracsapda készítette az első felvételeket a fajról, amint megörökített egy anyamadarat, amint fiókáját etette. Egyedeket csak Mahé szigetén találtak, úgy tűnik ez bagolyfaj a többi szigetről mára kihalt.
Miután sokáig nem állt értékelhető mennyiségű adat a fajról, a Természetvédelmi Világszövetség nagyon ritka madárnak ítélte meg, és Vörös Listájukon a „kihalóban” kategóriába sorolta a fajt. 1996 óta több kisebb populációt fedeztek fel Mahé szigetén és 2002-ben a faj összlétszámát 320 körüli egyedre becsülték. Mára a faj 159 egymástól elkülönítetten álló, többségében védett területen fordul elő, egy nagyjából 33 km²-es területen szétszórva. Az örvendetes egyedszámnövekedés, a fajjal jelenleg is folyó intenzív fajmentő programnak köszönhetően, a madarat az IUCN 2004-ben „visszafokozta” a „veszélyeztetett” kategóriába.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Seychellen-Zwergohreule című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
- Owlpages.com
- BirdLife International
