Wikipédia

Simon Rattle

brit karmester

Simon Rattle, OM, CBE (Sir Simon Denis Rattle; Liverpool, 1955. január 19. – ) brit karmester.

Simon Rattle
Életrajzi adatok
Született1955. január 19. (69 éves)[1][2][3][4][5]
Liverpool[6]
Házastársa
  • Candace Allen (1996–2004)
  • Magdalena Kožená (2008–)
Iskolái
  • St Anne's College
  • Liverpool College
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerütőhangszerek
Díjak
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland (2009)
  • Golden Medal for Merit to Culture
  • Léonie Sonnings musikpris (2013)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1999)
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Schillerpreis der Stadt Mannheim (2005)
  • Albert emlékérem (1997)
  • Művészeti Wolf-díj (2012)
  • Order of Merit
  • Berlin Tartomány Érdemrendje (2018. október 1.)
  • a Birminghami Egyetem díszdoktora
  • az oxfordi egyetem díszdoktora
  • Knight Bachelor
  • Urania Medal (2007)
  • Gloria Artis-érem
  • Grammy-díj
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (2021)
  • Sibelius Medal
Tevékenység
KiadókEMI
Simon Rattle weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Rattle témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete, munkássága szerkesztés

Simon Rattle Liverpoolban született zenész családban. Gyermekkorában zongorázni, hegedülni és ütőhangszereken tanult játszani. Tízéves volt, amikor ütőhangszeresként csatlakozott a Liverpooli Filharmonikus Ifjúsági Zenekarhoz (akkori nevén Merseyside Ifjúsági Zenekar), és velük lépett fel. Már tizenévesen elkezdett vezényelni, és 15 éves korában saját zenekart alapított Liverpool Simfonia néven. A Királyi Zeneakadémián tanult, és 19 évesen végzett 1974-ben. Ugyanebben az évben első díjat nyert a John Player Nemzetközi Karmesterversenyen, és a Bournemouth-i Szimfonikus Zenekar másodkarmestere lett.

1977-től a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekar karmester-asszisztense volt. Itt lépett fel első önálló produkciójával: Leoš Janáček A ravasz rókácska című operáját vezényelte az 1977-es Glyndebourne-i Fesztiválon. 1980-ban, 25 évesen a Birmingham City Szimfonikus Zenekar vezető karmestere és művészeti tanácsadója lett (1990-től zeneigazgató). Az itt töltött 18 év alatt jelentősen növelte, világhírre emelte a zenekar színvonalát, európai, amerikai, távol-keleti turnékra vitte őket, és hosszútávú felvételi szerződést kötött az EMI kiadóval. Tevékenységét 1987-ben a Brit Birodalom Rendje kitüntetéssel ismerték el. 1992-től – birminghami állása megtartása mellett – a Felvilágosodás Kora Zenekarának fő vendégkarmestere volt. 1994-ben Erzsébet királynő lovaggá ütötte.

1999. június 23-án a Berlini Filharmonikus Zenekar szavazással Claudio Abbadót követően Simon Rattle-t választotta meg a zenekar művészeti vezetőjévé, mely tevékenysége a 2002-es évadtól kezdődött.[7] Bemutatkozó koncertjén, 2002. szeptember 7-én Thomas Adès Asyla című zenekari művét és Gustav Mahler 5. szimfóniáját vezényelte. Vezetése alatt számos kortárs zeneszerző művét is játszották, sőt jazz-crossover fellépésük is volt. 2002-ben elindította a Berlini Filharmonikusok oktatási programját, a közönség számára heti rendszerességgel ingyenes déli koncerteket szervezett, és más oktatási formákat is kialakított a különböző korosztályú és kulturális háttérrel rendelkező emberek számára. 2009-ben elindult az interneten a Digitális Hangversenyterem című vállalkozás, amelynek keretében a Berlini Filharmonikusok élő közvetítéseit lehetett megtekinteni. Rattle eredeti szerződése 2012-ig tartott volna, de a zenekar ezt meghosszabbította 2018-ig. Ennek megfelelően a Berlini Filharmonikusokat a 2017–2018-as szezon végén elhagyta (a 16 év alatt 1100 közös koncertjük volt), de már 2017-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett. Az ezt követő években sem szűnt meg a kapcsolata a német közönséggel, élő projektek kapcsán a Berlini Filharmonikusokkal és a Németországi Nemzeti Ifjúsági Zenekarral – amelynek 2018-ban tiszteletbeli karmesterévé nevezték ki – rendszeresen fellép. Felesége, a cseh énekesnő, Magdalena Kožená is ott él.

Rattle vendégkarmesterként is számos jelentős zenekart vezényelt a világ minden táján (például Los Angeles Philharmonic, Cleveland Orchestra, Chicago Symphony Orchestra, San Francisco Symphony, Toronto Symphony Orchestra, Boston Symphony Orchestra), a Bécsi Filharmonikusokkal felvette Beethoven teljes szimfónia-ciklusát.

Rattle nagyszámú, több mint száz hangfelvételt készített zenekaraival és szólistákkal. Felvételei közül több különböző elismerésekben részesült. Gershwin Porgy és Bess című operafelvétele 1990-ben elnyerte a Nemzetközi Lemezkritikusok díját, Brahms Német requiem és Stravinsky Zsoltárszimfónia felvétele 2008-ban Grammy-díjat kapott, miként Bach Máté-passiója 2010-ben és Mahler 2. szimfóniája 2011-ben.

Rattle háromszor nősült. Első felesége 1980-tól 1995-ig Elise Ross amerikai szoprán volt, akitől két fia született. Candace Allen bostoni írónővel kötött házassága 1996-tól 2004-ig tartott. Magdalena Kožená cseh mezzoszopránt 2008-ban vette el, akitől két fiú és egy lány gyermeke született.

Díjai, elismerései szerkesztés

  • 1974 – A John Player Nemzetközi Karmesterverseny első díja
  • 1987 – A Brit Birodalom Érdemrendje
  • 1994 – Knight Bachelor (lovagi cím)
  • 1990 – A Nemzetközi Lemezkritikusok díja
  • 1997 – A Royal Society of Arts Albert-érme
  • 2000 – A Royal Philharmonic Society aranyérme
  • 2003 – ECHO Klassik, az év karmestere
  • 2004 – Comenius-díj (Németország)
  • 2006 – A Royal Society of Arts tiszteletbeli tagja
  • 2007 – Goldene Kamera (Németország)
  • 2007 – Az UNICEF nemzetközi jószolgálati nagykövete (a Berlini Filharmonikusokkal együtt)
  • 2008 – Grammy-díj
  • 2009 – A Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje
  • 2010 – Grammy-díj
  • 2010 – A Francia Köztársaság Becsületrendje
  • 2011 – A Royal Academy of Music díszdoktora
  • 2011 – Grammy-díj
  • 2013 – Léonie Sonning Music Prize (Dánia)
  • 2013 – ECHO Klassik
  • 2014 – Order of Merit (Nagy-Britannia)
  • 2018 – Berlin tartomány érdemrendje
  • Birmingham, Leeds, Liverpool és Oxford egyetemeinek díszdoktora

Felvételei szerkesztés

 Ennek a szakasznak egy része vagy egésze lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

Válogatás az AllMusic és a Discogs nyilvántartásából.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1977 Stravinsky: The Rite of Spring National Youth Orchestra of Great Britain Enigma Records
1978 Prokofjev: Piano Concerto No. 1; Ravel: Concerto for the Left Hand Andrej Gavrilov, London Symphony Orchestra His Master's Voice
1979 Peter Maxwell Davies: Symphony Philharmonia Orchestra Decca
1980 Mahler: Symphony No. 10 Bournemouth Symphony Orchestra His Master's Voice
1981 Holst: A bolygók (szvit) Philharmonia Orchestra, Ambrosian Singers His Master's Voice
1982 Bartók: 2. hegedűverseny (Bartók) Iona Brown, Philharmonia Zenekar Argo
1983 Britten: War Requiem Elisabeth Söderström, Robert Tear, Thomas Allen, CBSO Chorus, Boys of Christ Church Cathedral Oxford, City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
1984 Sibelius: Symphony No. 2, Scene with Cranes from „Kuolema” City Of Birmingham Symphony Orchestra Angel Records
1987 Bartók: Sonata for Two Pianos and Percussion, Concerto for Two Pianos, Percussion and Orchestra Katia & Marielle Labèque, Sylvio Gualda & Jean-Pierre Drouet, City of Birmingham Symphony Orchestra EMI,
1988 Stravinsky: Petrushka, Symphony in Three Movements City Of Birmingham Symphony Orchestra EMI
1989 Gershwin: Porgy and Bess Cynthia Clarey, Cynthia Haymon, Willard White, Glyndebourne Chorus, London Philharmonic EMI
1990 Debussy: Jeux, Images, Musiques pour „Le Roi Lear” City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
1991 Schönberg: Pierrot Lunaire; Webern: Concerto, Op. 24 Nash Ensemble Chandos
1992 Mahler: Symphony No. 1 City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
1993 Bartók: Piano Concertos 1-2-3 Peter Donohoe, City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
1994 Elgar: Enigma Variations, Falstaff, Grania and Diarmid Incidental Music and Funeral March City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
1994 Bartók: Concerto for Orchestra, The Miraculous Mandarin City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
1995 Haydn: Symphonien Nr. 22, 86 & 102 City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
1997 Mahler: Das Lied von der Erde Thomas Hampson, Peter Seiffert, City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
1998 Walton: Belshazzar's Feast, Symphony No. 1 Cleveland Orchestra Chorus, City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
2000 Rattle Conducts Britten Peter Donokoe, Jill Gomez, CBSO Chorus, City of Birmingham Symphony Orchestra EMI, Warner Classics
2001 Brahms: Violin Concert; Beethoven: Symphony No. 5 Kyung-Wha Chung, Wienna Philharmonic EMI
2003 Elgar: The Dream of Gerontius Janet Baker, City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
2005 Orff: Carmina Burana Lawrence Brownlee, Sally Matthews, Berlin Philharmonic Orchestra EMI, Warner Classics
2007 Bruckner: Symphony No. 4 Berlin Philharmonic Orchestra EMI
2008 Muszorgszkij: Bilder einer Ausstellun; Borogyin: Sinfonie Nr. 2; Polowetzer Tänze Berlin Philharmonic Orchestra EMI
2009 Brahms: The Symphonies Berlin Philharmonic Orchestra EMI
2010 Duke Ellington: Mainly Black, Harlem, Sophisticated Lady, etc. City of Birmingham Symphony Orchestra EMI
2011 Bartók: Concerto for Orchestra; Viola Concerto; Concerto for Two Pianos, Percussion and Orchestra, etc. Eugene Ormandy, Katia and Marielle Labèque, Tabea Zimmermann, City of Birmingham Symphony Orchestra, Philadelphia Orchestra, Symphonie Orchester des Bayerischen Rundfunks EMI, Warner Classic
2013 Rachmaninov: The Bells, Symphonic Dances Berlin Philharmonic Orchestra Warner Classics
2015 Lutosławski: Piano Concerto, Symphony No. 2 Krystian Zimerman, Berlin Philharmonic Orchestra Deutsche Grammophon
2016 Beethoven: Symphonien 1–9 Berlin Philharmonic Orchestra, Berlin Radio Chorus Berliner Philharmoniker
2018 The Asia Tour Berlin Philharmonic Orchestra Berliner Philharmoniker
2018 Bernstein: Wonderful Town Danielle de Niese, Alysha Umphress, London Symphony Orchestra LSO Live
2019 Berlioz: La damnation de Faust Karen Cargill, Bryan Hymel, London Symphony Orchestra LSO Live
2020 Wagner: Die Walküre Stuart Skelton, Eric Halfvarson, James Rutherford, Eva Maria Westbroek, Elisabeth Kulman, Bavarian Radio Symphony Orchestra BR Klassik
2020 Beethoven: Christ on the Mount of Olives London Symphony Orchestra LSO Live

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ Andrew Clements. „Picking up the baton”, The Guardian, 1999. június 24. (Hozzáférés: 2007. március 22.) 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Simon Rattle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Simon Rattle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Simon_Rattle&oldid=27053863”