Stappitzi-tó

tó Ausztriában

A Stappitzi-tó (németül: Stappitzer See) egy a karintiai Seebach-völgyben. A Magas-Tauern Nemzeti Park szélén elterülő tó közigazgatásilag Mallnitzhoz tartozik, és 1273 méter tengerszint feletti magasságon található.

Stappitzi-tó
(Stappitzer See)
Ország(ok) Ausztria
HelyAlpok; Karintia, Mallnitz
Elsődleges lefolyásokSeeausrinn, Seebach → MallnitzbachMöll
Hosszúság0,216 km
Szélesség0,150 km
Felszíni terület0,036 km2
Átlagos mélység3,6 m
Legnagyobb mélység6 m
Víztérfogat0,00013 km3
Part hossza0,68 km
Tszf. magasság1273 m
Elhelyezkedése
Stappitzi-tó (Ausztria)
Stappitzi-tó
Stappitzi-tó
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 01′ 04″, k. h. 13° 11′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 04″, k. h. 13° 11′ 39″
Stappitzi-tó (Karintia)
Stappitzi-tó
Stappitzi-tó
Pozíció Karintia térképén
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Stappitzi-tó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Földrajza szerkesztés

A Stappitzi-tó a legutóbbi jégkorszak végén jött létre. A gleccserek visszahúzódása földcsuszamlásokat idézett elő, ami lezárta a mallnitzi völgyet. Így egy 10 km hosszú tó alakult ki, amely egészen a Seebach völgyig nyúlt, és idővel a patakok hordaléka feltöltötte a völgyet. Ennek a feltöltődési folyamatnak a maradványa a tó,

A Seebach mellékágainak hordalékkúpjai egy újabb gátat hoztak létre, emögött jött létre a tó. A tó közelében 250 m vastagságú üledékek rakódtak le.

Története szerkesztés

Völgyelzáró tervek szerkesztés

 
A Seebach a tó közelében

Az 1970-es években az akkori Österreichische Draukraftwerke energiaipari cég egy víztározóművet tervezett a völgybe. 1979 és 1981 között földtani próbafúrások zajlottak a tó fenekén. A lakosság ellenállása miatt az erőmű terve azonban meghiúsult, és a fúrások során kinyert magmintákat geológiai és pollenanalitikai kutatások rendelkezésére bocsátották.

Őstörténeti kutatások szerkesztés

Az eredetileg négy, 96 m mélységig eljutó próbafúrást 1999-ben egy ötödik egészítette ki, amelynek során 160 m mélységig jutottak el a kutatók. Ezzel a völgygleccser Würm-glaciálisból származó fenékmorénáját is elérték, azonban az alapkőzetet nem. A magminták mintegy 17000 évre visszamenőleg szolgáltattak adatokat. A pollenanalízissel korabeli folyamatok kutatása vált lehetővé, melynek során a jégkorszak meleg- és hideg periódusainak változása is vizsgálhatóvá vált. Az alsó réteg elemzéséből mintegy 60 növényfaj (köztük virágzó növények is) meglétére lehetett következtetni. Abban a korban a Dráva-gleccser már felbomlott, a völgyben pedig egy kisebb gleccser volt. Az éghajlati viszonyok az erős ingadozások ellenére kedvező hatással voltak a cserje- és faszerű növények elterjedésére.

A magminták pollenjeinek tanúsága szerint a szélsőséges hideg periódusban (15000-12000 évvel korábban) eltűntek a fafélék, és megjelentek a fűfélék, majd (12000-11000 évvel korábban) újra nyírfa, törpefenyő és égerfa népesítette be a területet. Kb. 9800 éve a lucfenyő, szilfa, mogyoró és az égerfa vette birtokba a vidéket. A jégkorszak utáni meleg időszak csúcsán (6700-5000 éve) az éves átlaghőmérséklet 1 és 2, a nyári átlaghőmérséklet pedig 2 és 3 Celsius-fokkal magasabb volt mint napjainkban.

Ökológia szerkesztés

Állatvilág szerkesztés

A tó közvetlen környezete nem számít a védett madarak fészekrakó helyének, azonban az Alpokat átrepülő vándormadarak pihenőhelyként használják a helyet. Így többek között a sarki búvár és a sárga billegető is megfigyelhető a víz közelében.

A kis vöcsök populáció tó melletti költőhelye Ausztria legmagasabban fekvői között van. A havasi sarlósfecske és szirtifecske népesség számára a tó és a mocsaras vidék kiváló táplálékszerző terület.[1]

A tóban négy halfaj meglétét mutatták ki: sarkvidéki szemling, sebes pisztráng, szivárványos pisztráng és fürge cselle.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

1986 áprilisában a tavat és környezetét természetvédelmi-, majd 2008 márciusában európai madárvédelmi területté nyilvánították.[2]

A tó környékének védett madarai: sarki búvár, császármadár, uhu, európai törpekuvik, gatyáskuvik, fekete harkály, hamvas küllő, háromujjú hőcsik, kékbegy, tövisszúró gébics.

Ezek mellett a botos kölönte és a sárgahasú unka is védettséget élvez.

 
A tó panorámája, balra a Seebach-völgy

Jegyzetek szerkesztés

  1. Stappitzer See und Umgebung. Umweltbundesamt. (Hozzáférés: 2018. március 1.)[halott link] (németül)
  2. Kärntner Landesgesetzblatt (PDF). Kärntner Druck- und Verlagsges. m. b. H., 2008. április 14. (Hozzáférés: 2009. január 19.)[halott link] (németül)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés