Su csing
A Su csing () ókori kínai politika-filozófiai, történeti mű, amely egyike az Öt klasszikus néven emlegetett konfuciánus kánonnak, és amelynek összeállítását a hagyomány magának Konfuciusznak tulajdonítja. Magyarul általában Írások könyveként hivatkozik rá a szakirodalom. Fennmaradt, ma ismert formájában azonban a szakértők több fejezetét nem tartják hitelesnek. Az egységes kínai birodalmat létrehozó első császár i. e. 213-ban elégettette a konfuciánus könyveket, melyeket csak a Han-dinasztia idején, az i. e. 2 században kezdtek rekonstruálni. A könyvégetés során különösen rosszul járt a Su csing (), ugyanis ez főként rituális táncok szövegkönyveit tartalmazta, tehát egyrészt a legszorosabb kapcsolatban áll a Csou ()-kori arisztokrácia szertartásaival, másrészt jellegzetesen Csou ()-kori kormányzási elveket és kívánatosnak tartott erkölcsi normákat tartalmazott, amelyeket a legendás, történelem előtti korok mitikus hőseinek tulajdonított. A Han-korban rekonstruált Su csing ()-szöveg hitelességének kutatása a mai napig nem ért véget. Kínai és nyugati filológusok megkülönböztetnek egymástól hiteles és a Han-korban írott fejezeteket. A hitelesnek tartott fejezetek keletkezését általában Konfuciusz működését megelőző időkbe helyezik.[1][2]
| Su csing () | |
 | |
| Kommentárokkal ellátott kiadás 1279-ből | |
| Szerző | Konfuciusznak tulajdonítva |
| Eredeti cím | Sang su () 尚書 / 尚书 |
| Ország | ókori Kína |
| Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
| Téma | történeti, politikai beszédek, írások gyűjteménye |
| Műfaj | politika-filozófia |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | i. e. 3-4. század |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Su csing () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Su csing | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 書經 |
| Egyszerűsített kínai | 书经 |
| Mandarin pinjin | Shūjīng |
| Wade–Giles | Shu1-ching1 |
Története szerkesztés
A történelem során a Su csing () szövege számos változatban létezett, a tartalmával kapcsolatos irodalmi, filozófiai viták hosszú évszázadok óta tartanak.
Legkorábbi hivatkozások szerkesztés
A történeti hagyomány szerint a Su csing ()ben szereplő műveket maga Konfuciusz válogatta össze egy akkoriban létezett nagyobb gyűjteményben szereplő írások közül, melyek közül néhány a Ji-csou-su () ( 逸周書 / 逸周书), vagyis Csou () elveszett írásai című gyűjteményben fennmaradt. A gyűjtemény keletkezésének körülményeit azonban homály fedi. Tény, hogy Konfuciusztól kezdve, az írók, filozófusok arra használták a Su csing ()ban szereplő írásokat, hogy történelmi példákkal illusztrálják az ideális kormányzás alapvető elveit, mikéntjét.[3]
A Konfuciusz beszélgetéseit és mondásait tartalmazó Lun jü () összesen hat alkalommal hivatkozik, Su () (書 / 书), vagyis |Írások néven a gyűjteményre. Az i. e. 4. századtól kezdve megszaporodnak a műre történő hivatkozások száma, pl. Konfuciusz nagy követője, Menciusz is gyakorta merít belőle, de több utalást találni a Mo-ce () vagy a Co csuan () című művekben is.
Han-dinasztia: „Új” és „régi szövegek” szerkesztés
I. e. 213-ban, a Csin Si Huang-ti () elrendelte könyvégetés során rengeteg, igen értékes mű sok-sok példánya vált hamuvá. A Su csing (), mint a Csou ()-dinasztiának, a konfuciánus hagyományok szerint ideálisnak tartott kormányzás módszereinek és hivatkozásának szent könyve különösen rosszul járt. A Csin ()-dinasztia bukását követően, valamikor az i. e. 3. század végén, az i. e. 2. század elején Fu Seng () (伏胜) vállalkozott arra, hogy rekonstruálja az akkorra már csak töredékeiben fennmaradt Su csing ()ot. Az ő verziója később „új szövegek” (csin ven () 今文) néven vált ismertté, mivel azt már kancellár írással jegyezte le.[4][5] Ez a változat eredetileg 29 fejezetet tartalmazott, de nem sokkal az összeállítását követően „A nagy beszéd” ( 《泰誓》 Taj si ()) címet viselő fejezet elveszett, s helyette egy új változatot készítettek.[6] A maradék 28 fejezetet később 33-ra bővítették, miután Du Lin (杜林) az i. sz. 1. században több fejezetet több részre osztott.
A Su csing () egy másik változatáról azt állították, hogy Konfuciusz egyik leszármazottja, bizonyos Kung An-kuo () (孔安國) (kb. i. e. 156 – kb. i. e. 74), saját maga talált rá, amelyet a mester házának falába rejtettek el. Ezt a változatot később „régi szövegek” (ku ven () 古文) néven emlegették, mivel a Csin ()-dinasztia előtt használtban volt pecsétírással volt jegyezve.[7] Azonban a Han-dinasztia korából származó források igen ellentmondásosan számolnak be erről a felfedezésről.[8] A Han-dinasztia hivatalos történeti műve, a Han su () szerint a „régi szövegek” néven emlegetett verzió tartalmazta a Fu Seng () által rekonstruált részeket, „A nagy beszéd” fejezet újraírt változatát, valamint további 16 fejezetet.[9]
A felfedezett régi szöveg szerkesztés
A „régi szövegek” egy változatára állítólag egy Mej Cö () (梅賾) nevű tudós hivatalnok bukkant rá, amelyet bemutatott a Keleti Csin () (265-420) udvarában. A mű tartalmazta az „új szövegek” 33 fejezetét, valamint további 25 fejezetet, a teljes művet pedig Kung An-kuo () látta el kommentárokkal és előszóval. A Mej ()-féle szöveg igen gyorsan, széles körben elterjedt és ez lett az alapja annak a hivatalosnak számító értelmezésekkel ellátott kiadásnak, amelyet Sang-su cseng-ji () (《尚書正義》, „Az Írások könyvének hivatalos értelmezése”) címen 653-ban császár rendeletre közreadtak.[10]
A Szung ()-dinasztia idején azonban többekben felötlött a gyanú, hogy az Írások könyvének ez a változata egy kései hamisítvány. A 16. században pedig Mej Cso () (梅鷟) meggyőző érvekkel támasztotta alá, hogy a más forrásokból ismeretlen fejezetek, a kommentárok és az előszó a 3. századból származó hamisítvány, amelyeket olyan korai művek szövegeinek felhasználásával készítettek, mint pl. a Co csuan () vagy A történetíró feljegyzései. Mej Cso () nem csupán azonosította a kritikus részek eredeti forrását, hanem a feltételezett hamisítót is megnevezte, aki szerinte a 3. században tevékenykedett tudós és orvos, Huang-fu Mi () (皇甫謐, 215–282) lehetett. A 17. században, a Jen Zso-kuo () (阎若璩, 1636–1704) által írott, kiadatlan, ám mégis széles körben ismert kézirat, a Sang-su ku-ven su-cseng () (《尚書古文疏證》) a legtöbb tudóst végérvényesen meggyőzte arról, hogy az újonnan felfedezett „régi szövegek” csupán kései kompilációk, 3-4. századi hamisítványok.[11]
A szöveg modern kori felfedezése szerkesztés
Az 1993 és 2008 közötti régészeti feltárások során napvilágra került szövegtöredékek, új megvilágításba helyezték a Su king () vizsgálatokat. A Hupej () tartománybeli Csingmen () (荊門) városban, az egykori Csu () (楚) állam területéről olyan bambuszcsíkokra írott részletek kerültek elő, amelynek a keletkezési korát a Hadakozó fejedelemségek korára, kb. i. e. 300 körülre, vagyis a könyvégetést megelőző időszakra datálták a szakértők.[12] A 2008-ban, Hunan és Hupej () tartományokban, eredetileg illegális ásatások során előkerült, azóta „csinghuai () bambuszcsíkok” (csinghua csien () 清華簡) néven ismert anyag tartalmazza az „új szövegek” „Arany kincsesláda” (Csin teng () 金滕) című fejezetét, amely csak elenyésző különbségeket mutat az addig ismert változattól.
Tartalma, szerkezete szerkesztés
| Nr. | Eredeti fejezetcím | Magyarul | Régi szöveg | Új szöveg | Legge ford. oldal |
Karlgren | |
| fordítás | jegyzet | ||||||
| 虞書 (Sun su ()) Írások Sun () idejéből | |||||||
| 1 | 堯典 (Jao tien ()) | Jao () rendeletei | 15 | 1 | I : 44 | ||
| 2 | 舜典 (Sun tien ()) | Sun () rendeletei | 29 | ||||
| 3 | 大禹謨 (Ta-jü mo ()) | Nagy Jü () tanácsai | 52 | – | – | ||
| 4 | 臯陶謨 (Kao Jao mo ()) | Kao Jao () tanácsai | 68 | 8 | I : 106 | ||
| 5 | 益稷 (Ji Csi ()) | Ji () és Csi () | 76 | ||||
| 夏書 (Hszia su ()) Írások a Hszia ()-dinasztia idejéből | |||||||
| 6 | 禹貢 (Jü kung ()) | Jü () adói | 92 | 12 | I : 145 | ||
| 7 | 甘誓 (Kan si ()) | A Kan ()nál (vívott csata) esküje | 152 | 18 | I : 167 | ||
| 8 | 五子之歌 (Vu ce cse ko ()) | Az öt fiú dala | 156 | – | – | ||
| 9 | 胤征 (Jin cseng ()) | Jin () büntetőhadjárata | 162 | – | – | ||
| 商書 (Sang su ()) Írások a Sang ()-dinasztia idejéből | |||||||
| 10 | 湯誓 (Tang si ()) | Tang esküje | 173 | 20 | I : 171 | ||
| 11 | 仲虺之誥 (Csung-huj cse kao ()) | Csung-huj () bejelentése | 177 | – | – | ||
| 12 | 湯誥 (Tang gao ()) | Tang király bejelentése | 184 | – | – | ||
| 13 | 伊訓 (Ji hszün ()) | Ji () útmutatásai | 191 | – | – | ||
| 14 | 大甲上 (Taj Csia sang ()) | Taj Csia () I. | 199 | – | – | ||
| 15 | 大甲中 (Taj Csia csung ()) | Taj Csia () II. | 205 | – | – | ||
| 16 | 大甲下 (Taj Csia hszia ()) | Taj Csia () III. | 209 | – | – | ||
| 17 | 咸有一徳 (Hszien ju ji tö ()) | 213 | – | – | |||
| 18 | 盤庚上 (Pan Keng sang ()) | Pan Keng () I. | 220 | 20 | I : 174 | ||
| 19 | 盤庚中 (Pan Keng csung ()) | Pan Keng () II. | 233 | ||||
| 20 | 盤庚下 (Pan Keng hszia ()) | Pan Keng () III. | 243 | ||||
| 21 | 說命上 (Jüe ming sang ()) | Jüe () mandátuma I. | 248 | – | – | ||
| 22 | 說命中 (Jüe ming csung ()) | Jüe () mandátuma II. | 254 | – | – | ||
| 23 | 說命下 (Jüe ming hszia ()) | Jüe () mandátuma III. | 259 | – | – | ||
| 24 | 高宗肜日 (Kao-cung zsung-zsi ()) | Kao-cung () király áldozati szertartásának napja | 264 | 26 | I : 214 | ||
| 25 | 西伯戡黎 (Hszi-po kan Li ()) | A nyugati területek ura meghódítja Lit | 268 | 26 | I : 218 | ||
| 26 | 微子 (Vej ce ()) | Vej () bárója | 273 | 27 | I : 220 | ||
| 周書 (Csou su ()) Írások a Csou ()-dinasztia idejéből | |||||||
| 27 | 泰誓上 (Taj si sang ()) | A nagy eskü I. | 281 | – | – | ||
| 28 | 泰誓中 (Taj si csung ()) | A nagy eskü II. | 289 | – | – | ||
| 29 | 泰誓下 (Taj si hszia ()) | A nagy eskü III. | 294 | – | – | ||
| 30 | 牧誓 (Mu si ()) | A Munál (vívott csata) esküje | 300 | 29 | I : 228 | ||
| 31 | 武成 (' ()) | Felkészülés a háborúra | 306 | – | – | ||
| 32 | 洪範 (Hung fang ()) | A nagy szabály | 320 | 29 | I : 231 | ||
| 33 | 旅獒 (Lü ao ()) | Lü vérebei | 345 | – | – | ||
| 34 | 金縢 (Csin teng ()) | 351 | 35 | I : 248 | |||
| 35 | 大誥 (Ta kao ()) | A nagy beszéd | 362 | 36 | I : 258 | ||
| 36 | 微子之命 (Vej ce cse ming ()) | Vej () bárójának mandátuma | 376 | – | – | ||
| 37 | 康誥 (Kang kao ()) | Kang bejentése | 381 | 39 | I : 278 | ||
| 38 | 酒誥 (Csiu kao ()) | 399 | 43 | I : 296 | |||
| 39 | 梓材 (Ce caj ()) | 413 | 46 | I : 307 | |||
| 40 | 召誥 (Sao kao ()) | 420 | 48 | II : 62 | |||
| 41 | 洛誥 (Luo kao ()) | 434 | 51 | II : 74 | |||
| 42 | 多士 (Tuo si ()) | Megyannyi hivatalnok | 453 | 55 | II : 94 | ||
| 43 | 無逸 (Vu ji ()) | 464 | 56 | II : 105 | |||
| 44 | 君奭 (Csün si ()) | Si () úr | 474 | 59 | II : 114 | ||
| 45 | 蔡仲之命 (Caj Csung cse ming ()) | Caj ()-béli Csung () mandátuma | 487 | – | – | ||
| 46 | 多方 (Tuo fang ()) | 492 | 62 | II : 133 | |||
| 47 | 立政 (Li cseng ()) | 508 | 67 | II : 145 | |||
| 48 | 周官 (Csou kuan ()) | Csou () hivatalnokai | 523 | – | – | ||
| 49 | 君陳 (Csün Csen ()) | Csen () úr | 535 | – | – | ||
| 50 | 顧命 (Ku ming ()) | 544 | 70 | II : 156 | |||
| 51 | 康王之誥 (Kang vang cse kao ()) | 562 | |||||
| 52 | 畢命 (Pi ming ()) | Pi () (uralkodójának) mandátuma | 569 | – | – | ||
| 53 | 君牙 (Csün ja ()) | Csün ja () | 578 | – | – | ||
| 54 | 冏命 (Csiung ming ()) | Csiung () mandátuma | 583 | – | – | ||
| 55 | 呂刑 (Lü hszing ()) | 588 | 74 | II : 174 | |||
| 56 | 文侯之命 (Ven hou cse ming ()) | 613 | 78 | II : 194 | |||
| 57 | 費誓 (Fej si ()) | Fej () esküje | 621 | 80 | II : 198 | ||
| 58 | 秦誓 (Csin si ()) | Csin (állam) királyának esküje | 626 | 81 | II : 200 | ||
Magyarul szerkesztés
- Írások könyve. A Nagy Szabály; ford., előszó Tőkei Ferenc; Balassi, Bp., 1997 (Kínai-magyar irodalmi gyűjtemény, 1/2.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Tőkei 1986 32.
- ↑ Cheng 1993 67-76. o.
- ↑ Nylan 2001 127.
- ↑ Nylan 2001 130. o.
- ↑ Shaughnessy 1993 381. o.
- ↑ Nylan 1995 26. o.
- ↑ Shaughnessy 1993 381. o.
- ↑ Nylan 1995 28-36. o.
- ↑ Shaughnessy 1993 386. o.
- ↑ Shaughnessy 1993 383. o.
- ↑ Elman 1983 206-213. o.
- ↑ Liao 2001
Források szerkesztés
- ↑ Fung 2003: Fung Yu-lan. A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
- ↑ Karlgren 1950: Karlgren, Bernhard. "The Book of Documents". Bulletin of the Museum of Far Eastern Antiquities 22: 1–81.
- ↑ Nylan 1995: Nylan, Michael. The Ku Wen Documents in Han Times, T’oung Pao 81 (1/3): 25–50.
- ↑ Nylan 2001: Nylan, Michael. The Five "Confucian" Classics, Yale University Press. ISBN 978-0-300-08185-5
- ↑ Shaughnessy 1993: Shaughnessy, Edward L. "Shang shu 尚書". In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 67–76. ISBN 1-55729-043-1
- ↑ Tőkei 1986: Kínai filozófia. Ókor. 1. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4294 3
