Wikipédia

Swindon Town FC

angol labdarúgócsapat

A Swindon Town Football Club egy angol labdarúgócsapat, melyet 1879-ben alapítottak és székhelye Swindonban, Wiltshire megyében található. A csapat jelenleg a League Two-ban, az angol labdarúgás negyedik osztályában szerepel. Hazai mérkőzéseit 1896 óta a County Groundon játssza, a stadion 15 728 szurkoló befogadására alkalmas.

Swindon Town
Csapatadatok
Teljes csapatnévSwindon Town Football Club
BecenévThe Robins (Vörösbegyek)
The Reds (Vörösök)
The Town
Moonrakers
SzékhelyENG Swindon, Anglia
Alapítva1879
Klubszínek         
StadionCounty Ground
15 728 fő
VezetőedzőENG Phil Brown
ElnökENG Lee Power
BajnokságENG League Two
Angol Ligakupa-győztes1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Swindon Town honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Swindon Town témájú médiaállományokat.

Klubtörténet szerkesztés

A kezdetektől a '60-as évekig szerkesztés

A Swindon Townt 1879-ben alapította William Pitt liddingtoni tiszteletes.[1] A csapat 1894-ben vált profivá és ugyanebben az évben csatlakozott a frissen megalapított Southern Football League-hez.[1] A klub egyik legmeghatározóbb játékosa akkoriban Septimus Atterbury volt.

 
A Swindon Town csapata az 1909/10-es szezonban

A Swindon az 1909/10-es szezonban története során először bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, ahol a későbbi győztes Newcastle United ellen esett ki. 1910-ben a Townt és a Barnsleyt meghívták Párizsba, a Parc des Princes stadionban megrendezésre kerülő Dubonnet Kupára. A barátságos tornát a swindoniak nyerték 2-1-re. A csapat mindkét gólját Harold Fleming szerezte.

Az 1910/11-es idényben a klub bajnok lett a Southern Football League-ben, így bejutott a Charity Shieldbe, ahol a The Football League bajnoka, a Manchester United volt az ellenfele. A találkozóra 1911. szeptember 25-én került sor, a Stamford Bridge-en. A United 8-4-re nyert, ezzel a mai napig ez a leggólgazdagabb angol szuperkupa mérkőzés. A mérkőzés bevételeinek egy részét később a Titanic katasztrófájának túlélőinek adományozták.[2] 1912-ben a Swindon ismét bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, ahol újrajátszott mérkőzésen 1-0-ra kikapott a Barnsleytól.

A csapat sikereit ekkoriban legfőképp tehetséges csatárának, Harold Flemingnek köszönhette, akit 1909 és 1914 között 11 alkalommal is behívtak az angol válogatottba, annak ellenére, hogy nem a The Football League-ben játszott. Fleming teljes játékoskarrierjét (1907–1924) a csapatnál töltötte és egész életében Swindon városában élt.

A Town 1920-ban csatlakozott a The Football League-hez és alapító tagja lett a harmadosztálynak. Első meccsén 9-1-re verte a Luton Townt. A The Football League-en belül máig ez a legjobb eredménye a csapatnak.

A második világháború kitörése után háborús célokra használták a csapat stadionját, a County Groundot, ahol egy ideig hadifoglyok voltak elszállásolva, a pályán felállított bódékban. A háború végeztével, 1945-ben 4570 fontot kapott kompenzációként ezért a klub. A háború rosszabbul érintette a Swindont, mint a többi angol csapat nagy részét és kis híján tönkre is ment. Hosszú időt vett igénybe, mire a csapat összeszedte magát. Végül 1963-ban sikerült egy osztályt feljebb lépnie, amikor másodikként végzett a Northampton Town mögött a harmadosztályban. 1965-ben a klub kiesett a másodosztályból és ismét a Division Three-ben találta magát.

1969–1990 szerkesztés

1969-ben a Swindon nagy meglepetésre 3-1-re legyőzte az Arsenalt a Ligakupa döntőjében, megnyerve fennállása első komoly trófeáját.[3][4] Kupagyőzelmének köszönhetően a klub története során először elindulhatott volna egy nemzetközi kupában, a Vásárvárosok kupájában, de a The Football League szabályai szerint csak az első osztályban szereplő Ligakupa-győztesek indulhattak. A csapat kárpótlásként részt vehetett a rövid életű Angol-Olasz kupasorozatokban. Elsőként az 1969-es Angol-Olasz Ligakupában indult, ahol a Coppa Italia-győztes AS Roma volt az ellenfele. A mérkőzést a Town nyerte 5-2-re. A frissen igazolt Arthur Horsfield mesterhármast szerzett és a Ligakupa-döntőn duplázó Don Rogers is lőtt egy gólt.[5] Ezt követően, 1970-ben az Angol-Olasz Kupában is elindult a Swindon, ahol bejutott a döntőbe. Az SSC Napoli elleni finálét a 79. percben félbe kellett szakítani, mivel a szurkolók berontottak a pályára és pirotechnikai eszközöket vetettek be egymás ellen. A biztonsági őrök csak könnygáz segítségével tudták elérni, hogy a játékosok biztonságosan visszavonulhassanak az öltözőbe. A találkozót a Swindon nyerte 3-0-ra.[6]

A vezetőségben bekövetkezett változásokat követően a csapatot egy hosszú, sikertelen időszak sújtotta és 1982-ben kiesett a negyedosztályba, a The Football League legalacsonyabb osztályába. 1986-ban bajnokként jutott vissza a harmadosztályba, 102 pontot gyűjtve, amivel új rekordot döntött a The Football League-ben. Korábban egyedül a York City tudott 100 pontnál többet gyűjteni egy szezon alatt, amikor 1984-ben 101 ponttal lett bajnok.[7] A Town az 1986/87-es szezonban a rájátszást megnyerve a harmadosztályból is feljebb lépett, így két év alatt két feljutást ünnepelhetett.[8] Mindkét feljutást Lou Macari irányítása alatt harcolta ki a csapat, aki 1989-ben a West Ham Unitedhez szerződött. Helyét a korábbi argentin válogatott, Ossie Ardiles vette át a kispadon. Első szezonjában bejuttatta a klubot a másodosztály rájátszásába, melyet meg is nyert,[9] így készülhetett volna első élvonalbeli idényére. Ekkor azonban kiderült, hogy a csapat 36 alkalommal vétett a The Football League szabályzata ellen, legtöbb esetben a játékosok felé intézett illegális juttatásokkal. Büntetésképpen visszasorolták a harmadosztályba, a feljutás jogát pedig a Sunderland kapta meg. A klub akkor elnöke Brian Hiller hat hónapra börtönbe került, míg a pénzügyi igazgató, Vince Farrar felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Egy későbbi fellebbezés eredményeképp mégis a másodosztályban maradhatott a csapat.[10]

A '90-es évektől napjainkig: Fent és lent szerkesztés

 
A Swindon játékosai és szurkolói ünneplik a Premier League-be való feljutást

Ardiles 1991 márciusáig maradt a Swindon menedzsere, majd a Newcastle Unitedhez szerződött. A vezetőség ezután Glenn Hoddle-t nevezte ki játékos-menedzserré. A csapat jó játékot mutatott az 1991/92-es szezonban, Hoddle első teljes idényében és nem sokkal maradt le a rájátszást érő helyekről. A következő évadban már sikerült kvalifikálnia magát a Townnak a rájátszásra. A döntőben 4-3-ra legyőzte a Leicester Cityt, így feljutott a Premier League-be, története során először.[11]

Első élvonalbeli szezonját már nem Hoddle irányítása alatt kezdte meg a klub, hiszen ő 1993 nyarán a Chelsea kedvéért távozott. Az új menedzser a korábbi másodedző, John Gorman lett. A Swindon képtelen volt felvenni a Premier League ritmusát és az utolsó helyen végezve esett ki az idény végén.[12] Mindössze öt győzelmet gyűjtött és 100 gólt kapott. Utóbbi adat a mai napig negatív rekordnak számít. Az egyik legemlékezetesebb élvonalbeli eredménye a csapatnak, hogy sikerült 2-2-es döntetlent játszania a bajnok Manchester United ellen.[13][14]

A klub a következő szezonban rendkívül gyengén szerepelt a másodosztályban, ami miatt Gormant menesztették is 1994 novemberében. Utódja, a játékos-menedzser Steve McMahon ugyan nem tudta megmenteni a Vörösöket a kieséstől, de bejuttatta őket a Ligakupa elődöntőjébe.[15] Az 1995/96-as idényben bajnok lett a harmadosztályban a csapattal, mely így egyből visszajutott a másodosztályba.[16]

McMahon 1998 szeptemberében közös megegyezés alapján távozott a kispadról, miután a Town az 1998/99-es szezon első kilenc meccséből ötöt elvesztett. Az ezt követő öt évben öt edzőváltáson esett át a csapat (Andy Kinget kétszer is kinevezték a klub élére), időközben pedig ismét kiesett a harmadosztályba. Az anyagi gondokkal küzdő Swindon a 2003/04-es idényben ötödik lett, ezzel elindulhatott a rájátszásban. Ott azonban már az elődöntőben büntetőpárbajban kiesett a Brighton & Hove Albion ellen, így a League One-ná átkeresztelt harmadosztályban maradt.

Anyagi gondjai olyan súlyossá váltak, hogy kétszer is csődeljárás alá került fizetésképtelensége miatt.[17][18] A 2005/06-os szezonban mindez a játékon is megjátszott és az akkori menedzser, Iffy Onuora sem tudta megmenteni a csapatot a kieséstől a negyedosztályba.[19] Ezzel a Town lett az első olyan, Premier League-et megjárt csapat, mely a The Football League legalacsonyabb osztályába került.

2006 májusában Dennis Wise lett a klub új menedzsere, akivel együtt Gustavo Poyet is az edzői stábba érkezett.[20] Vezetésük alatt jól kezdte a 2006/07-es évadot a klub, ezért októberben mindkettejüket leszerződtette a Leeds United. A veterán hátvéd, Adrian Williams vette át ideiglenesen az irányítást, Barry Hunterrel karöltve, majd november 7-én a csapatnak sikerült megegyeznie Paul Sturrockkal. Sturrocknak azonnal sikerült kivívnia a feljutást, miután a harmadik, automatikus feljutást érő helyre vezette a csapatot. A feljutás egy Walsall elleni 1-1-es döntetlennel vált biztossá, a szezon utolsó meccsén.[21]

 
A szurkolók ünneplik a harmadosztályba való feljutást a 2006/07-es szezon végén

2008-ban a klubot felvásárolta egy helyi üzletember, Andrew Fitton által irányított csoport, mely azt tervezte, hogy a 2007/08-as szezon végére a csapat minden tartozását rendezi. Paul Sturrock időközben a Plymouth Argyle edzője lett. Helyére az általa javasolt Maurice Malpast nevezte ki a vezetőség. Irányítása alatt a Swindonnak sikerült megőriznie helyét a League One-ban és a 13. pozícióban végzett. Ebben nagy szerepe volt a 15 gólt szerző új igazolásnak, Simon Coxnak. A következő idényt olyan gyengén kezdte a csapat, hogy Malpasnak 2008. november 14-én mennie kellett, helyét ideiglenesen David Byrne vette át. A vezetőség 2008. december 26-án nevezte ki Danny Wilsont új menedzseré,[22] akinek sikerült megmentenie a klubot a kieséstől és a 15. helyet szerezte meg, mindössze négy ponttal elkerülve a kiesőzónát.

A 2009/10-es idény valódi fellendülést hozott, annak ellenére, hogy a gólerős Simon Cox távozott. A csapat úgy vágott neki a 2010-es évnek, hogy mindössze egy pont választotta el az automatikus feljutást érő második helytől. Egy kisebb formahanyatlás miatt azonban végül csak az ötödik helyet sikerült megszereznie, ami a rájátszásra való kvalifikációra volt elég. Az elődöntőben büntetőpárbajban kiejtette a Charlton Athleticet, így készülhetett a döntőre, ahol viszont 1-0-ra kikapott a Millwalltól. Ez volt a csapat negyedik fellépése a Wembleyben, de mindössze az első veresége ott.

A feljutás lehetőségének elszalasztása után 2010 nyarán Billy Paynter ingyen a Leeds Unitedhez igazolt és a csapatkapitány, Gordon Greer is távozott. Ennek ellenére a fogadóirodák továbbra is komoly feljutóesélyeként számoltak a Swindonnal a 2010/11-es szezon előtt. A csapat ingadozó teljesítményt nyújtott az idény első felében és a középmezőnyben tanyázott, de a 2011 januárjában, a Charlton Athletic ellen aratott 4-2-es siker új reményt adott a szurkolóknak a feljebb lépésre.[23] Ezután azonban az addigi legeredményesebb játékos, Charlie Austin a Burnleyhez igazolt. Ez annyira visszavetette a klub teljesítményét, hogy a következő 19 meccséből egyet sem nyert meg. Danny Wilson március 2-án lemondott a menedzseri posztról. Paul Hart érkezett helyette, de ő sem tudta megmenteni a Swindont a kieséstől. 2011. április 25-én vált biztossá, hogy a csapat kiesik a harmadosztályból, amikor 3-1-re kikapott a Sheffield Wednesdaytől. Hart távozott, helyét a szezon utolsó két meccsére a tartalék- és ificsapat edzője, Paul Bodin vette át.[24]

Röviddel a szezon vége után a vezetőség bejelentette, hogy az egykori neves olasz játékos, Paolo di Canio ül le a kispadra menedzserként.[25] Irányítása alatt első tizenhárom meccséből hetet elveszített a Town a 2011/12-es évadban, ezután viszont egy tizenöt meccses veretlenségi sorozat következett, amivel visszakerült a feljutóesélyesek közé a csapat.[26] 2011 karácsonya után tíz meccset megnyert sorozatban, amivel klubcsúcsot döntött és előnyt szerzett üldözőivel szemben a tabella élén. A feljutás 2012. április 21-én vált biztossá, amikor bár a Swindon 3-1-re kikapott a Gillinghamtől, a szintén a feljutásért harcoló Torquay United sem tudott győzni az AFC Wimbledon otthonában. Egy héttel később, a Port Vale 5-0-s kiütésével az is eldőlt, hogy a Swindon bajnokként jut vissza a League One-ba.[27] Az FA Kupában a harmadik fordulóban kiejtette a Premier League-ben szereplő Wigan Athleticet, mielőtt a negyedik körben kiesett volna a másodosztályú Leicester City ellen. A Football League Trophyban a döntőig jutott, de a Wembleyben végül kikapott a Chesterfieldtől.

A csapat remekül kezdte a 2012/13-as szezont és úgy tűnt, jó esélye van rá, hogy sorozatban másodszor is kiharcolja a feljutást. 2013. február 18-án azonban Paolo di Canio beadta a felmondását, a vezetőség etikátlan viselkedésére hivatkozva. Leginkább azt sérelmezte, hogy a tudta nélkül adták el Matt Ritchie-t. Az olasz helyére Kevin MacDonald ült le, aki korábban megbízott menedzserként dolgozott az Aston Villánál és a Leicester Citynél.[28] A csapat a hatodik helyen végzett, így biztosította helyét a rájátszásba.

Sikerek szerkesztés

Bajnoki sikerek szerkesztés

Kupasikerek szerkesztés

 
A Ligakupa serlege, melyet a Swindon 1969-ben elhódított

Hazai szerkesztés

Nemzetközi szerkesztés

Statisztikák és rekordok szerkesztés

A Swindonban a legtöbb pályára lépés rekordját John Trollope tartja, aki 1960 és 1980 között volt a csapat játékosa és ezalatt 889 meccset játszott. Ezekből 770 bajnoki mérkőzés volt, amivel ő tartja az egy csapat színeiben lejátszott bajnokik rekordját a The Football League-ben.[29] Az összes pályára lépés tekintetében a középhátvéd Maurice Owen áll a második helyen a Townnál, 601 meccsel. A dobogó harmadik fokát a kapus Sam Burton áll, 509 pályára lépéssel.

A gólrekordot Harry Morris tartja 229 találattal, melyeket 1926 és 1933 között szerzett. A második helyen Harold Fleming áll 203 góllal, a harmadikon pedig Don Rogers 178-cal. Az egy szezonon alatt szerzett gólok rekordja is Morris nevéhez fűződik, aki az 1926/27-es szezonban 48 alkalommal talált be, melyek közül 47 bajnoki gólt volt. Az egy meccsen lőtt gólok csúcsát szintén Morris tartja, Keith Easttel holtversenyben, öt góllal. Morrisnak kétszer, 1926-ban és 1930-ban is sikerült ötöt lőnie egy meccsen.

A legtöbb néző 1972. január 15-én gyűlt össze a County Groundon, amikor 32 ezren voltak kíváncsiak az Arsenal elleni FA Kupa-meccsre.[30] Mivel a stadion befogadóképessége jelenleg 15 728 fő, nem valószínű, hogy ez a rekord a közeljövőben megdőlne.

Maga a Swindon Town is állított fel rekordokat az angol labdarúgásban. Az 1985/86-os szezonban 102 ponttal lett bajnok a csapat a negyedosztályban, ami új csúcsot jelentett és mindössze egy csapat, a York City volt képes korábban 100 pont fölé jutni a The Football League-ben. A 102 pontos rekord azóta már megdőlt. A Town a Premier League-ben is tart egy rekordot, melyre azonban nem lehet túl büszke, az 1993/94-es szezonban ugyanis 100 gólt kapott, ennél többször azóta sem találtak be egyetlen csapat kapujába sem.

Az "Év játékosa" díj nyertesei szerkesztés

 
Tommy Mooney, a 2004-es "Év játékosa" díj nyertese
Év Nyertes
1991   Duncan Shearer
1992   Shaun Taylor
1993   Paul Bodin
1994   John Moncur
1995   Shaun Taylor
1996   Shaun Taylor
1997   Fraser Digby
1998   Fraser Digby
1999   George Ndah
2000   Frank Talia
Név Nyertes
2001   Steve Mildenhall
2002   Matthew Heywood
2003   Sam Parkin
2004   Tommy Mooney
2005   Sam Parkin
2006   Rhys Evans
2007   Lee Peacock
2008   Miguel Comminges
2009   Simon Cox
2010   Jonathan Douglas
Név Nyertes
2011   Matt Ritchie
2012   Alan McCormack
2013   Nathan Thompson

A legtöbbször pályára lépők szerkesztés

A táblázatban csak tétmeccsek szerepelnek. Zárójelben a csereként kapott játéklehetőségek száma látható.

Név A klubál töltött évek Bajnokik FA Kupa-meccsek Ligakupa-meccsek Egyéb meccsek Összesen
1   John Trollope 1960–1980 767 (3) 61 (0) 47 (0) 11 (0) 886 (3)
2   Maurice Owen 1946–1963 555 (0) 39 (0) 7 (0) 0 (0) 601 (0)
3   Fraser Digby 1986–1998 403 (0) 21 (0) 33 (0) 20 (1) 504 (1)
4   Sam Burton 1945–1961 467 (0) 27 (0) 6 (0) 9 (0) 509 (0)
5   Don Rogers 1961–1972
1976–1977		 411 (1) 31 (2) 34 (0) 11 (0) 487 (3)
6   Jimmy Allan 1971–1985 371 (0) 32 (0) 33 (0) 0 (0) 436 (0)
7   Billy Tout 1905–1920 377 (0) 28 (0) 12 (0) 16 (0) 433 (0)
8   Joe Butler 1965–1976 355 (7) 25 (0) 29 (1) 11 (0) 420 (8)
9   Garth Hudson 1948–1960 401 (0) 26 (0) 0 (0) 0 (0) 427 (0)
10   Colin Calderwood 1985–1993 341 (1) 17 (1) 35 (0) 19 (0) 412 (2)

A leggólerősebbek szerkesztés

A táblázatban csak tétmeccsek szerepelnek. Zárójelben a pályára lépések száma látható.

Név A klubnál töltött évek Bajnoki gólok FA Kupa-gólok Ligakupa-gólok Egyéb gólok Összesen
1   Harry Morris 1926–1933 215 (260) 14 (19) 0 (0) 0 (0) 229 (279)
2   Harold Fleming 1907–1924 183 (293) 19 (36) 1 (6) 1 (1) 204 (336)
3   Don Rogers 1961–1972
1976–1977		 149 (412) 12 (33) 17 (34) 3 (11) 181 (490)
4   Maurice Owen 1946–1963 150 (555) 15 (39) 0 (7) 0 (0) 165 (601)
5   Archie Bown 1902, 1904
1906–1919		 125 (253) 10 (21) 7 (14) 0 (3) 142 (291)
6   Steve White 1986–1994 87 (254) 2 (11) 11 (29) 11 (18) 111 (312)
7   Andy Rowland 1978–1986 79 (287) 11 (24) 8 (28) 0 (6) 98 (345)
8   Duncan Shearer 1988–1992 79 (164) 7 (9) 11 (19) 1 (7) 98 (199)
9   Freddy Wheatcroft 1904–1905
1905–1906
1909–1917		 86 (216) 9 (25) 0 (2) 3 (2) 98 (245)
10   Ernie Hunt 1960–1965 82 (214) 6 (12) 0 (11) 0 (0) 88 (237)

Álomcsapat szerkesztés

A 2009/10-es szezon alatt a Swindon Advertiser olvasói és a Swindon Town weboldalának látogatói összeállíthatták a klub álomcsapatát.

A táblázatban csak a tétmeccsek száma szerepel.

# Poszt Név Meccsszám
1 K   Digby, FraserFraser Digby 505
2 JH   Thomas, RodRod Thomas 355
3 BH   Bodin, PaulPaul Bodin 297
4 KH   Taylor, ShaunShaun Taylor 259
5 KH   Calderwood, ColinColin Calderwood 414
6 KP   Hoddle, GlennGlenn Hoddle 75
7 JSZ   Summerbee, MikeMike Summerbee 244
8 KP   McLoughlin, AlanAlan McLoughlin 136
9 CS   Fjørtoft, Jan ÅgeJan Åge Fjørtoft 87
10 CS  Shearer, DuncanDuncan Shearer 199
11 BSZ   Rogers, DonDon Rogers 490
Edző   Macari, LouLou Macari (1984–1989)

Dicsőségfal szerkesztés

2011. december 15-én a Swindon Advertiserben megjelentek szerint a Swindon vezetősége létrehozott egy dicsőségfalat, melyre elsőként Don Rogers, John Trollope és Paul Bodin neve került fel. A többiek neve december 30-án került nyilvánosságra, a BBC wiltshire-i rádióadásán keresztül.[31]

A Swindon Town dicsőségfala szerkesztés

Az angol labdarúgás dicsőségfala szerkesztés

A következő listában azok, az angol labdarúgás dicsőségfalára felkerült játékosok és edzők szerepelnek, akik pályafutásuk során megfordultak a Swindon Townban.

Swindon-játékosok világbajnokságokon szerkesztés

A következő listában azok a játékosok szerepelnek, akik a Swindon Townnál töltött idejük alatt szerepeltek világbajnokságon.

Címerek szerkesztés

A Swindon Town mezein az évek alatt öt különböző címer szerepelt.[32] Az első logó jelvény alakú volt, egy vörösbegy volt látható benne és a sarkaiban a STFC betűk voltak olvashatók. Ezt követte a "gőzmozdonyos" címer, mely nagyrészt Swindon városának a címerén alapult.[33] Hasonlóan jelvény alakú volt, mint az előző, belsejében keresztben a "Swindon Town FC" felirat volt olvasható és egy gőzmozdony is szerepelt rajta, ezzel utalva Swindon városának és a vasútnak a kötődésére. A címer tetején a vörösbegy volt látható, alatta pedig egy tekercsen a "Salubritas et Industria" (egészség és ipar) felirat szerepelt, mely Swindon hivatalos mottója.[33][34]

Az 1970-es évek folyamán a klub ezt a logót is lecserélte egy újra, melyet "ST-nyilas" vagy "közlekedési táblás" címerként emlegettek a szurkolók.[35] Ez kör alakú volt és piros alapon fehér betűkkel az "ST" rövidítés szerepelt rajta. A S-betű mindkét szára nyíl alakban végződött. A címer alján ívelten a klub teljes neve volt olvasható, mely fölött egy fehér pötty helyezkedett el, futball-labdát szimbolizálva.[33]

Az 1985/86-os szezon után visszatért a mezekre a "gőzmozdonyos" címer felújított változata, melynek alján a mottó helyett a "Division Four Champions 1985/1986" (a negyedosztály bajnokai 1985/86) felirat volt olvasható.[33]

Az újabb, gyémánt alakú logó az 1991/92-es szezonban került bemutatásra. A csapat az ezt megelőző években komoly anyagi gondokkal küzdött. A címerváltás célja az volt, hogy új, fiatalos imidzset adjon a csapatnak. Egy átsuhanó futball-labda volt látható rajta, mely a jövőbeli gyors sikerekre való törekvést szimbolizálta. A forma közepén egy S-betű húzódott, mint a Swindon szó rövidítése és megjelent benne a zöld szín is, mely akkoriban a mezeken is kiegészítő szín volt a vörös és fehér mellett.[33]

2007. április 5-én a Swindon vezetői bejelentették, hogy szeretnék ismét lecserélni a címert, mondván, a "gyémánt" címer megfelelt az adott kor elvárásainak, de nem utalt semmilyen módon a klub történelmére és hagyományaira.[36] Három vázlat is készült, melyek mind hasonlítottak a csapat legelső és a második, "gőzmozdonyos" címerére. A szurkolók szavazhattak a nekik legjobban tetszőre vagy negyedik opcióként választhatták azt, hogy maradjon továbbra is a "gyémánt" címer a hivatalos logó.

2007. április 23-án kihirdették a győztes tervezetet, melyre a szurkolók 68%-a voksolt.[37] Az új logó a 2007/08-as idény előtt került bevezetésre és a mai napig használatban van. Ezen a "gőzmozdonyos" címer hagyományaihoz híven keresztben a "Swindon Town FC" felirat olvasható, látható rajta egy vörösbegy és a tetején egy gőzmozdony is, utalva Swindon vasútváros mivoltára. A logó aljára visszakerült a város mottóját hirdető felirat is.

Klubszínek és mezek szerkesztés

Hazai mez szerkesztés

A csapat eredetileg fehér mezben és fekete nadrágban, valamint sportszárban lépett pályára, melyet az idegenbeli meccsekre egy kék szalaggal egészített ki.[1] A fehér mezt egy vörös-fekete, negyedelt színfelosztású felsőre cserélte, amikor 1894-ben belépett a Southern Football League-be.[1] 1897-ben újabb színcsere következett, melyről a Swindon Advertiser című lap így számolt be: "A Swindon Town FC új meze zöld lesz, fehér ujjakkal. Viszlát a jól ismert vörös-fekete színösszeállításnak."

A zöld ruhafestékek beszerzésével gondok adódtak, így ez a mez nem sokáig maradt használatban és 1901-ben visszatért a jól ismert vörös szín.[1] Ez eleinte egy sötétebb, bordó árnyalat volt, de az 1902/03-as szezonra világosabb árnyalatra váltott a klub. Ekkor, a szezon első meccsén került be először a hivatalos műsorfüzetbe a "The Robins" (vörösbegy) szó, mint a csapat beceneve.[38]

A Swindon Town azóta is különböző árnyalatú vörös és fehér színösszetételű mezekben játssza hazai mérkőzéseit. A leggyakoribbak fehér galléros vörös mezek voltak, fehér vagy vörös sorttal kiegészítve, ezért a csapatot sokszor emlegetik "Red and White Army" (vörös-fehér hadsereg) néven a szurkolók. Az 1985/86-os szezonban, amikor a klub bajnok lett a negyedosztályban, például vörös alapon fehér hajszálcsíkos mezt, fehér nadrágot és vörös sportszárat viseltek a játékosok. A drukkerek ekkor is gyakran hívták csapatukat a lelátói rigmusokban Lou Macari vörös-fehér hadseregének.

Az 1991-es arculatfrissítés után kiegészítőszínként a zöld is bekerült a mezek színösszeállításába, utalva a rövid életű zöld mezre a századforduló idejéből. A zöld elemek a 2007-es logóváltás után ismét teljesen eltűntek a mezről.[39]

Idegenbeli mez szerkesztés

A klub idegenbeli mezei csak az 1990-es években kezdtek el rendszeresen változni, amikor a klubok egyre jobban felismerték a replika mezek eladásában rejlő lehetőségeket. A Swindon első valódi idegenbeli szerelése, mely teljesen eltért a hazaitól, teljesen kék volt. Az 1969-es Ligakupa-döntőn azonban nem ezt, hanem egy a szurkolók által megszavazott, teljesen fehér szerelést használt a csapat.

Az 1980-as években a klub megváltoztatta idegenbeli szerelésének színösszeállítását. A mez fehér, míg a nadrág és a sportszár fekete lett, csakúgy, mint a legelső mezen. Ezután bemutatásra került egy harmadik számú, sárga mezből és kék sortból álló szerelés is.[40] Az 1980-as évek nagy részében e két színösszeállítás között váltogatott a csapat az idegenbeli szereléseket illetően.

A következő változás az 1991-es arculatváltáskor következett be. Ekkor az idegenbeli mez színösszeállítása zöld-fehér lett, ezt a szurkolók a "krumplinyomdás" mezként emlegetik, érdekes mintázata miatt.[41] A sötétkék rövidnadrággal kiegészített szerelés 1993-ig maradt használatban, amikor visszatért a sárga-kék összeállítás, zöld gallérral kiegészítve.[42]

Az 1996/97-es szezonban bemutatásra került egy különleges, olajzöld színű harmadik számú mez, az akkori mezszponzor, a Castrol tiszteletére.

2003-ban a csapat idegenbeli meze fekete-aranysárga csíkosra változott és megjelent egy fehér harmadik számú mez is.[39] A 2006/07-es idényben a Swindon egy teljesen sötétkék szerelésben szerepelt idegenben. A sötétkék szín 2008-ban visszatért, de fehér sorttal kiegészítve. A 2009/10-es szezonra visszatért a fehér idegenbeli mez, de ezen a hazaitól eltérően nem a FourFourTwo, hanem a "FIFA 10" felirat volt olvasható, az EA-vel kötött szponzori szerződés miatt.[43] Ugyanebben a szezonban a csapatnak volt egy teljesen kék harmadik számú szerelése is, melyet az FA Kupában és a rájátszásban a Charlton Athletic ellen használt.

A 2010/11-es idényben a csapat harmadik számú szerelése teljesen fekete volt,[44] a következő szezonban ezt már idegenbeli mezként viselték a játékosok és bemutatásra került egy új, fehér harmadik számú mez, ami ismét az FA Kupában került használatba. Utóbbi mez esetében zúgolódást váltott ki a szurkolók körében, hogy a The People című bulvárlapot népszerűsítő szponzori felirat került rá. A 2012/13-as szezonban kék-sárga idegenbeli mezt használt a Town, ami szintén nem tetszett a szurkolók egy részének, mivel a közeli rivális Oxford United hivatalos klubszíneire emlékeztet.

Mezszponzorok szerkesztés

Időszak Mezgyártó Mezszponzor
1980–81 Adidas
1981–82 Coffer Sports
1982–84 Coffer Sports ISIS
1984–89 Spall Lowndes Lambert Group
1989–91 Spall GWR FM
1991–93 Diamond Leisure Burmah
1993–95 Loki Burmah
1995–97 Mizuno Castrol
1997–99 Mizuno Nationwide
1999–2000 Lotto Nationwide
2000–02 Xara Nationwide
2002–03 DGI Nationwide
2003–05 Strikeforce Nationwide
2005–07 Lonsdale Nationwide
2007–08 Lotto Kingswood Group
2008–09 Lotto FourFourTwo Magazine
2009–10 Adidas FourFourTwo Magazine
EA Sports
2010–11 Adidas FourFourTwo Magazine
EA Sports
Samsung
2011–12 Adidas Samsung
EA Sports
FourFourTwo Magazine
The People (FA Kupa-mez)
2012–13 Adidas Samsung
FIFA 13

A csapatot 1997 óta támogató Nationwide a klubot sújtó komoly anyagi problémák miatt bejelentette, hogy a 2006/07-es szezon végén megszünteti vele az együttműködést. Ez a mezszponzori és a stadionátnevezési szerződésre is vonatkozott. A Swindon pénzügyi igazgatója, Sandy Gray 2006. november 24-én így nyilatkozott: "Már folynak a tárgyalások egy céggel, mely nagyon szeretne szponzori szerződést kötni egy labdarúgóklubbal."[45]

2007. június 7-én a csapat ötéves szerződést kötött egy helyi fejlesztőcéggel, a Kingswood Constructionnal. Ez a szerződés a mezekre és a stadion egy lelátójára vonatkozott és 100 ezer fontot hozott volna a klubnak egy évben.[46] 2008. március 17-én azonban a két fél felbontotta a szerződést a Kingswood anyagi gondjai és fizetésképtelensége miatt.[47] "Fel kellett bontanunk a Kingswooddal kötött szerződésünket, mivel a cég nem tudta teljesíteni a rá vonatkozó anyagi részt, ráadásul vezetőváltás előtt áll, nekünk pedig nem áll szándékunkban ilyen bizonytalan helyzetben lévő vállalattal együttműködni." – mondta a Town vezérigazgatója, Nick Watkins.[47]

2008 júniusában a klub bejelentette, hogy a FourFourTwo lesz az új mezszponzor, mellyel hároméves szerződést kötött a csapat.[48]

Stadion szerkesztés

 
A County Ground belülről

A Swindon Town legelső pályája a Bath Roadtól délre volt található, az Okus kőbánya mellett.[49] Miután egy fiatal néző beleesett a bánya egyik mély üregébe, a klub úgy döntött, hogy átköltözik a Lansdown Roadra. Ezután nem sokkal egy, a The Croft villa közelében található pályára tette át a székhelyét, ahol tizenegy évig maradt.[1]

A csapat 1896-ban kezdte el használni a County Groundot, ahol jelenleg is játssza a hazai meccseit. Korábban, 1893-tól a közeli krikettpályát használta a klub, melyet szintén County Grondnak hívtak.[1]

Az építkezés akkor indult meg, amikor Thomas Arkell az Arkell's Brewery sörgyár tulajdonosa 300 fontot adományozott a klubnak lelátóépítésre. A stadiont időről időre felújították, kibővítették. 1932-ben például tető került a Shrivenham Road felőli oldalon található lelátóra, majd később a Town End lelátó is fedett lett. Utóbbi építkezés 4300 fontba került és a szurkolói klub gyűjtötte össze rá a pénzt. A fedett lelátó 1938. augusztus 27-én nyitotta meg kapuit a nézők előtt. Jelenleg is ez a tető található a Town End lelátó fölött.[49]

1940-ben, a hadügyminisztérium lefoglalta a stadiont és második világháborús hadifoglyok elszállásolására használta azt. A fogolytábort a pályán, néhány bódé felállításával hozták létre. 1945-ben, a háború végeztével 4570 fontot kapott kompenzációként a csapat.[49]

1951-ben, 350 fontért a klub bevezette a villanyvilágítást a stadionba, ezzel a The Football League-ben az első olyan csapat lett, melynek pályáján reflektorok voltak. A világítást 1951. április 2-án, egy Bristol City elleni meccsen próbálta ki élesben is a Swindon, hat hónappal lehagyva az ebben a tekintetben második Arsenalt. Első villanyfényes bajnokiját 1956. május 29-én, a Millwall ellen játszotta a csapat úgy, hogy a sarkokban található reflektorok fényét a hosszanti oldalon húzódó lelátók tetején elhelyezett lámpákkal erősítették meg. Az első villanyfényes bajnoki mérkőzés tekintetében a Portsmouth stadionja, a Fratton Park hét nappal megelőzte a County Groundot. A jelenlegi reflektorok 1960-ban kerültek a County Groundra.[49]

A stadion legtöbb, jelenleg is látható eleme 1950 és 1995 között épült. A legutóbbi nagy újítást a déli oldalon található nagy lelátó felépítése jelentette, melyeknek az elnevezési jogát szponzorok megvásárolhatják. A County Ground a világ egyetlen labdarúgó stadionja, ahol Rolex óra mutatja az időt. A Stratton Bank lelátón található óra az 1963-as feljutás alkalmából került beépítésre.[50]

A földterület, amin a stadion áll, a swindoni önkormányzat tulajdonát képezi, így a Townnak bérleti díjat kell fizetnie a használatáért. Korábban szóba került, hogy a csapat egy olyan stadionba költözne, melyet teljes mértékben birtokol, hiszen így nagyobb bevételekre tehetne szert, ez azonban egyelőre anyagilag kivitelezhetetlen a klub számára. 2006-ban a TrustSTFC szurkolói alapítvány aláírásgyűjtésbe kezdett, mellyel az a célja, hogy rávegye az önkormányzatot, hogy építse újjá a County Groundot.[51][52]

Játékoskeret szerkesztés

2018-tól

# Poszt Név
1   K Lawrence Vigouroux
2   V Kyle Knoyle
3   KP Michael Doughty
4   KP Jak McCourt
5   V Sid Nelson (kölcsönben a Millwalltól)
6   V Olly Lancashire ( )
7   KP Jermaine McGlashan
8   KP James Dunne
9   CS Marc Richards
10   CS Keshi Anderson
11   KP Steven Alzate (kölcsönben a Brighton & Hove Albiontól)
12   K Will Henry
14   KP Ellis Iandolo
# Poszt Név
15   V Chris Robertson
16   KP Martin Smith
17   CS Elijah Adebayo (kölcsönben a Fulham-től)
20   KP Toumani Diagouraga
21   KP Jordan Young
22   CS Kaiyne Woolery
23   K Luke McCormick
24   CS Scott Twine
25   V Joe Romanski
26   V Dion Conroy
28   CS Sol Pryce
31   KP Matt Taylor
32   V Luke Woolfenden (kölcsönben a Ipswich Towntól)

Női csapat szerkesztés

A Swindon Town Ladies FC 1993. szeptember 28-án alakult meg, a Swindon Spitfires Women's and Girls' Football Clubból kivált játékosokból. A csapat jelenleg a South West Combination Women's Football League-ben, az angol női labdarúgás negyedosztályában szerepel. A 2012/13-as szezonban fennállás során először eljutott az FA Women's Cup harmadik köréig, ahol a Gillingham LFC-től kapott ki hosszabbítás után, 1-0-ra. A csapat hazai mérkőzéseit a Fairford Town pályáján, a Cinder Lane-en játssza. A felnőtt csapat mellett a Swindon Town LFC három, különböző korosztályú fiatalokat felvonultató ificsapatot is működtet.[53]

Szurkolók szerkesztés

 
A Swindon átlag hazai nézőszámai 1889 óta

A klub legmagasabb átlagnézőszáma 32 ezer volt, utoljára az 1970-es évek elején volt rá példa, hogy ennyien kilátogattak a County Groundra. Bár Swindon nyüzsgő város, a legtöbben munkájuk miatt járnak oda más településekről, közülük csak kevesen szurkolnak a Townnak.[54][55] Az utóbbi évtizedekben a csapat gyenge teljesítménye, a pénzügyi nehézségek és a Taylor-jelentés miatti stadionátalakítás következtében alaposan visszaesett a hazai nézőszám.

A County Ground jelenleg 15 728 ülőhelyet kínál a szurkolóknak. A 2004/05-ös szezonban mindössze 5839 fő volt az átlagnézőszám,[56] ami azt jelenti, hogy a férőhelyek mindössze 37%-a volt kihasználva. A nézőszám a következő szezonra 5950-re emelkedett,[57] ami 37,8%-os kihasználtságot jelentett. A 2006/07-es idény már nagyobb fellendülést hozott, ekkor átlagosan 7109 szurkoló látogatta a hazai meccseket,[58] azaz a stadion ülőhelyeinek 45,2%-a volt kihasználva.

A szurkolói keménymag az 1980-as évek óta a County Ground Town End lelátóján foglal helyet és olyan korábbi és jelenlegi szurkolói magazinok fűződnek hozzá, mint a "The 69'er", a "Bring the Noise", a "Randy Robin" és a "The Magic Roundabout".[59] A szurkolók "The Town", "The Reds" (vörösök), "STFC" és "Red and White Army" (vörös-fehér hadsereg) néven emlegetik a csapatot. A vörös-fehér hadsereg nevet előszeretettel használják magukra is. A Junior Robins egy gyermek szurkolói klub, melynek a célja, hogy alacsonyabb jegyárakat és különböző programokat biztosítson a fiatal szurkolók számára, valamint segítse őket az idegenbeli meccsekre való eljutásban.[60] A tagság egyúttal lehetőséget biztosít a gyerekeknek arra is, hogy jelentkezzenek kabalafigurának, és hogy valamelyik, Swindon által működtetett labdarúgó-iskolával eddzenek.

 
A Red Army Loud and Proud tagjai a tőlük megszokott zászlókkal

A TrustSTFC egy szurkolói alapítvány, mely 2000-ben alapult. A jelentkező drukkerek demokratikus szavazás útján kerülhetnek be az alapítványba, melynek célja, hogy adományokat gyűjtsön a klub számára és beleszólást biztosítson a szurkolóknak a vezetőség döntéseibe.[61] A csoport rendszeresen vásárol a csapat részvényeiből és segít a befektetések terén.[62] Emellett gyakran szervez gyűjtéseket új játékosok igazolására és a játékosok fizetésére.[63] Az alapítvány jelenlegi egyik legfőbb célja, hogy kiharcolja a County Ground felújítását.

Egy 2007 januári, statisztikák alapján készített listából kiderült, hogy a The Football League 92 csapata közül a Swindon drukkerei az 5. legstresszesebbek.[64] Mindezt a következőkkel indokolta a felmérést végző Littlewoods fogadóiroda: "Az 1990-es évek elején a Swindon Town megjárta a Premier League-et, ezt követően azonban rendkívül kemény idők jártak a szurkolókra a County Groundon. Kezdetként kedvenceik 1994-ben kiestek az első osztályból, majd egy évvel később újabb kiesés következett. Bár 1996-ban sikerült visszajutniuk a másodosztályba, végig az alsóházban tanyázott a klub, majd 2000-ben ismét kiesett. Egy évvel később mindössze egy ponton múlt, hogy a Swindon nem esett ki rögtön a harmadosztályból is. 2006-ban aztán nem tudta elkerülni a sorsát a csapat és kiesett a negyedosztályba. Ezzel a Swindon lett az első olyan klub, mely megjárta a Premier League-et, majd kiesett a The Football League legalacsonyabb osztályába. Ez valószínűleg komolyan megviselte a szurkolók idegeit."[64]

A 2004/05-ös szezonban a csökkenő hazai nézőszám miatt új szurkolói csoport alakult "Red Army Loud and Proud" (hangos és büszke vörös hadsereg)[65] néven azzal a céllal, hogy visszahozza a régi hangulatot, szórakozást a meccsnapokra és valódi "12. játékosa" legyen a csapatnak.[65] A csoport tagjait könnyedén meg lehet ismerni színes zászlóikról, melyeket a meccsek alatt lengetnek. Az utóbbi években nőtt a hazai átlagnézőszám, a 2010/11-es idényben a kiesés ellenére is 8400-an járta ki a Town meccseire.

Huliganizmus szerkesztés

A Swindon Town az 1970-es évek óta többször si bajba került huligánjai miatt. A csapathoz tartozó első ismert huligán csoport a Swindon Town Aggro Boys (STAB) volt.[66] Egy 1978 márciusi, Wrexham elleni hazai meccsen a STAB tagjai rengeteg sárgarépát zúdítottak a vendégek kapusára.[66] A klub akkori elnöke, Cecil Green később így nyilatkozott: "Célunknak tekintjük, hogy kiirtsuk az ilyen gonosz tetteket a lelátóinkról. Egy-két incidens egyenes ördöginek nevezhető."[66] Az 1980-as években új huligáncsoport alakult, Swindon.Southside.Firm (SSF) névvel. A csoport neve onnan ered, hogy tagjai a stadion déli lelátóján foglaltak helyet.[66] Egy Northampton Town elleni mérkőzés után az akkori menedzser, Lou Macari besétált több száz SSF-tagba, akik Northampton-szurkolókat üldöztek az utcán. Az edző később úgy fogalmazott, hogy a helyzet még rosszabb volt, mint egy Celtic-Rangers rangadó idején.[66]

Az 1990-es években huligánok egy újabb csoportja jött létre, akik a Swindon Active Servie (SAS) nevet választották maguknak. Őket tartják felelősnek a legtöbb Oxford United és Reading elleni meccsen történt verekedésért.[66] 1998 szeptemberében, egy Oxford elleni hazai meccset követően 19 SAS-tagot tartóztattak le a rendőrök. 2004. december 18-án, egy AFC Bournemouth elleni idegenbeli meccs előtt az SAS tagjai komoly összetűzésbe kerültek a hazai szurkolókkal, aminek eredményeképp 17-et előállítottak közülük és elrendelték a stadionokból való kitiltását azoknak, akiket bűnösnek találtak közülük.[66][67][68] A verekedésre Bournemouth városának zsúfolt bevásárlóutcájában került sor. "Félelmetes és szörnyű jeleneteknek voltak szemtanúi azok, akik éppen karácsonyi ajándékokat vásároltak az adott időben." – fogalmazott a körzeti bíró, Roger House.[67] A Swindon Advertiser című lap így számolt be a történtekről: "A környék tele volt a karácsonyi ünnepekre készülődő vásárlókkal, akik riadtan nézték végig, ahogy a szurkolók egymást püfölik és kirakatokat zúznak be."[69]

2006. december 16-án 10 010 szurkoló látogatott ki a hazai, Bristol Rovers elleni rangadóra.[70] Ez volt a szezon egyik legmagasabb hazai nézőszáma. A meccsen a két szurkolótábor között nézeteltérés tört ki, melynek következtében 11-et letartóztattak közülük. Az összetűrés során a drukkerek az Arknell's Stand székeit is megrongálták.[71][72] "Az incidens során körülbelül 60 széket téptek ki a helyükről a szurkolók, amiket átdobáltak az ellenfél drukkereihez" – számolt be a történtekről a Western Daily Press.[73] A visszavágó napján, Bristolban húsz Rovers-huligán támadt rá baseballütőkkel Swindon-szurkolókra egy pubban.[74]

"Ha megnézzük Swindon városát, láthatjuk, hogy a rendőrség az elmúlt öt évben rengeteget tett azért, hogy visszaszorítsa a futballhuliganizmust" – írta Nick Lowles, a Hooligans 2: The M–Z of Britain's Football Hooligan Gangs című, brit huligánokról szóló könyvében.[66]

A Swindon Town szintén sokat tesz a huliganizmus megállítása érdekében, azáltal, hogy a botrányosan viselkedő szurkolóit kitiltja a County Groundról. 2006-ban 29-en kaptak ilyen büntetést, ami komoly növekedés a 2005-ben elrendelt 11 kitiltáshoz képest.[75] Ennek eredményeképp a meccsnapokon történt letartóztatások száma csökkent. A 2005/06-os szezonban már csak 22 embert vittek el a rendőrök a 2004/05-ös idényben letartóztatott 39-hez képest.[76] A 2006-os világbajnokság meccseinek látogatásától eltiltott angol szurkolók közül 33-an a Swindon drukkerei voltak.[77]

Riválisok szerkesztés

Egy 2003-as, futballszurkolók bevonásával végzett felmérésből kiderült, hogy a The Football League csapatai közül a Swindon a 13. helyen áll, riválisainak számát illetően.[78] A lista úgy alakult ki, hogy összeszámolták, hogy az adott csapatot hány csapat szurkolói sorolták az első három legfőbb rivális közé. A Swindon legkomolyabb riválisai a délnyugat-angliai Bristol Rovers és Bristol City, valamint a Temze völgyéből származó Reading és Oxford United. Utóbbi az 1960-as évekbeli, The Football League-be való bekerülése óta számít a Town riválisának.

Az Oxford Uniteddel való rivalizálás szerkesztés

  • Oxford United (51 km) – A Swindon szurkolói által a legkevésbé kedvelt csapat. A két klub közti éles rivalizálásának mindkét szurkolói tábor gyakran hangot ad a lelátói nótáiban, akkor is, ha épp nem egymás ellen játszanak a csapatok.

A Readinggel való rivalizálás szerkesztés

  • Reading (64 km) – A Swindon legrégebbi riválisa, a két csapat 1892-ben csapott össze egymással először. Mivel a Reading az utóbbi időben magasabb osztályokban szerepelt, a rivalizálás heve alábbhagyott és a Swindon-drukkerek is egyre ritkábban említik meg a kék-fehéreket a szurkolói dalokban.

A Bristol Roversszel és Bristol Cityvel való rivalizálás szerkesztés

  • Bristol Rovers (58 km) – A második legrégebbi rivális. Először 1897-ben, a Western League-ben játszott egymással a két csapat. 1899-től 1953-ig rendre ugyanabban az osztályban szerepelt a két klub.
  • Bristol City (64 km) – Bár egyik csapat sem számít a másik első számú riválisának, mindig kiéleződnek a szurkolók közti ellentétek, ha egy osztályban szerepelnek, különösen az egymás elleni meccsek idején.

Egyéb riválisok szerkesztés

  • Gillingham (188 km) – Sok Gillingham-szurkoló a Swindont tartja csapata legnagyobb riválisának. Bár ez fordítva nem igaz, a két csapat valóban játszott néhány paprikás hangulatú meccset egymással a múltban.[79] A 2005/06-os idényben különösen emlékezetessé vált a két klub Priestfielden rendezett meccse, amikor is a swindoniak a stadion kijáratánál megtámadták a hazai szurkolókat. Ez volt a Swindon és a Gillingham első meccse egy 1987-es playoff-találkozó óta.[80]

Szakmai stáb szerkesztés

Vezetőség és edzők szerkesztés

Munkakör Név
Elnök   Jed McCrory
Igazgatók   Jed McCrory, Gary Hooper, Steve Murrall, Callum Rice
Pénzügyi igazgató Jelenleg nincs
Menedzser   Kevin MacDonald
Menedzserasszisztens   Mark Cooper
Megbízott kapusedző   Fraser Digby
Erőnléti edző   Michael Peacock
Ifiedző   Paul Bodin
Tehetségkutató   Jeremy Newton
Fizikoterapeuta   Paul Godfrey

Menedzserek szerkesztés

 
Ossie Ardiles, aki 1989 és 1991 között volt a csapat menedzsere
 
Glenn Hoddle, aki a Premier League-be vezette a Swindont

2013. március 3. szerint. Kizárólag tétmeccsek szerepelnek a statisztikákban.

Név Nemzetiség Kinevezés Távozás Eredmények
M Gy D V RG KG
Sam Allen   1902 1933 1127 487 248 392 1988 1660
Ted Vizard   1933 1939 285 108 63 114 455 481
Neil Harris   1939 1940 33 10 10 13 69 73
Louis Page   1945 1953 369 135 95 139 515 570
Maurice Lindley   1953 1955 93 26 25 42 114 134
Bert Head   1956 1965 426 160 108 158 660 637
Danny Williams   1965 1969 222 104 58 60 377 237
Fred Ford   1969 1971 122 50 34 38 175 140
Dave Mackay   1971 1972 45 14 13 18 58 66
Les Allen   1972 1974 62 13 20 29 61 94
Danny Williams   1974 1978 227 87 61 79 340 328
Bobby Smith   1978 1980 132 63 25 44 208 169
John Trollope   1980 1983 121 43 33 45 161 153
Ken Beamish   1983 1984 68 26 17 25 99 87
Lou Macari   1984 1989 285 138 67 80 449 340
Osvaldo Ardiles   1989 1991 106 40 33 33 163 140
Glenn Hoddle   1991 1993 120 51 32 37 202 162
John Gorman   1993 1994 72 15 20 37 90 148
Steve McMahon   1994 1998 204 75 49 80 245 277
Jimmy Quinn   1998 2000 85 19 21 45 84 141
Colin Todd   2000 2000 18 4 6 8 16 29
Andy King   2000 2001 36 12 10 14 43 43
Roy Evans   2001 2001 26 10 6 10 30 35
Andy King   2001 2005 193 71 48 74 265 263
Iffy Onuora   2005 2006 40 10 15 15 40 56
Dennis Wise   2006 2006 17 9 5 3 24 14
Paul Sturrock   2006 2007 52 26 11 15 71 51
Maurice Malpas   2008 2008 42 13 11 18 59 61
Danny Wilson   2008 2011 120 43 40 37 173 160
Paul Hart   2011 2011 11 1 4 6 6 12
Paolo di Canio   2011 2013 95 53 19 23 155 76
Kevin MacDonald   2013 10 3 3 4 12 12

(Jelmagyarázat: M = Mérkőzések, Gy = Győzelmek, D = Döntetlenek, V = Vereségek, RG = Rúgott gólok, KG = Kapott gólok)

Megbízott menedzserek szerkesztés

2013. február 28. szerint. Kizárólag tétmeccsek szerepelnek a statisztikákban.

Név Nemzetiség Kinevezés Távozás Eredmények
M Gy D V RG KG
Danny Williams   - - - - - -
Tony Galvin   1991 1991 - - - - - -
Andy Rowland   1994 1994 3 1 1 1 4 4
Mike Walsh   1998 1998 2 0 1 1 1 2
David Tuttle   2006 2006 0 0 0 0 0 0
Ady Williams   2006 2006 2 0 0 2 1 3
David Byrne   2007 2008 8 2 3 3 9 14
David Byrne   2008 2008 8 1 4 3 12 14
Paul Bodin   2011 2011 2 1 0 1 2 2
Fabrizio Piccareta   2013 2013 1 1 0 0 3 1
Tommy Miller és Darren Ward   2013 2013 2 0 1 1 1 2

(Jelmagyarázat: M = Mérkőzések, Gy = Győzelmek, D = Döntetlenek, V = Vereségek, RG = Rúgott gólok, KG = Kapott gólok)

Kapcsolódó olvasmányok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g In the beginning.... swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  2. ↑ Medals to be sold. Salisbury Journal, 1999. április 20. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 15.)
  3. ↑ League Cup Final 1969 Match Report. football-England.com. [2007. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  4. ↑ Swindon Town 1969 TV Archive. BBC. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  5. ↑ Anglo-Italian League Cup Winners' Cup Winners 1969/1970. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  6. ↑ Wheeler, Sam: Cup Glory in Europe. Swindon Advertiser, 2000. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  7. ↑ Division Four Champions 1985/1986. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2005. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  8. ↑ Division Three Play-off Winners 1986/1987. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  9. ↑ Division Two Play-off Winners 1989/1990. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  10. ↑ Season 1989–1990. Archive. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  11. ↑ Division One Play-off Winners 1992/1993. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  12. ↑ Season 1993–94. Archive. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  13. ↑ Manchester United season 1993–94. Archive. aboutmanutd.com. [2011. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
  14. ↑ 1994-03-19 Swindon Town vs Manchester United. YouTube. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  15. ↑ Season 1995–96. Archive. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  16. ↑ Division Two Champions 1995/1996. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  17. ↑ „Swindon out of administration”, BBC Sport, 2002. augusztus 19. (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  18. ↑ „Club is saved after paying bill”, BBC News, 2005. október 19. (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  19. ↑ £200,000 – That’s the price of relegation as Town take drop at Ashton Gate, 2006. május 1. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 15.)
  20. ↑ „Swindon confirm Wise as Manager”, BBC Sport, 2006. május 22. 
  21. ↑ „Swindon 1–1 Walsall”, Football, BBC News, 2007. május 5. (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  22. ↑ „Wilson appointed Swindon manager”, BBC Sport, 2008. december 26. (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  23. ↑ Archivált másolat. [2013. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  24. ↑ „Swindon bring in Paul Bodin as manager for Paul Hart”, BBC Sport, 2011. április 28. (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  25. ↑ „Di Canio appointed Swindon boss”, BBC News, 2011. május 20. 
  26. ↑ „Torquay 1–0 Swindon”, BBC News, 2011. december 26. 
  27. ↑ „Swindon 5–0 Port Vale”, BBC News, 2012. április 28. 
  28. ↑ Kevin MacDonald Appointed Swindon Town Manager
  29. ↑ http://www.swindontownfc.premiumtv.co.uk/page/LegendsDetail/0,,10341~105163,00.html%7Ctitle=John[halott link] Trollope|accessdate=2013-05-21|publisher=Swindon Town Football Club|work=Legends|archiveurl=https://web.archive.org/web/20051202072545/http://www.swindontownfc.premiumtv.co.uk/page/LegendsDetail/0%2C%2C10341~105163%2C00.html%7Carchivedate%3D2005-12-02%7D%7D
  30. ↑ http://www.swindontownfc.premiumtv.co.uk/page/TheCountyGround/0,,10341,00.html%7Ctitle=Stadium[halott link] Info|accessdate=2013-05-21|publisher=Swindon Town FC|work=Welcome to the County Ground|archiveurl=https://web.archive.org/web/20071014014022/http://www.swindontownfc.premiumtv.co.uk/page/TheCountyGround/0%2C%2C10341%2C00.html%7Carchivedate%3D2007-10-14%7D%7D
  31. ↑ http://www.thisisswindontownfc.co.uk/news/9420081.The_Ultimate_Honour/%7Ctitle=Hall[halott link] of Fame|accessdate=2013-05-21|publisher=Advertiser|work=The Ultimate Honour|archiveurl=https://web.archive.org/web/20120109064335/http://www.thisisswindontownfc.co.uk/news/9420081.The_Ultimate_Honour/%7Carchivedate%3D2012-01-09%7D%7D
  32. ↑ Badge History (jpg). swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  33. ↑ a b c d e Swindon Town FC. footballcrests.com. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  34. ↑ Borough of Swindon Coat of Arms. Heritage. Swindon Borough Council. [2007. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  35. ↑ Dave Hanley: STFC programmes 1985. My Only Swindon, 2000. [2005. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  36. ↑ Swindon’s crest set to change. Swindon Advertiser, 2007. április 5. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 1.)
  37. ↑ Town decide on new badge. Swindon Advertiser, 2007. április 23. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 1.)
  38. ↑ Mattick, Dick. The Robins – The Story of Swindon Town Football Club. Buckingham: Sporting and Leisure press (1989). ISBN 0-86023-460-6 
  39. ↑ a b Swindon Town in Lotto until 2009. footballshirtculture.com. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  40. ↑ Season 1984–1985. Kits. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  41. ↑ Season 1991–1992. Kits. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  42. ↑ Season 1993–1994. Kits. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  43. ↑ Coca Cola League One 2009 – 2010. Historical Football Kits. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  44. ↑ Npower League One 2010 – 2011. Historical Football Kits. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  45. ↑ „Swindon Town seeks new bail out”, BBC News, 2006. november 24. 
  46. ↑ Steve Butt: Town set to unveil their new sponsor. Swindon Advertiser, 2007. június 7. [2007. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  47. ↑ a b Andy Cryer: Town seek new sponsor as Kingswood are axed over debt. Swindon Advertiser, 2008. március 17. (Hozzáférés: 2013. május 21.)[halott link]
  48. ↑ „Swindon Town announce FourFourTwo shirt sponsorship”, Football Shirt Culture, 2011. május 1.. [2012. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  49. ↑ a b c d Inglis, Simon: "Football Grounds of Britain.", 358. oldal CollinsWillow, 1996.
  50. ↑ STFC Facts & Figures. Swindon Town Football Club. swindonweb.com. [2006. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  51. ↑ Stadium Development. Swindon Town Football Club. (Hozzáférés: 2013. május 21.)[halott link]
  52. ↑ Keep It Up!. Stadium Development. Swindon Town Football Club. (Hozzáférés: 2013. május 21.)[halott link]
  53. ↑ Archivált másolat. [2009. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 15.)
  54. ↑ „Swindon North”, Vote 2001: Results & Constituencies, BBC News (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  55. ↑ Response to the Call for Proposals – Introduction to Swindon – 1.3 (PDF). Vote 2001: Results & Constituencies. Swindon Borough Council, 2006. [2007. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  56. ↑ 2004–2005 Division 2 Attendances. soccerstats.com. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 19.)
  57. ↑ 2005–2006 Division 2 Attendances. soccerstats.com. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 19.)
  58. ↑ 2006–2007 Division 3 Attendances. soccerstats.com. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 19.)
  59. ↑ New fanzine a good read. Swindon Advertiser, 2000. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  60. ↑ Junior Robins. Swindon Town Football Club. [2008. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  61. ↑ Aims of the Trust. TrustSTFC. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 14.)
  62. ↑ Loan Note Scheme. TrustSTFC. [2007. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 14.)
  63. ↑ Red Army Fund. TrustSTFC. [2007. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 14.)
  64. ↑ a b Top Ten Clubs. Football Fever Report. Littlewoods Football Pools, 2007. [2007. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  65. ↑ a b About Us. Red Army Loud and Proud. [2007. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  66. ↑ a b c d e f g h Not so beautiful. Swindon Advertiser, 2006. június 21. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  67. ↑ a b Swindon fans up in court. Swindon Advertiser, 2005. április 13. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  68. ↑ He could have caused a riot. Swindon Advertiser, 2005. november 25. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  69. ↑ 17 arrests made after soccer fight. Swindon Advertiser, 2005. május 26. [2009. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  70. ↑ „Swindon 2–1 Bristol Rovers”, BBC Sport, 2006. december 16. (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  71. ↑ „Probe after fans ripped up seats”, BBC Sport, 2006. december 18. (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  72. ↑ Starnes vows 'severe' action. TEAMtalk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)[halott link]
  73. ↑ Swindon set to ban thugs. Western Daily Press. (Hozzáférés: 2013. május 21.)[halott link]
  74. ↑ Kevin Burchall: Thugs' baseball attack on Town fans. Swindon Advertiser, 2007. április 30. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  75. ↑ Football Banning Orders by club supported (10 October 2006) (PDF). Statistics on Football related arrests & Banning Orders – Season 2005-6 pp. page 4. Home Office, 2006. október 21. [2007. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  76. ↑ Football related arrests – 2005/06 season, Arrests of supporters of Football League Division One and Two clubs (PDF). Statistics on Football related arrests & Banning Orders – Season 2005–06 pp. page 8. Home Office, 2006. október 21. [2007. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  77. ↑ Gareth Bethell & Mark Hookham: Cup ban for 'fans'. Swindon Advertiser. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  78. ↑ Rivalry Uncovered (PDF). The Football Fans Census, 2003. [2008. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  79. ↑ Gillingham vs Swindon Town. Gillingham F.C., 2006. január 14. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  80. ↑ Town set to pay price for crowd trouble. Swindon Advertiser. [2010. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 21.)

Külső hivatkozások szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Swindon Town FC témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Swindon_Town_FC&oldid=25633249”