Száli frankok
Száli frankok (avagy: száliak, nyugati frankok) a megnevezése a frankok egyik önálló törzsrészének a 4. század körül. Eredetileg az Alsó-Rajna-vidéktől az IJssel-tó melletti Sallandig terjedő területen éltek, majd Toxandriában és később a Hennegau grófság területén lévő Tournai térségébe telepedtek meg.
Hagyományosan száli frank eredetűnek tartják a Merovingok királyi dinasztiáját, mely az 5. és 6. században az összes frank törzsrészt egyesítve alávetette a környező területeket, létrehozva ezáltal Franciaországot. Az ókori források a száli frankokat „száliak” (Salii) néven említik. A későközépkori Száli uralkodó nemzetséghez nincs közük.
A régebbi kutatások azt feltételezték, hogy a száliak a ripuári frankok (Ripuarii) mellett egy frank főtörzset képeztek. E kétpólusú feltevés alapján magyarázták a két törvényhozást, és ebből eredeztették a két külön törvényhozást (Lex Salica és Lex Ripuaria). Ezt a feltevést ma már nem tartják helytállónak, sőt már a száli etnikai egységet is vitatják, vagy éppen tagadják annak meglétét. A „száliak” vélhetőleg nem egy törzs megnevezése volt, hanem különböző római írók által használt (etnikailag félremagyarázott) megjelölése bizonyos frank kíséreteknek.[1]
A név eredete szerkesztés
A „száli” szó eredetére több feltételezés is létezik, de az megállapítható, hogy Mars Salii-ként is említett táncoló papjaihoz nincs köze. Azon teóriák alapján, miszerint a száliak már a Római Birodalom területén kívül is törzsként léteztek, a szó az Ijssel folyó nevéből eredhet, amit a rómaiak (többek között) Salaként ismertek. A folyó mentén lehetett a száliak eredeti központja.[2] A terület mai neve Salland.
Lehetséges, hogy a germán saljon szóból ered, aminek a jelentése barát, bajtárs és arra utalhat, hogy eredetileg egy szövetséget jelölt.[3] Ebben az esetben a szó már a Római Birodalom területén való megtelepedés utánról származhat, vagy a folyó/régió kapta a nevét a betelepülők után.[4]
Megtelepülés Toxandria területén szerkesztés
A száliak első írásos említése 357-ből származik és eredetileg a mai Overijssel holland provinciában lévő, ő utánuk elnevezett Salland régióra vonatkozik. 358-ban délnyugati irányban átlépték a Rajnát és Batávián át betörtek a Római Birodalom területére.
A rómaiak sikeresen tudtak védekezni a frank betörésekkel szemben. Ahelyett, hogy a nyugati irányba előretört frankokat elűzték volna, a későbbi Juliánusz császár (ekkor még Caesar minőségben, azaz alcsászárként II. Constantinus alatt) 358-ban engedélyezte számukra, hogy letelepedjenek Toxandria vidékén, Belgica II (Gallia Belgica) tartomány ekkoriban ritkán lakott területén. (Toxandria a mai Észak-Brabant területével egyezett meg, akkori nevét a mérgező tiszafa után kapta.) Itt a frank harcosok a rómaiak hadi szolgálatában álltak. A frankoknak ez a része, akiket ettől kezdve száli frankoknak neveztek, a keletebbre, a Rajna jobb oldalán megtelepedett frankoktól hosszabb időre el lett különülve térben. A száli frankok rómaiak által előrevitt integrációja annyiban eredményesnek bizonyult, hogy csaknem száz éven át béke honolt a területükön. Ezzel szemben újra és újra összecsapások voltak a rajnai frankok és a rómaiak között.
Toxandriában a száli frankok az 5. század elejéig maradtak. Az nem ismert, hogy a többi frank törzs hadi vállalkozásaiban részt vettek-e. A későbbi források az 5. század elején említenek egy Faramund nevű királyt, aki azonban mondai alaknak számít és nem bizonyítható, hogy történelmi személy lett volna.
Megtelepedés Cambrai és Tournai közelében szerkesztés
440-től a száli frankok Chlodio királyuk vezetésével a Kohlenwaldon át nyugatnak, Arras és Cambrai irányába törtek előre. Aetius 448-ban le tudta őket győzni, de szövetségesként (foederati) engedélyezte számukra, hogy az új szálláshelyeken, a Somme és a Schelde közötti területen maradhassanak. Itt több száli franknak nevezett kiskirályság jött létre. Az egyik ilyen Tournai-ban volt – ahol Merovech és fia I. Childerich is tanúvallomást tett, egy másik Cambrai közelében volt, és volt még legalább egy harmadik is az e kettő közötti területen, melynek pontos helye nem ismeretes. Ezek a száli frankok harcoltak a catalaunumi csatában a rómaiak oldalán. Az Aetius-szal kötött szerződéseik érvényben maradtak annak 454-ben bekövetkezett haláláig, illetve III. Valentinianus római császár 455-ös haláláig.[5]
Nagyhatalommá válás szerkesztés
A száli frank I. Childerich kiskirály római szolgálatban a Belgica II (Belgica Secunda) tartomány egyik katonai körzetéért lett felelős, mint szövetséges parancsnok. A római Aegidius oldalán harcolt a Loire torkolatánál megtelepedett nyugati gótok ellen. A szűkös források miatt nem lehet meghatározni Childerich viszonyát Aegidiushoz, aki 462-463 folyamán fellázadt a nyugatrómai kormányzat ellen. Lehetséges, hogy egymás riválisai is voltak.[6] Római parancsnoki rangjának köszönhetően Childerich a többi száli frank király fölé emelkedhetett. Fia, I. Klodvig örökölte meg a pozícióját 481-ben vagy 482-ben és véglegesen keresztül tudta vinni akaratát a többi száli frank kiskirállyal szemben, így Ragnacharral és Chararich-hal szemben, ennek köszönhetően pedig a száli frankok egyetlen királyává vált. Hozzálátott délnyugati irányban kiterjeszteni a hatalmát és ennek során 486-487-ben legyőzte a nagyhatalmú Syagrius római hadvezért. Klodvig később sikeresen keresztülvitte az akaratát a Rajna-menti frankoknál is és az eddig még független Francia Rhinensist az uralma alá tudta vonni. A Rajna-menti frankok pajzsra emeléssel királyukká választották Klodvigot, ezzel a frank törzsek mind egy birodalomban egyesültek. Ez után már az 5. század közepétől eltűnt a mai kutatások számára „ködösként” aposztrofált[7] törzse a száli frankoknak.
Száli frank uralkodók szerkesztés
- Chlodion 5. század második negyede
- Merovech 455 vagy 460 körül
- I. Childerich 457/63–482
- Ragnachar 5. évszázad vége
- Chararich 5. évszázad vége
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Salfranken című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Forrás szerkesztés
- Ludwig Schmidt: Aus den Anfängen des salfränkischen Königtums. In: Klio 34 (1942), 306–327. o.
- Matthias Springer: Gab es ein Volk der Salier? In: Nomen et gens. Zur historischen Aussagekraft frühmittelalterlicher Personennamen, Berlin 1997, 59–83. o.
- Hermann Reichert, Helmut Reimitz: Salier. In: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde (RGA). 2. Auflage. Band 26, Walter de Gruyter, Berlin/New York 2004, ISBN 3-11-017734 X, 343–348. o. (Korlátozott nézet Google-könyveknél)
- Eugen Ewig: Die Merowinger und das Frankenreich. 5. aktualisierte Auflage. Kohlhammer, Stuttgart 2006, ISBN 3-17-019473-9.
- Ludwig Rübekeil: Frühgeschichte und Sprachgeschichte in den Niederlanden. In: Elvira Glaser, Marja Clement (Hrsg.): Niederlandistik und Germanistik im Kontakt: Jelle Stegeman zum Abschied (= Amsterdamer Beiträge zur Älteren Germanistik, Band 71). Rodopi, Amsterdam/New York 2014, 53–98. o. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben); Online verzió (teljes), Universität Zürich, (PDF; 740 kB, oldalszámozás nélkül).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ludwig Rübekeil: Frühgeschichte und Sprachgeschichte in den Niederlanden. In: Amsterdamer Beiträge zur älteren Germanistik, Bd. 71 (2013), 53–98. o. (itt: 67–72); Matthias Springer: Gab es ein Volk der Salier? In: Nomen et gens. Zur historischen Aussagekraft frühmittelalterlicher Personennamen, Berlin 1997, 59–83. o. (Végkövetkeztetés a 83. oldalon: „A száli frankokat minden esetre törölnünk kell a német törzsek jegyzékéből.”)
- ↑ Perry, Walter Copland. The Franks, from their first appearance in history to the death of King Pepin. London: Longman, Brown, Green, Longmans, and Roberts (1857)
- ↑ Lanting & van der Plicht (2010), "De 14C-chronologie van de Nederlandse Pre- en Protohistorie VI: Romeinse tijd en Merovingische periode, deel A: historische bronnen en chronologische schema's", Palaeohistoria 51/52: 69, ISBN 9789077922736, <https://books.google.com/books?id=6HCeJU_7SFwC&pg=PA69>
- ↑ Naam regio: Salland (holland nyelven), 6. o., Rijksdienst voor het Cultureel Erfgoed
- ↑ Eugen Ewig: Die Merowinger und das Frankenreich. 5. aktualisierte Auflage. Stuttgart 2006, 12. ff.
- ↑ David Frye: Aegidius, Childeric, Odovacer and Paul. In: Nottingham Medieval Studies 36, 1992, 1–14. o.
- ↑ Ludwig Rübekeil: Frühgeschichte und Sprachgeschichte in den Niederlanden. In: Amsterdamer Beiträge zur älteren Germanistik, Bd. 71 (2013), 56. o.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés