Szárhegyi ferences kolostor

A szárhegyi ferences kolostor műemlék épület Romániában, Hargita megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a HR-II-a-A-12853 sorszámon szerepel.

Szárhegyi ferences kolostor
A ferences kolostor temploma a déli oldalról nézve
A ferences kolostor temploma a déli oldalról nézve
TelepülésSzárhegy
Ország Románia
Valláskeresztény
Irányzatkatolikus
VédőszentNagyboldogasszony
NévadóFerencesek
Építési adatok
Stílusbarokk
Építés kezdete1642 (három alkalommal leég, majd többszor újjáépítik)
Építés befejezése1908 (mai állapotában)
Rekonstrukciók évei1642 és 1908 között több alkalommal
Építtetőid. Lázár István gróf
Mai rendeltetéseferences kolostor
Védettségállami műemléki védelem
Alapadatok
Torony1
LMI-kódHR-II-a-A-12853
Elhelyezkedése
Szárhegyi ferences kolostor (Románia)
Szárhegyi ferences kolostor
Szárhegyi ferences kolostor
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 45′ 05″, k. h. 25° 32′ 03″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 05″, k. h. 25° 32′ 03″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szárhegyi ferences kolostor témájú médiaállományokat.

Története és leírása szerkesztés

A kolostor Szárhegy szomszédságában, a Szármány-hegy oldalán épült fel azon a helyen, ahol a hagyomány szerint öt kereszt alakban felépített kápolna állott. A kolostor alapítója id. Lázár István gróf-kapitány volt, akinek a támogatásával megkezdték a kolostor építkezési munkálatait 1642-ben.

A kápolnák a szárhegyiek körében nagy tiszteletnek örvendtek, aminek a hatására id. Lázár István gróf már az alapítás évében, 1642-ben P. Kolozsvári Bertalan ferences gondjára bízta a szárhegyi kápolnákat, akihez később olaszországi ferencesek csatlakoztak. 1648-ban a szárhegyi ferencesek el kellett hagyják a kolostort és félbe kellett szakítani az építkezési munkálatokat, mivel Rákóczi György Decretuma nem engedélyezte a ferencesek számára Csíksomlyón és Mikházán kívül ferences zárdák fenntartását.

1665-ben ifj. Lázár István a ferences rendnek adományozta a kápolnákat, valamint a kápolnákat övező területeket. 1665-től 1669-ig a kolostor házfőnöke P. Taploczai Görög István volt, aki az erdélyi ferences rend egy meghatározó jelentőségű elöljárója volt, valamint az ő idején épült fel a kolostor kezdetleges épülete is, a legnagyobb kápolnát kolostorrá alakította át.

1669 és 1674 között a kolostor házfőnöke a Csíksomlyóról ideérkezett P. Kájoni János volt, akinek a mellszobra megtalálható a kolostor falába beépítve. P. Kájoni a kápolnák közül a Mária kápolnát cseréppel újra födette és az összeomláshoz közelálló zárdát alapjától újraépítette, amely több alkalommal is leégett és csak 1752-re lett kész. A zárda templomul használt kápolnájába saját kezűleg készített orgonát. Itt is halt meg,1687. április 25-én, a kolostor kertjében van eltemetve jeltelen sírban.

P. Vásárhelyi Budai Bernardin 1675-ben a sekrestyét és a templom melletti folyosót toldotta hozzá. P. Kálmándi Ferenc a zárda keleti szárnyát és a tornyot építette fel.

A kolostor több alkalommal vált lángok martalékává:

  • 1707-ben (amikor Achton labanc tábornok serege feldúlta egész Székelyföldet, a zárdát is felégeti. P. Zsigrai Modeszt és P. Veress Dániel a zárda délkeleti részét építették hozzá s nagy javításokat végeztek a megrongálódott kolostoron). 1711-ben, amikor a templom újrafelszentelés előtt állt, akkor visszaminősítették rezidenciává.
  • 1748-ban újra leég. A zárdát és a templomot P. Csergő Krizogon szárhegyi születésű barát építtette újra 1752-ben, mely alkalommal a templomhoz építette a déli oldalon levő Mária kápolnát, továbbá a kolostor másik két szárnyát is. 1754-ben újra kolostori rangra emelték, Csergő Krizogont nevezték ki gvárdiánná, kinek rendházfőnöksége alatt a kolostor benépesedett.
  • 1872. május 22-én, tűzvész pusztít a faluban, amely után a kolostort teljesen újjáépítették 1908-ra P. Venczel Adorján vezetésével. Elpusztultak a templom írásbeli hagyatékai, harangjai is megolvadtak. 1879-ben Fogarassy Mihály erdélyi püspök adományoz egy harangot, egy másik a falu adománya volt, és végül a tűzben megolvadt ércből öntenek egy kis Szent-Antal harangot.

1900 után a templom berendezését fokozatosan kicserélik, különösen a gyergyószentmiklósi Vákár család jótékonyságából, melyet az általuk finanszírozott színes üvegablakok is megörökítenek. A festett üvegablakokat a századforduló híres budapesti mestere, Palka József készítette, kinek üvegfestményeiért 1928-ban X. Pius pápa "Pro Eclesia et Pontifice" pápai aranyéremmel jutalmazta meg. 1936-ban kifestették a templomot, és Herczeg Ferenc jóvoltából falfestmények kerültek az oldalkápolnába. Mai harangjait Temesváron öntötték, Novotny Antal műhelyében, 1929-ben szentelték fel.

Az 1940-es romániai földrengés jelentős károkat okozott a kolostor északi részében. Az 1900-as évek elejéig a kolostorban egy általános iskola is működött Norma néven a ferences szerzetesek vezetésével.

1951-ben a kolostort a szerzetesek elhagyták, a kommunista rendszer őket elhurcolta, mivel a ferences rend tevékenységét az állam betiltotta. 1951-től a rendszerváltásig a állami hatóságok különféle célokra használták fel a kolostor épületét.

1978. július végén a Román Népköztársaság elnökének engedélyével újból visszatérhettek a ferencesek, de utánpótlás nélkül. 1978. augusztusától P. Kádár Kálmán István szerzetes vette át a zárdafőnökséget és vezette azt 1997-ig. Őt követte P. Ferencz Béla Ervin atya, aki 2013-ig főnöke a rendháznak.

Napjainkban a rendházfőnöki tisztséget P. Lackó-Dávid Anaklét tölti be.

1974-től Művésztelep alakult Szárhegyen, ami 2006-ig a kolostorban is működött, napjainkban a régi, ferencesek által működtetett iskola felújított épületében található. A kolostor udvarában a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthona működik.

Megemlítésre érdemes Szkolka Ede Lázár laikus testvér, aki 1951-től vigyázott és karbantartotta a szárhegyi szerzetesek vagyonát haláláig 1982-ig.

Napjainkban a kolostort és a templomot ismét ferences szerzetesek gondozzák.

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mănăstirea franciscană din Lăzarea című román Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.