Szászfenesi csata

Csata az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom között

A szászfenesi csata 1660. május 22-én zajlott le Szászfenes mellett, Erdélyben Szejdi Ahmed budai pasa és II. Rákóczi György között. Utóbbi katasztrofális vereségével zárult a harc, melynek következménye Várad eleste lett.

Szászfenesi csata
KonfliktusSzejdi-dúlás
Időpont1660. május 22.
HelyszínErdélyi Fejedelemség, Kolozs vármegyében Szászfenes (ma Florești, Románia)
EredményOszmán–török győzelem
Szemben álló felek
 Oszmán Birodalom
 Krími Tatár Kánság
 Erdélyi Fejedelemség
Parancsnokok
 Szejdi Ahmed budai pasa II. Rákóczi György erdélyi fejedelem †
II. Rákóczi György egy 17. századi rézmetszeten

Előzmény szerkesztés

Rákóczi 1657-ben szövetkezve a két román vajdával betört Lengyelországba, mely végzetes hibának bizonyult. A lengyelek nemcsak, hogy visszaverték a támadást, de a tatár horda elfogta az erdélyi sereget, majd betört Székelyföldre és könyörtelenül végigpusztította. A török Porta Rhédey Ferencet tette fejedelemmé, de ő lemondani kényszerült a Partium felől betörő Rákóczival szemben. A hatalmas török–tatár sereggel szemben egyetlen reménye a Habsburgok segítsége lett volna, de ők nem kívántak háborúzni a törökkel.

Csata szerkesztés

Szejdi Ahmed budai pasa 1660-ban betört a Tiszántúlra, miközben Rákóczi Barcsay Ákos ellen harcolt. Rákóczi abban a reményben, hogy a német és nyugati hadak közeledőben vannk, szembeszállt a pasával és Szászfenesnél személyesen próbálta megállítani. A hatalmas török–tatár haddal szemben rendkívül véres harc bontakozott ki és az erdélyi sereg hamarosan meghátrált. A fejedelem egy patakon ugratva igyekezett menekülő katonái után, hogy újra csatába vezesse őket. Az ugrás következtében leesett páncélsisakja és a törökök felismerték. Hatalmas tömeg vetette magát Rákóczira, aki oroszlánként harcolt, levágott 17 törököt, miközben öt lovat lőttek ki alóla, de három súlyos fejsebet kapott és később azokba halt bele Az ónodi katonák uruk segítségére siettek és kemény kézitusában kimentették. 150 testőre közül csak 20 maradt életben.[1][2]

A csata elveszett és a halálosan megsebesült Rákóczit Váradra vitték. Ott mintegy két hét múlva meghalt.

Következmények szerkesztés

Rákóczinak nemcsak, hogy addigi meggondolatlan tettei, de még a temetése is komoly kárt okozott. Holttestét a váradi helyőrség katonái vitték Gyulafehérvárra. A várban még ezer katona sem maradt. Szejdi nem késlekedett ezt kihasználni; seregével azonnal megindult és ostrom alá fogta Váradot, amelyet csakhamar bevett. Így a török megszervezhette ötödik magyarországi vilajetét is, a váradit. Ezzel pedig Erdély önállósága megszűnt.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b 1660. május 22. – A szászfenesi csata. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  2. Tudta-e, hogy II. Rákóczi Györgyöt, még apja életében erdélyi fejedelemmé választották?. rakoczimuzeum.hu. (Hozzáférés: 2020. január 30.)

További információk szerkesztés