Szászszentgyörgy
Szászszentgyörgy (románul: Sângeorzu Nou, korábban Sângeorgiu Săsesc, németül: Sächsisch Sanktgeorgen) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
| Szászszentgyörgy (Sângeorzu Nou) | |
 | |
| Az ortodox (korábban evangélikus) templom tornya | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Szászlekence |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szászlekence |
| Irányítószám | 427108 |
| SIRUTA-kód | 33471 |
| Népesség | |
| Népesség | 884 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 325 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 57′ 42″, k. h. 24° 21′ 31″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 42″, k. h. 24° 21′ 31″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szászszentgyörgy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Besztercétől 32 kilométerre délnyugatra, a Mezőség északkeleti részén, a Lekencei-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
1317–20-ban de Sancto Georgio, 1453-ban Zenth Ghewrgh, 1517-ben Zazzenthgyewrgh, 1808-ban Sank-Görgen, Szin-Giorzs és Szin-Gyuru néven említették. Szász telepesek alapították és Beszterce vidékéhez tartozott. 1332-ben 47 tűzhelyből állt. 1602-ben Giorgio Basta csapatai felgyújtották. 1713-ban 28 szász és hét román család lakta. 1717-ben a tatárok gyújtották föl. 1750-ben 56 szász és 25 román családját írták össze. Román lakóit 1762–64-ben Naszód vidékére költöztették. 1781-ben tűzvész pusztította. 1876-ban csatolták Beszterce-Naszód vármegyéhez. Határa 1883-ban 4883 kataszteri holdat tett ki, ennek 55%-a volt szántóföld, 19%-a gyümölcsös (főként szilva és alma) és 7%-a erdő. 1886-ban épült meg a falu mellett a vasút. 1911-re hajtották végre határának tagosítását. Egy tornádó, amely az Avasban támadt, 1912. május 13-án tönkretette a község erdejét, öt perc alatt 3500 tölgyet és gyertyánt döntött ki.[2] Négy szomszédsága (Nachbarschaft) működött, utcánként: Obergasse, Aspengasse, Kirchgasse és Neugasse. A második világháborúig a románok főként a falu délnyugati részén, a Szászbongárdra vezető Rinngassé-n, a cigányok az Astengraben mellett húzódó Kirchgasse végében éltek. 1944. szeptember 7-én a Wehrmacht szász lakosságát evakuálta, többségük Alsó-Ausztriában töltötte a telet és a tavaszt. 1945 tavaszán mócokat telepítettek be. Nyáron a szászok kétharmada visszatért. 1975 után a szász közösség főként Németországba és Ausztriába emigrált.
1880-ban 1001 lakosából 773 volt német, 132 cigány és 92 román anyanyelvű; 884 evangélikus és 87 ortodox vallású.
2002-ben 1019 lakosából 884-en vallották magukat román és 128-an cigány nemzetiségűnek; 919 volt ortodox és 87 pünkösdi hívő.
Látnivalók szerkesztés
- Ortodox (1977-ig evangélikus) temploma a 14. század elején épült, a szentély falai és támpillérei vulkáni tufából, a hajó homokkőből, pillérei vulkáni tufából. Hajóját 1528-ban átépítették, 1677-ben előcsarnokot építettek hozzá. 1893-ig cserép fedte, azóta pala.
- Szász evangélikus paplak (1866–67).
Források szerkesztés
- Hanspeter Zehner: Heimatbuch Sächsisch Sanktgeorgen. Emmendingen, 1987
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ [1]
- ↑ Egly József: Az erdélyi tornado. Erdészeti Lapok 1914. 3. sz.
Külső hivatkozások szerkesztés
Képek szerkesztés
-
A 18. század elején épült, romos állapotú ortodox fatemplom
.svg){kind=small}