Száz nap

napóleoni kor 100 napja

Száz nap vagy száznapos uralom (franciául Cent-Jours) a francia történelemben az 1815. március 20. és július 8. közötti időszakot jelöli. Napóleon március 20-án érkezett Párizsba, miután megszökött elbai száműzetéséből és XVIII. Lajos király július 8-án tért vissza Párizsba. A kifejezést először Seine megye prefektusa, Gilbert de Chabrol de Volvic gróf használta a királyt üdvözlő beszédében.

Száz nap
Háború a 7. koalíció ellen
Napóleoni háborúk
A waterlooi csata
A waterlooi csata
Dátum1815
HelyszínEurópa
EredményI. Napóleon császár bukása, a párizsi béke megkötése
Terület-
változások
francia területi veszteségek
Harcoló felek
Franciaország
broder Nápolyi Királyság
Habsburg Birodalom
Orosz Birodalom
Egyesült Királyság
Poroszország
Svédország
Szicíliai Királyság
Spanyolország
Hollandia
Portugália
Toscana
Francia royalisták
Parancsnokok
I. Napóleon
Michel Ney
Emmanuel de Grouchy
broder Joachim Murat
Gebhard Leberecht von Blücher
Arthur Wellesley, Wellington hercege
A Wikimédia Commons tartalmaz Száz nap témájú médiaállományokat.
A hetedik koalíció háborújában Napóleon 250 000 katonájával szemben a szövetségesek 850 000 emberrel rendelkeztek.

Napóleon és a vezetése alatt álló 1500 ember március 1-jén szállt partra Cannes közelében, és azonnal elindultak Párizs irányába. Útközben sorra állt át Napóleon oldalára a katonaság és a lakosság, Franciaország vér nélkül hódolt meg a császárnak. XVIII. Lajos március 13-án Gentbe menekült, Napóleon pedig egy héttel később érkezett Párizsba. Ausztria, Nagy-Britannia, Poroszország és Oroszország március 25-én Napóleon ellen szövetséget kötött, létrehozva ezzel a hetedik koalíciót. Joachim Murat Nápolyban harcba kezdett az osztrákok ellen, de a tolentinói csatában döntő vereséget szenvedett. A Belgiumban felvonuló szövetségesek ellen júniusban kezdődtek meg a hadműveletek. Napóleon 1815. június 16-án a lignyi csatában vereséget mért a Gebhard Leberecht von Blücher parancsnoksága alatt álló porosz csapatokra, majd az Arthur Wellesley, Wellington hercege vezette angol hadsereg ellen fordult.

A császár végül a waterlooi csatában (1815. június 18.) vereséget szenvedett. A csatát a poroszok beérkezése döntötte el – a Blücher üldözésére küldött francia csapatok Emmanuel de Grouchy marsall vezetésével nem a csata irányába haladtak, hanem tévesen egy kisebb porosz hadtestet üldöztek.

A császár június 22-én másodszor is lemondott, és Párizsba másodszor is bevonultak a szövetségesek. Napóleon 1815. július 15-én – lényegében fogolyként – szállt fel a HMS Bellerophon brit hadihajó fedélzetére. Pontosan három hónap múlva tették partra Szent Ilona szigetén. Közben 1815. július 8-án XVIII. Lajos visszatért Párizsba.

A háború befejeződése után a győztesek megkötötték Franciaországgal az újabb párizsi békét, amelyben az 1790-es határokat állították vissza, valamint a bécsi kongresszuson a saját érdekeiknek megfelelően formálták át az európai országok területi és politikai viszonyait.

A háborúba hivatalosan Svédország is bekapcsolódott, bár a kirendelt kisebb svéd csapatok csak apróbb harci cselekményekben vettek mindössze részt. Ez volt Svédország „utolsó háború”-ja, azóta az ország teljes semlegességi politikát követ.

Források szerkesztés

  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona (Atheneaum, 2004)
  • Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig. (Reáltanoda Alapítvány, 1993) ISBN 963-04-6874-3

Külső hivatkozások szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés