Wikipédia

Székely Bertalan

magyar festő

Ádámosi Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Cinkota, 1910. augusztus 21.) magyar festő, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője. Székely Árpád festő apja.

Székely Bertalan
Önarckép 1860
Önarckép 1860
Született1835. május 8.[1][2][3][4][5]
Kolozsvár[6]
Elhunyt

Állampolgársága
Gyermekei
Foglalkozása
  • festőművész
  • history painter
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Bertalan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja szerkesztés

Székely nemesi családból származott. Édesapja Székely Dániel (1796–1869, Kolozsvár) kormányszéki fogalmazó volt; édesanyja Kelemen Johanna.

1858-ban házasodott meg, felesége: Kudrna Jeanette. Gyerekei:

  1. Árpád (1861-ben, Marschendorfban született)
  2. Ágoston (Ákos) (1864-ben Pesten született)
  3. Ármin (1869-ben Pesten született)
  4. Jenny (1876-ban született)

Élete szerkesztés

 
Székely Bertalan

Kiváló pedagógus volt. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. 1859-ben Drezdába ment, azután Münchenben képezte magát. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marschendorfban (mai nevén: Horní Maršov) dolgozott, ahol meg is nősült. 1862-ben Pestre költözött. 1866-tól ismét Magyarországon dolgozott. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. Az 1880–1890-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. 1910. augusztus 21-én hunyt el, 75 évesen. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős.

Munkássága szerkesztés

 
II. Lajos holttestének megtalálása 1860
 
A vérszerződés. Székely Bertalan műve, Városháza (Kecskemét), 1902

1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása. 1861-ben festette Dobozy és hitvese c. történelmi képét. Ettől kezdve mind jobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett.

 
Székely Bertalan egész alakos fotója
 
Greguss János arcképe

1862-ben készítette Greguss János arcképét. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták. 1863-ban VII. Károly császár menekülése c. falképével (München, Bayerisches Nationalmuseum) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők c. nagy sikert aratott történelmi képeit. 1869-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt készített Eötvös József, Petőfi Sándor és egyéb költők, írók költeményeihez. 1870-ben készült V. László c. történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete című, 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be. A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. 1887–1889-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-1890-ben Lotz Károllyal és Deák-Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890–1896-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896–1897-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900–1902) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a Zeneakadémia számára tervezett freskósorozatai sem, betegeskedése miatt.

Az Amerikában dolgozó Eadweard Muybridge vagy a francia Etienne-Jules Marey fényképezőgépet felhasználó mozgáskutatásaival párhuzamosan Székely is foglalkozott mozgáskutatással.[10]

Emlékezete szerkesztés

„Művészetelméleti, pedagógiai munkái gazdag kéziratos hagyatékának gerincét alkotják.” Szadán van eltemetve. Elhunyta után Szadán, ahol a nyarakat töltötte, emlékmúzeuma nyílt.

 
Egri nők (1867), Magyar Nemzeti Galéria

Irodalom szerkesztés

  • Székely Bertalan válogatott művészeti írásai, Bev. Maksay László, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1962
  • Schauschek Árpád: Székely Bertalan emlékezete. Bp., 1911

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  7. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. ↑ a b 00155854
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 25.)
  10. ↑ Magyarország a XX. században . III-53. Fotóművészet

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Élete és festményei
  • Székely Bertalan festményei – TerminArtors.com
  • Festészeti boncztan. Székely Bertalan előadásai nyomán közli Végh Endre rajztanárjelölt. Bp., 1888 Online
  • Bakó Zsuzsanna: Székely Bertalan (1835–1910); Képzőművészeti, Bp., 1982
  • Székely Bertalan mozgástanulmányai. Szerkesztő: Szőke Annamária és Beke László, Budapest, 1992 ISBN 963-787-307-4 (a tanulmányokat Szőke Annamária, Beke László és Peternák Miklós írta) [1]
  • Bakó Zsuzsanna: Székely Bertalan; Kossuth–MNG, Bp., 2006
  • Bicskei Éva: Ámor és Hymen. A fiatal Székely Bertalan szerelmi történetei; Akadémiai, Bp., 2010
  • Békefi Eszter–Varga Kálmán: Szada és Székely Bertalan; Önkormányzat, Szada, 2019 (Szada kincsei)
  • Nagyértékű művészeti lelet Vajdahunyad várában – A Mezőgazdasági Múzeum pincéjében megtalálták Székely Bertalan és Körösfői Kriesch Aladár négy csodaszép freskóját In: Az Est, 1938. máj. 15. 5. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székely_Bertalan&oldid=27056133”