Szén-tetraklorid

szervetlen vegyület

A szén-tetraklorid (vagy tetraklórmetán) (CCl4) a szerves szintetikus kémiában elterjedt anyag, amit korábban tűzoltásra és hűtőanyagnak is használták. Szobahőmérsékleten színtelen, jellegzetesen édeskés illatú folyadék. Az IUPAC szerint a szén-tetraklorid és a tetraklórmetán is elfogadott név, attól függően, hogy szerves vagy szervetlen vegyületnek tekintjük.

Szén-tetraklorid

2 dimenziós
szerkezet

3 dimenziós
szerkezet
IUPAC-név szén-tetraklorid
tetraklórmetán
Kémiai azonosítók
CAS-szám 56-23-5
PubChem 5943
EINECS-szám 200-262-8
KEGG C07561
ChEBI 27385
RTECS szám FG4900000
SMILES
ClC(Cl)(Cl)Cl
InChI
1/CCl4/c2-1(3,4)5
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CCl4
Moláris tömeg 153,82 g/mol
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 1,5842 g/cm³, folyadék
Olvadáspont -22,92 °C (250 K)
Forráspont 76,72 °C (350 K)
Oldhatóság (vízben) 8 mg/l 20 °C-on
Gőznyomás 11,94 kPa 20 °C-on
kH 365 kJ·mol-1 24,8 °C-on
Megoszlási hányados 2,64
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet monoklin
Molekulaforma tetraéderes
Veszélyek
EU osztályozás toxikus (T),
környezetkárosító (N),[1]
rákkeltő (kat. 3)
NFPA 704
0
3
0
 
R mondatok R23/24/25, R40, R48/23, R59, R52/53[1]
S mondatok (S1/2), S23, S36/37, S45, S59, S61[1]
Lobbanáspont nem gyúlékony
LD50 2350 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Rokon vegyületek
Rokon klórozott metánszármazékok klórmetán
diklórmetán
kloroform
Rokon vegyületek tetrafluormetán
tetrabrómmetán
tetrajódmetán
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Felfedezése, története szerkesztés

A szén-tetrakloridot J. B. A. Dumas fedezte fel a metán és a klór reakciójának tanulmányozásakor. A szén-tetraklorid mai előállítási módja is ezen a felfedezésen alapul.

Fizikai tulajdonságai szerkesztés

A szén-tetraklorid színtelen, erősen fénytörő folyadék. Kloroformra emlékeztető, édeskés, bódító illata van. Nem elegyedik vízzel, de jól oldódik alkoholban, éterben, kloroformban, benzolban és szénhidrogénekben.[3] Ha vízzel összerázzák, elkülönül a víztől és az alsó fázist fogja alkotni, mert nagyobb a sűrűsége. Jól old sokféle szerves anyagot, például zsírokat, olajokat, gyantákat.

Kémiai tulajdonságai szerkesztés

A szén-tetraklorid nem gyúlékony vegyület és nem is éghető, emiatt régebben kisebb laboratóriumi tüzek oltására használták. Viszont ha nyílt lánggal vagy izzó tárgyakkal érintkezik, elbomlik. Bomlása során igen mérgező foszgén képződik.

A vegyület klóratomjai reakcióképesek. Ha alkoholos kálium-hidroxid jelenlétében melegítik, a vegyület kálium-karbonátra és kálium-kloridra bomlik. Ez a reakció arra vezethető vissza, hogy a szén-tetraklorid klóratomjai hidroxilcsoportokra cserélődnek.

 
 

Élettani hatása szerkesztés

A szén-tetraklorid mérgező hatású. Altató hatása is van, de gyengébb, mint a kloroformé. Súlyosan károsítja a vesét és a májat. A mérgezés tünetei: fáradtság, szédülés, fejfájás, gyakori vizelés és az emésztőcsatorna zavarai. A hatását az alkohol még jobban fokozza. Ha huzamosabb ideig érintkezik a bőrrel, bőrgyulladást okozhat.

Előállítása szerkesztés

A szén-tetrakloridot főként metán klórozásával állítják elő. A folyamat magas hőmérsékleten és katalizátorok jelenlétében játszódik le.

 

Korábban szén-diszulfid gázfázisbeli klórozásával is gyártották. Ezt a reakciót Hermann Kolbe fedezte fel 1843-ban.

 

Ha vas van jelen, a melléktermékként képződő dikén-diklorid is alkalmas a szén-diszulfid klórozására.

 

Felhasználása szerkesztés

Korábban oldószerként, extrahálószerként és kisebb laboratóriumi tüzek oltására használták, de ma már nem alkalmazzák, mert mérgező hatású és károsítja az ózonréteget. Difluor-diklórmetánt is gyártottak belőle.

Források szerkesztés

  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Furka Árpád: Szerves kémia

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c A szén-tetraklorid (ESIS)[halott link]
  2. A szén-tetraklorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 11. (JavaScript szükséges) (angolul)
  3. William M. Haynes. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 97th Edition, Boca Raton: CRC Press, 3-496. o. (2016). ISBN 978-1-4987-5429-3