A szabadegyházak (vagy más néven kisegyházak) az állami ellenőrzés alá nem tartozó egyházi közösségek, például az angol államegyháztól különböző angol és walesi protestáns egyházak.[1] Itt, Angliában nevezték először a történelemben „szabadegyháziaknak” azokat a keresztényeket, akik az angol államegyház monopolhelyzete ellen tiltakoztak. Nem alkottak egységes felekezeteket, hitelveikben eltértek, de közös vonásuk volt az államegyházzal való szembenállás.[2]

Magyarországon – az egykori SZET alapján – szabadegyházak elnevezéssel azokat az evangéliumi protestáns kisegyházakat, gyülekezeteket és vallási felekezeteket illették, amelyek bibliai meggyőződésük alapján ragaszkodtak az önkéntes, hitbeli döntésen alapuló tevékeny gyülekezeti tagsághoz, és gyülekezeteiket, valamint országos szerveiket és intézményeiket a gyülekezeti tagjaik önkéntes adományaiból tartották fenn.[3] (→ SZET)

A vallásfelekezetek három fő típusának egyike a népegyházakkal és szektákkal együtt.

A köznyelvben és a sajtóban téves és szakszerűtlen gyűjtőfogalomként él egyfelől a történelmi, vagy nagyegyház elnevezés p.o. az evangélikus, a református, a római katolikus egyház és a zsidó felekezet megjelölésére, másfelől a kisegyház elnevezés p.o. a baptista, metodista stb. felekezetekre.

A szabadegyházak (németül: Freikirchen, angolul: Free Churches) elnevezés a kezdetben inkább csak néhány népegyház által képviselt „szabad államban szabad egyház" elvre vezethető vissza. A 19. század óta az önkéntes, hitvalló és tevékeny tagokból álló felekezeteket sorolják a szabadegyházak közé. Ezek fő jellemzői: az összkeresztyénség alapelveinek elfogadásán túl a Biblia kizárólagos tekintélyének elismerése, a lélekmentés (térítőtevékenység); az anyagi önfenntartás, az államhatalomtól való függetlenség. Gyülekezeteik berendezkedése demokratikus formák közt megvalósított teokrácia. A hittestvéri körből választanak házastársat, nagy figyelmet fordítanak a gyermeknevelésre.

További információk szerkesztés

  • Hitek és emberek. Horváth Zsuzsa tanulmányai kisegyházakról, vallásos mozgalmakról; szerk., bev. Csákó Mihály; ELTE Szociológiai-Szociálpolitikai Intézete, Bp., 1995
  • Fazekas Csaba: Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban; TEDISZ–Szt. Pál Akadémiai, Bp., 1996 (Látószög könyvek)
  • Máté-Tóth András–Juhász Valéria: Vallási közösségek az írott sajtóban. Kvantitatív és kvalitatív elemzések; JATEPress, Szeged, 2007 (Vallás a társadalomban)
  • Török Péter: És (a)mikor destruktívak?. Az új vallási mozgalmak szociológiája és hazai helyzete; SE Mentálhigiéné Intézet–Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány–HÍD Alapítvány, Bp., 2007 (Interdiszciplináris szakkönyvtár)
  • Vallásosság, változatok. Vallási sokféleség Magyarországon; szerk. Máté-Tóth András, Nagy Gábor Dániel; JATEPress, Szeged, 2008 (Vallás a társadalomban)
  • Szigeti Jenő: Egyházak – egy világ végén; Advent Irodalmi Műhely, Bp., 2009
  • Szalai András: Más Jézus, más lélek, más evangélium. Határkeresés a keresztény és az annak tűnő felekezetek között; 2. átdolg. kiad.; Harmat–Apológia, Bp., 2011
  • Rajki Zoltán–Szigeti Jenő: Szabadegyházak története Magyarországon 1989-ig; Gondolat, Bp., 2012
  • Szenes Márta: Odú vagy kelepce? Új vallási közösségekbe megtért fiatalok életútelemzése az identitáskeresés tükrében; Oriold, Bp., 2013
  • Szabadegyházak, vallási kisebbségek és a diktatúrák Európában a 20. században. A veszprémi Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszéke, valamint a Kisegyház-kutató Egyesület közös konferenciája. 2011. május 17., Veszprém; szerk. Daniel Heinz, Rajki Zoltán, Simon Ervin; Historisches Archiv der Siebenten-Tags-Adventisten in Europa–Gondolat–Kisegyház-kutató Egyesület, Friedensau–Bp., 2013
  • Akik az Isten igéjét hirdették nektek, 1-4.; összeáll. Szabados László. Megjelenés:  Nagyvárad : Arany Mécstartó, 2014-2019.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Világvallások A-Zs; 2009
  2. Fodor József: Vallási kisközösségek Magyarországon (1986)
  3. A SZET Szervezeti Szabályzata I. 2. pont (Bp., 1981.)