Szabadság-szobor (Budapest)

Budapest egyik jelképe a Gellért-hegyen

A Gellért-hegyi Szabadság-szobor Budapest egyik jelképe, felemelt kezében pálmaágat (a győzelem és a béke jelképét) tartó nőalak, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása. Az eredeti, több kisebb szobrot is magába foglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították. A szocialista rendszer bukása és a szovjet felszabadítás átértékelése után a szoboregyüttest némileg átalakították és a szovjetekre való utalásokat, mint például a szobor előterében álló (kezében PPS–41 géppisztolyt tartó) 4 méter magas szovjet katona szobrát is eltávolították. A katona szobrát 1956-ban már ledöntötték, de a forradalom bukása után azt pótolták,[1] majd 1992-ben végleg a Memento Parkba került. A szobor talapzatán lévő feliratot is megváltoztatták, ezzel új értelmezést adva Budapest egyik leglátványosabb nevezetességének. A szabadságot szimbolizáló nőalak a felállítása után hamarosan a város egyik legfontosabb jelképévé vált.

Szabadság-szobor
Világörökség
Adatok
OrszágMagyarország
TípusKulturális helyszín
Felvétel éve1987
Elhelyezkedése
Szabadság-szobor (Budapest belső részének)
Szabadság-szobor
Szabadság-szobor
Pozíció Budapest belső részének térképén
é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 02′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 02′ 53″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadság-szobor témájú médiaállományokat.

Maga a szobor 14 méter magas, amely talapzatával együtt 40 méter magasra emelkedik[2] a 235 méter magas Gellért-hegy fölé. A Citadella délkeleti bástyájánál álló emlékmű a főváros számos pontjáról jól látható.

Története szerkesztés

Az emlékmű felállítása szerkesztés

 
A szovjet katona eltávolított szobra ma a Memento Parkban áll
 
Naplementekor
 
A főalak
 
A Citadella sétány felől

Felállításáról a Budapesti Nemzeti Bizottság rendelkezett 1945 januárjában, alighogy Budapest ostroma véget ért. Alkotóját még ugyanebben a hónapban személyesen választotta ki Vorosilov szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, de a rohamtempóban felépített emlékmű költségeit a magyar állam fizette.

Az országgyűlés 1945 szeptemberében törvénybe iktatta az emlékmű felállítását (1945. évi IX. törvény a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről).

A munkát először a Honvédelmi Minisztérium, később az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium felügyelte, de Vorosilov személyesen is figyelemmel kísérte. Az általa kirendelt szovjet tanácsadók nyomására változtatták meg az emlékműnek a polgármesteri hivatal által kijelölt helyszínét, a Horváth-kertről a Gellért-hegyre, a méretét pedig 8-10 méterről csaknem 35 méterre.[3]

Az eredeti kompozíció szerkesztés

A fő nőalak előtt eredetileg egy hat méter magas, bronzból készült, zászlós, géppisztolyos szovjet katona állt, bal oldalán fáklyás, jobb oldalán sárkányölő bronzalakok, mögötte még egy, három méter magas katona kőből. A zászlós katona alakját az 1956-os forradalom folyamán ledöntötték és elpusztult, de később pótolták. Az eredeti felirat szerint „a felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar nép” emelte az emlékművet,[2] amelyet „Magyarország felszabadításának napja” második évfordulóján, 1947. április 4-én avattak fel.[2] Az avatáson megjelent az alkotó, Kisfaludi Strobl Zsigmond, beszédet mondott Balogh István lelkész, államtitkár, Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Kővágó József polgármester és Vlagyimir Szviridov szovjet altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság alelnöke.[4] Az emlékművön az elesett szovjet katonák neve is olvasható volt.[2]

Kisfaludy modellnek egy kis Vas vármegyei faluból, Viszákról származó fiatal lányt, Gaál Erzsébetet (Viszák, 1917. augusztus 18.Sopron, 1989. május 6.) szemelte ki.[5] Gaál sosem kapott semmilyen elismerést vagy honoráriumot azért, hogy modellt állt a szobor elkészítéséhez, élete végén a Soproni Állami Szanatórium röntgen asszisztenseként dolgozott. Gaál Erzsébet nem sokkal az avató után visszatért Vas vármegyébe, és a védőnőként dolgozó hölgy Iváncon 1950. április 10-én ment férjhez a nemesi származású thuríki Thuránszky Tihamér (19111981) agrármérnökhöz.[6] A rendszerváltás évében hunyt el hetvenkét éves korában.[7]

Az 1956-os forradalom során, október 28-29-e táján egy felkelő csoport a Sztálin-szoborhoz hasonlóan az akkori elnevezés szerint a „Felszabadulási emlékmű” két főalakját is, mint a szovjet diktatúra jelképét, le akarta dönteni. Elsőként a szovjet katona mellékalakját döntötték le egy hurok segítségével. Ezután hozzáláttak a nőalak ledöntésének előkészítéséhez. A Sztálin-szobornál bevált módszer szerint előbb a lábánál hegesztőpisztolyokkal meg kellett volna gyengíteni, ezért páran szerszámokért indultak a városba. A szobornál és a Duna-parton eközben fokozatosan tömeg verődött össze.

Egy műegyetemi gépészmérnök-hallgató, Perneczky László elvitte a hírt a Műegyetemen hallgatóiból álló rendfenntartó forradalmi zászlóalj vezetőjének, azaz a páncélos tanszék vezetőjének. Marián István alezredes egy magnetofonnal felvett beszédet mondott arról, hogy a szobrot miért nem szabad ledönteni, majd hangszórós dzsipet küldött a helyszínre, amelyen négyen voltak: a hírhozó gépészmérnök hallgató, a zászlóalj fegyveres tagjaként egy építész-kari mérnök hallgató, a rádiós és a sofőr, akiknek a felvett hanganyag többszöri bejátszásával sikerült lebeszélniük a szobordöntésről az embereket, majd a tömeg szétoszlott.[8]

A Szabadság-szobor 1990 után szerkesztés

A rendszerváltás után több párt- és civilszervezet kezdeményezte a szoborcsoport eltávolítását, ezért a szovjet katona szobra 1992-ben a Szoborparkba került, de vita bontakozott ki arról, mi legyen a főalak sorsa: sem a lebontás, sem a változatlanság nem tűnt jó megoldásnak. A lebontás kezdeményezése a lakosság részéről jelentős ellenállásba ütközött, mivel az emlékmű békét sugárzó és kellemes alakja 45 év alatt Budapest jelképévé vált, amit a lakosság és a turisták szívesen látogattak.

A szoborcsoportot csak megfelelő átalakítással és új tartalommal történő „feltöltéssel”, átfogalmazással lehetett megmenteni. Helyén maradását részben egy, a kompromisszumot jelképező performance-nak, a St. Auby Tamás képzőművész kiötlötte, nagy vitát provokáló „Szabadság lelkének szobra projektnek” köszönhette: 1992 júniusában, a budapesti búcsú napján (a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén) az emlékművet ejtőernyőselyemmel letakarták, így néhány napra „szellemruhát” öltött, a kommunizmus kísértetét jelképezve.

Az akció után, 1993-ban fejeződött be az emlékmű átalakítása. A szoborcsoport talapzatáról a cirill betűs feliratokat levésték, eltávolították a Szovjet Vörös Hadsereg iránti hálát kifejező feliratot, a jelképeket, valamint a mellékalakok katonáit. A szobor fő alakjának eszmei átfogalmazására Nagy György, a Honvéd Vezérkar főtisztje tett javaslatot, amelyet a Fővárosi Önkormányzat Városképvédelmi Bizottsága, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete jóváhagyott. A szobor új eszmei tartalma méltóan fejezi ki a magyar nemzet 1100 éves és más népek történelmi hőseinek megbecsülését és tiszteletét, amely szöveg a talapzaton ma is olvasható: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért.”[9][10]

A fiktív Horthy-legenda szerkesztés

Népszerű városi legenda, hogy a Szabadság-szobor eredetileg a fronton repülőbalesetet szenvedett Horthy István kormányzóhelyettes emlékművének készült. Az elterjedt legenda elhangzott például Szentjóby Tamás a „Szabadság lelkének szobra projektről” készült dokumentumfilmjében is, majd Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Anyád! A szúnyogok című filmjében, amelynek végén a főszereplők, Pepe és Kapa a Gellért-hegyen arról kiabálnak, hogy „miféle szabadságszobor ez, ezt a kis Horthynak csinálták”.

A valóság az, hogy bár Kisfaludi Strobl valóban megbízást kapott ifjabb Horthy Budapestre szánt szobrának elkészítésére, ez a szobor azonban nem készült el, és tervei sem mutattak hasonlóságot a későbbi Szabadság-szoborral. A legendának a szobrász maga is tudatában volt, és tiltakozott ellene.[11][12]

Bár a Horthy-emlékművel való párhuzam nem igaz, a fasizmust jelképező sárkányt megölő mellékalak kompozíciója azonos Kisfaludi Strobl 1928-ban Nyíregyházán felállított huszáremlékművével,[13] amelyen egy magyaros ruhájú férfialak egy sárkánnyal végez.

 
A szobor méreteit érzékeltető fénykép (az 1966-os felújítás idején)

Érdekességek szerkesztés

  • 1947-ben a „Szabad Száj” című budapesti szatirikus lapban megjelent karikatúrán a szoboralak pálma helyett egy nagy halat emel a magasba, ezzel az aláírással: „Ezt jól kifogtuk!”
  • Kicsinyített mása megtalálható Goriban, a Sztálin múzeumban, 1951-es évszámmal mint a magyarországi keresztények ajándéka.
  • 1980-ban a Szabadság-szobor kicsinyített mása bekerült azon tárgyak közé, amelyeket az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan jelképként magával vitt a világűrbe.
  • A Magyar Posta által kiadott több bélyegen is szerepel a szobor. Elsőként az 1947. október 29-én megjelent „Harmincéves a felszabadító Szovjetunió” című, 3 értékből álló sorozat 60 fillér (+ 60 fillér) értékén (tervezte Konecsni György).
  • Az 1971 és 1995 között érvényben lévő 10 forintos érme hátlapján a szobor képe volt.
  • 2019. február 26-án reggel a Greenpeace Magyarország Egyesület aktivistái, miután felmásztak rá, a talapzatra és a szoborra "Tiszta levegőt!" feliratú molinót feszítettek ki.
  • Elterjedt beceneve a tréfás pesti szlengben a formája miatt: „a sörnyitó”.[14]

Jegyzetek szerkesztés

  1. „A ledöntött szovjet katona alakját újra elkészítette Kisfaludi, és 1958. február 10-én visszahelyezték az emlékműre. Csendben, minden feltűnés nélkül.” Fábián Titusz: Tizenhat mázsás pálmaág a város felett Archiválva 2018. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben - A Szabadság-szobor története 2. Magyarnemzet.hu. 2017. aug. 10.
  2. a b c d Szabadság-szobor, Budapest. Vendégváró, 2007. [2007. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)
  3. Pótó János: Rendszerváltások és emlékművek. Budapesti Negyed 32-33 (2001/2-3). Budapest Főváros Levéltára, 2001. [2007. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 6.)
  4. Filmhíradó, 1947. április 4.
  5. Kisalföld, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám) 1989-05-13 / 111. szám
  6. familysearch.org - polgári anyakönykek - Vas - Ivánc - Thuránszky Tihamér és Gaál Erzsébet házassága
  7. Vincze Miklós - Tönkretette a saját modelljét a Gellért-hegyi Szabadság-szobor (24.hu, 2021.08.27.)
  8. A hiányzó láncszem - Adalékok a Gellért-hegyi Szabadságszobor történetéhez / Dr. Perneczky László. gocsejimuzeum.hu. (Hozzáférés: 2021. július 17.)
  9. Boros Géza: Három radikális köztéri projekt. Beszélő, 2004. július-augusztus. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)
  10. Bp. 2008. nov. 20. Nagy György nyá. honvéd alezredes
  11. Horthy szobra a Gellért-hegyen?. urbanlegends.hu, 2005. május 20. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)
  12. Boros Géza: Horthy szobra (II). Élet és Irodalom, 2000. február 25. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)
  13. Hősök szobra (Nyíregyháza szobrai blog, 2011 augusztus 10.)
  14. Még a budapesti Szabadság-szobor is igazából sörnyitó. Kreativ.hu. 2019. szept. 10.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés