Szalagos szerecsenboglárka

rovarfaj

A szalagos szerecsenboglárka (Aricia agestis) a boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjában a boglárka-rokonúak (Polyommatini) nemzetségbe sorolt Aricia nem egyik faja. Gyakran egyszerűen csak szerecsenboglárkának nevezik.

Szalagos szerecsenboglárka
Szerecsenboglárka szárnyának színe és fonákja
Szerecsenboglárka szárnyának színe és fonákja
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Boglárkalepkefélék (Lycaenidae)
Alcsalád: Boglárkák (Polyommatinae)
Nemzetség: Boglárka-rokonúak (Polyommatini)
Nem: Szerecsenboglárka (Aricia)
Faj: A. agestis
Tudományos név
Aricia agestis
Dennis & Schiffermüller, 1775
Szinonimák
  • Papilio agestis
  • Plebejus agestis
  • Plebeius agestis
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szalagos szerecsenboglárka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szalagos szerecsenboglárka témájú médiaállományokat és Szalagos szerecsenboglárka témájú kategóriát.

Származása, elterjedése szerkesztés

Elterjedési területének központja Dél- és Közép-Európa, de egész Európában és Nyugat-Ázsiában (Türkmenisztánig, illetve Kis-Ázsiáig) megtalálható. Északnyugat-Afrikában és az Ibériai-félsziget déli részén az Aricia cramera helyettesíti. Magyarországon mindenütt előfordul; nyár végén és ősszel az egyik leggyakoribb boglárkalepke.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Szárnyának fesztávolsága 20–26 mm. Az első szárny felső szegélye 11–12 mm hosszú. A nőstény első szárnya lekerekített, a hímé keskeny és hegyes.

Magyar nevét onnan kapta, hogy egyik ivar szárnya sem kék (még részlegesen se), a szárnyak fonákának rajzolata alapján azonban egyértelműen a boglárkalepkék (Lycaenidae) közé tartoznak. Amint a névből következik, mindkét ivar szárnyainak felszíne sötétbarna. A szegélyfoltsor vörös szalagja ugyancsak mindkét nemnél és mindkét szárnyon rendszerint igen széles és feltűnő — a hímé az elülső szárny hegyes csúcsa felé elkeskenyedik, illetve nem éri el azt. Az élénk narancsszínű foltok sokszor a többi bogárkalepkén megszokottnál kisebbek, főleg az első szárnyon. A nőstény vörös szalagja felül igen széles, erőteljes, még a lekerekített szárnycsúcs körül is.

Mindkét nem szárnyainak fonákja hidegszürke vagy meleg, világos kávébarna. Főként az első szárny szemfoltjai terjedelmesek, a hátsónak a belső ívei magasak, élesek, nyílhegyszerűek.

Az első nemzedék általában kisebb és sötétebb, szárnyain kevesebb narancssárga folttal.

A világoszöld hernyó hátán bíborszínű foltsor, oldalán bíborszínű vonal vonul végig. A kettő között ferde, világos vonalkák futnak.

Életmódja, élőhelye szerkesztés

Tőlünk északra évente egy tavaszi és egy nyári nemzedéke repül fenyéreken és más napsütötte, száraz élőhelyeken. A Kárpát-medencében két-három, egymásba folyó nemzedéke repül áprilistól októberig.

Minden száraz, füves élőhelyen előfordul, még bolygatott területeken, nagyvárosok parkjaiban és külterületeken is. A tengerszint feletti magasság növekedésével ritkul: viszonylag magasra csak a hegyvidékek melegebb völgyeiben hatol fel (például Herkulesfürdő környékén).

A hímek territóriumot tartanak, de egyesek elkóborolnak — sőt, még a nőstények is. Kis termete miatt a szél messze elröpítheti, így könnyen hódítja meg az újonnan alkalmassá váló élőhelyeket.

Min­denféle virágra szívesen száll, a hímek sokszor tömegesen szívogatnak a ned­ves földön.

A hernyó fő tápnövénye a bürökgémorr (Erodium cicutarium); ritkábban előfordul még:

tőlünk északra még:

A hernyó hangyagazdái Lasius és fullánkos vöröshangya (vörös bütyköshangya, Myrmica spp.) fajok.

Alfajok, változatok szerkesztés

  • Aricia agestis f. calida: a második nemzedék azon nőstényei, amelyeken a foltok mindkét szárny szegélyterét teljesen kitöltik.

Hasonló fajok szerkesztés

A bükki karszt-szerecsenboglárka (A. artaxerxes issekutzi) általában sötétebb, narancssárga szalagjának foltjai redukáltak vagy hiányoznak, első szárnya még csúcsosabb.

Források szerkesztés