Szamburuk
A szamburuk Kenya egy etnikai csoportja, akik a Kenya-hegytől északra fekvő száraz területeken élnek.
| szamburuk | |
 | |
| Szamburu férfiak | |
| Régiók | |
| Kenya | |
| Rokon népcsoportok | |
| maszaik (maszájok), turkana és más nílusi népek | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz szamburuk témájú médiaállományokat. |
A maszaikkal (maszájok) közeli rokonságban állnak, velük azonos nyelvet beszélnek (kb. a szókincsük 95%-a egybeesik).
Feltehető, hogy amikor a maszaik Dél-Szudán vidékéről a mai Kenya vidékére vándoroltak, egy csoportjuk letért kelet felé – belőlük lettek a szamburuk. A rendillékhez hasonlóan a szamburu harcosok is gyakran tapasztják össze okkerrel napellenzőszerűen a hajukat. A fiúkból – a maszaikhoz hasonlóan – körülmetélés után lesz a morán (a harcos), a lányoknál házasságkötésük napján (16 éves koruk körül) hajtják végre a genitális csonkítást. A nők a maszaikéhoz hasonló színes gyöngysorokat viselnek. A szamburu családok vesszővázas, sárral tapasztott kunyhókban élnek, amelyeket tüskés bokrokból álló kerítés vesz körbe. Az állatokat – amelyeket éjszakára a kerítésen belül terelnek – inkább a tejükért, mintsem a húsukért tartják. Állatot csak különleges alkalmakra vágnak le. A megélhetésük alapja az állattenyésztés: szarvasmarha, kecske és juh, valamint néhány dromedár, de a zsugorodó élőhely miatt sokan már elkezdték a gabona- és zöldségfélék termesztését is.
Az életkor fontos szerepet játszik a társadalmi helyzet meghatározásában, és a férfiaknak különböző szinteken kell végigmenniük, mielőtt 30-as éveikben nagy hatalmú „öreggé” nem válnak. A szamburuk törzsét papok irányítják, akik szertartásokkal erősítik hatalmukat. A törzs ifjainak felavatásakor mindent elkövetnek az avatandók személyiségének gyengítéséért, hogy később nekik engedelmeskedő felnőttekké, bátor harcosokká váljanak. (A civilizált országokban a fegyveres erőknél a szigorú fegyelemnek, egyforma hajvágásnak és egyenruhának hasonló szerepe van.) A legcsekélyebb engedetlenség esetén a fiatalembereket transzba helyezve „átgyúrják”. A transzállapotot ünnepi táncokkal idézik elő. A szertartás első mozzanata az asszonyok tánca dobkísérettel, majd – kissé távolabb – a férfiak is bekapcsolódnak, végül a két csoport csatlakozik egymáshoz. Az asszonyok számára tilos a férfiakkal közös, vad táncolás, részvételük leginkább az éneklésre korlátozódik. Ők nem eshetnek transzba; ha mégis megtörténik, elvezetik őket a helyszínről, ugyanis a transz feloldja a szexuális gátlásokat, ami később bonyodalmakhoz vezet, különösen férjes asszonyok esetében. A férfiak energikus, ritmikus mozgásokkal, folyamatosan a magasba ugrálva, teljes súlyukkal a sarkukra esve idézik elő a transzállapotot. A módszer az agy alkalózisához vezet, amiről megállapították, hogy segíti a transz előidézését. A tánc addig folytatódik, míg a táncos össze nem esik, jelezve ezzel a törzs vezetőinek, hogy megszabadult a gátlásaitól, s kezdhetik uralmuk elismerésének megerősítését. A tánc helyettesíti az alkoholt, és levezeti a feszültségeket.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Lonely Planet: Kenya, 2004.
- Derek and Julia Parker: Atlas of the Supernatural, 1990.