Szamosőrmező

Szamosőrmező vagy Őrmező (románul Var) falu Romániában, Szilágy megyében.

Szamosőrmező (Var)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Rang	falu
Községközpont	Zsibó
Irányítószám	455204
SIRUTA-kód	139866
Népesség
Népesség	407 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	5
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	190 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 14′ 08″, k. h. 23° 18′ 00″47.235616, 23.300059
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamosőrmező témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Zsibótól délkeletre, Zsibó és Tihó között, három folyó, a Szamos, az Egregy patak és az Almás vizének ölelésében fekvő település.

Nevének eredete

Szamosőrmező (Őrmező) neve az egykor itt létezett Anonymus által is leírt gyepűkre utal. A település egykori lakosainak határőri (gyepűőri) foglalkozását őrzi nevében. Egykori lakosainak kötelességük volt e gyepűk őrzése. Ilyen gyepűk voltak például Vas vármegyében Felső- és Alsóőr, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében Őr, Zemplén vármegyében Őrmező és a Zilah melletti Őrhegy is.

Szamosőrmező nevében a Szamos előtag az itt folyó Szamosra utal.

Története

A település nevét az oklevelek 1469-ben említették először Ew(r) Mezew, majd 1492-ben Eormezeo néven.

A falu egykor nem mai helyén, hanem közvetlen az Egregy patak mellett feküdt, s Erdély legvégsőbb őrállomási helye volt. (Hodor leírása szerint Erdély a vajdák alatt csak Doboka vármegye széléig nyúlt.) Őrmező lakosai az 1700-as évek háborús zaklatásai miatt költöztek fel mostani helyükre, mely biztonságosabb menedéket nyújtott.

Az 1400-as években a Drágfi és a Zombori családok birtoka volt.

1525-ben Zombori Péter és László saját birtokrészét a Drágfi család tagjainak zálogosította el.

1575-ig Károlyi Lászlóé volt, kitől hűtlenség miatt somlyói Báthory István elvette és rátóti Gyulafi Lászlónak adományozta.

1723-tól a báró Bornemissza család birtoka volt.

1837-es összeíráskor a településnek 263 lakosa és 51 háza volt.

1890-ben 353 lakosa volt, melyből 18 magyar, 1 német és 333 oláh, 1 egyéb nyelvű volt. Ebből 1 római katolikus, 327 görögkatolikus, 5 református, 20 izraelita volt. A házak száma 76.

A falu lakosai főleg kosárfonással foglalkoztak.

A trianoni békeszerződés előtt Szamosőrmező Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek

Őrmező, Krisztus-kép a sziklafalon

• A Sesul Morii határrészének meredek sziklafalába vésett Krisztus-kép, melyet a falu egykori tulajdonosa, báró Bornemissza Józsefné faragtatott oda a következő felírással:

„	„Nem isten, nem ember ezen kirajzolt kép, De isten és ember, kit jelent ez a kép”.	”

• Görögkatolikus fatemploma.

Képek a fatemplomról

• 
  Szamosőrmező fatemploma
• 
  Templombelső
• 
  Az őrmezői templom tornáca
• 
  A templom boltozatának freskója
• 
  Freskórészlet
• 
  A templom bejárata

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 173–177. o. Online elérés