Wikipédia

Szatmárcseke

magyarországi község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében

Szatmárcseke község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban.

Szatmárcseke
Kölcsey-kúria
Kölcsey-kúria
Szatmárcseke címere
Szatmárcseke címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásFehérgyarmati
Jogállásközség
PolgármesterCsoma Zoltán (független)[1]
Irányítószám4945
Körzethívószám44
Népesség
Teljes népesség1476 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség43,81 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,29 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Map
é. sz. 48° 05′ 09″, k. h. 22° 37′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 09″, k. h. 22° 37′ 52″
Szatmárcseke (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
Szatmárcseke
Szatmárcseke
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Szatmárcseke weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szatmárcseke témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

A vármegye keleti részén, a Tiszaháton fekszik, a Felső-Tisza bal partján, az ukrán határ mentén.

Szomszédai a határ magyar oldalán: kelet felől Tiszakóród, délkelet felől Kölcse, dél felől Túristvándi, délnyugat felől Kömörő, nyugat felől Nagyar, északnyugat felől (a Tisza túlpartján) pedig Tarpa. Észak felől a kárpátaljai Badalóhoz (Бадалово), északkelet felől Haláborhoz (Галабор) tartozó területek határolják.

A környék fontosabb települései közül Tiszabecs 18, Tiszacsécse pedig 11 kilométerre, a környék városai közül Vásárosnamény 29, Fehérgyarmat pedig 17 kilométer távolságra található; a megyeszékhely, Nyíregyháza körülbelül 94 kilométerre fekszik.

Megközelítése szerkesztés

Nyugati irányból, Kisar és Nagyar felől a 4130-as út vezet Szatmárcsekére, Túristvándi, Tiszakóród és Kölcse felől pedig a 41 125-ös számú mellékúton érhető el a település. Keleti határszélét érinti még a Penyige-Tiszabecs közti 4129-es út is, Kölcsével pedig a 4131-es út köti össze.

Az ország távolabbi részei felől a leginkább kézenfekvő megközelítési útvonala: Fehérgyarmatig a 491-es főúton, majd Kisarig a 4127-es, onnan pedig a 4130-as úton. Egy másik lehetőség: Penyigéig a 491-esen, onnan pedig Túristvándi érintésével a 4129-es és a 41 125-ös úton.

Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal Penyige vasútállomása, körülbelül 13 kilométerre délre.

Története szerkesztés

Szatmárcseke (Cseke) neve az oklevelekben 1181-ben tűnik fel először, ekkor már virágzó község, saját egyházzal (templom).

1344-ben Nagy Lajos király új adományt adott rá a Kölcseyeknek. „A Kölcseyek, melyek Szatmár vármegye egyik ősrégi családja, – IV. Béla király névtelen jegyzője szerint – a Kende családdal egy törzsből Ond vezértől, az Ete atyjától veszik eredetüket.”

A település nevét 1496-ban Cheke alakban írják, s az Ujhelyi család tagjai nyertek rá királyi adományt. 1507-ben Báthory István és Butkay István, 1515-ben Czégényi Kende Péter, 1516-ban Báthori András szerez itt részbirtokot. 1518-ban Werbőczy Istvánt is a birtokosai közt találjuk, mely birtokot Perényi Istvánnal a dobronyai uradalomért cseréli el. 1520-tól a század végéig Báthori András, a Guthi Országhok és még 9 család birtoka.

1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond kapnak egyes részeire új adományt.

A 17–18. században a Kölcsey és Kende rokon családokon kívül a gróf Rhédey, Pongrácz, Kisdobronyi Isaák, Gulácsy és más nemes családoknak is van itt birtoka.

A 20. század elején legnagyobb birtokosai: Kende Béla, Kende Elemér örökösei, Kölcsey Gábor, Zoltán.

A település az évszázadok során sokat szenvedett. Török, tatár, német portyázó csapatok dúlták, kolera sújtotta, sokszor szenvedett az árvizektől, 1865-ben pedig majdnem teljesen leégett.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Sarkadi Pál István (független)[3][4]
  • 1994–1998: Sarkady Pál István (független)[5][6]
  • 1998–2002: Sarkady Pál (független)[7][8]
  • 2002–2006: Sarkady Pál István (független)[9][10]
  • 2006–2010: Sarkady Pál István (Fidesz-Magosz)[11][12]
  • 2010–2014: Sarkady Pál István (Fidesz-KDNP)[13]
  • 2014–2019: Csoma Zoltán (független)[14][15]
  • 2019-től: Csoma Zoltán (független)[1]

Népesség szerkesztés

Szatmárcseke népessége 2011-ben még 1377 fő volt, amely 2016 elejére 1590 főre emelkedett. Ennek oka főleg az ukrán-magyar határ túloldaláról átköltöző népesség.[16]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
1508
1527
1553
1575
1500
1476
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[17]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,8%-a magyarnak, 28,8% cigánynak, 0,2% ukránnak mondta magát (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 24,4%, református 56,5%, görögkatolikus 1,8%, felekezeten kívüli 2,6% (12,8% nem válaszolt).[18]

2022-ben a lakosság 90,6%-a vallotta magát magyarnak, 16,1% cigánynak, 1,1% ukránnak, 0,1-0,1% németnek, bolgárnak románnak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 13% volt római katolikus, 48,7% református, 4% görög katolikus, 0,3% egyéb keresztény, 0,2% ortodox, 0,1% evangélikus, 6,6% felekezeten kívüli (26,4% nem válaszolt).[19]

Nevezetességei szerkesztés

 
Kölcsey Ferenc fehér márvány síremléke (légi fotó)
 
Csónakos fejfás temető, Kölcsey Ferenc síremlékével
  • 1815-től 1838. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig itt élt Kölcsey Ferenc költő; itt fejezte be a Himnuszt 1823. január 22-én. A Kölcsey-kúria helyén álló Művelődési Házban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.
  • Kölcsey-emlékplakett átadása a magyar kultúra napján
  • Az épület előtt áll Kölcsey Ferenc egész alakos bronzszobra, melyet a Himnusz születésének 150., s a költő halálának 135. évfordulójára állítottak fel.
  • Szatmárcsekei Tájház: 18. században épült taposott szalmatetős szegényparaszti lakóház, népi bútorokkal berendezve.
  • Csónak alakú, faragott fejfák sokasága mellett haladva érjük el Kölcsey Ferenc fehér márvány, klasszicista stílusú síremlékét a szatmárcsekei református temetőben.
  • Református templomát a 15. században építették.
  • Római katolikus temploma 1840 táján klasszicista stílusban épült.
  • Cinkefőző verseny
  • Szilvalekvár fesztivál

Ismert emberek szerkesztés

  • Itt szolgált Obernyik Károly (1814-1855) író, tanár, a magyar társadalmi dráma egyik megteremtője, Petőfi barátja, a Tízek Társaságának tagja.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 5.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ A megválasztott polgármesterek megyénkben (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1990. október 3. (Hozzáférés: 2020. március 2.) == Kelet-Magyarország, 1990. okt. 3. 4. p.
  5. ↑ Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
  6. ↑ A helyi választások végeredménye: A polgármester-jelöltek sorrendje (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1994. december 13. (Hozzáférés: 2020. március 2.) == Kelet-Magyarország, 1994. dec. 13. 12. p.
  7. ↑ Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
  8. ↑ Megyénk új polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1998. október 21. (Hozzáférés: 2020. március 2.) == Kelet-Magyarország, 1998. okt. 21. 7. p.
  9. ↑ Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
  10. ↑ Községeink és nagyközségeink polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2002. október 21. (Hozzáférés: 2020. március 2.) == Kelet-Magyarország, 2002. okt. 21. 7. p.
  11. ↑ Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
  12. ↑ Községeink és nagyközségeink polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2006. október 2. (Hozzáférés: 2020. március 2.) == Kelet-Magyarország, 2006. okt. 2. 4. p.
  13. ↑ Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  14. ↑ Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 5.)
  15. ↑ Önkormányzati választás 2014 (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2010. október 14. (Hozzáférés: 2020. március 2.) == Kelet-Magyarország, 2014. okt. 14. 6. p.
  16. ↑ Népességrobbanás az ukrán határ melletti magyar falvakban. hvg.hu. [2017. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 20.)
  17. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  18. ↑ Szatmárcseke Helységnévtár
  19. ↑ Szatmárcseke Helységnévtár

Külső hivatkozások szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc szatmárcsekei évei. A nyíregyházi Jósa András Múzeum szatmárcsekei állandó irodalomtörténeti kiállításának vezetője; szerk. Molnár Szilárd; Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nyíregyháza, 1979 (A Jósa András Múzeum kiállítási vezetői)
  • Lakatos József: Szatmárcseke; Önkormányzat, Szatmárcseke, 1992
  • Márkus Zoltánné–Taxner Ernő: Szatmárcseke, műemlékek; 3. jav. kiad.; TKM Egyesület, Bp., 1998 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • Amedeo Boros: Csónakutazás a halál után. Kultúrantropológiai és etnológiai közelítések a szatmárcsekei csónakalakú fejfák tárgykörében; ford. Pankovics József; Kölcsey Társaság, Fehérgyarmat, 2001
  • Szatmárcseke; szöveg Hanusz Árpád et al., szerk. Németh Péter; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
  • Ahol a Hymnus született. Szatmárcseke; összeáll., szerk. Hamar Péter; Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, Nyíregyháza, 2004
  • Borbély Bertalan: A Himnusz bölcsője: Szatmárcseke; Szatmárcseke, Önkormányzat, 2016
  • Láng-Kovács Éva: Szatmárcseke nevezetességei; Guatemaya Kft., Nyíregyháza, 2020
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szatmárcseke&oldid=26607981”