Személyazonosító igazolvány

plasztikkártya formájú személyazonosító igazolvány

A Magyarországon 2000 előtt kiállított, füzet formájú személyiről a személyi igazolvány szócikk ír.

Egy kártya formájú személyazonosító igazolvány hátlapja

A Magyarországon 2000. január 1-jén bevezetett személyazonosító igazolvány a korábbi személyi igazolvány funkcióját a külön lakcímet igazoló hatósági igazolvánnyal együtt tölti be. A plasztikkártya formájú személyazonosító igazolvány tartalmazza a polgár nevét, születési helyét, születési idejét, állampolgárságát, anyja nevét, arcképét, saját kezű aláírását, a személyazonosító igazolvány sorszámát és érvényességi idejét, az igazolvány kiállításának keltét, a kiadó magyar állam ISO 3166-2 kódját és a kiállító hatóság nevét. Az igazolvány az adatokat gépi olvasására alkalmas adatsor formájában is tartalmazza. A polgár állandó személyazonosító igazolványának meghatározó alapszíne kék. A 2016. január 1-jével megjelent új, elektronikus személyazonosító igazolványba épített magas biztonságú tárolóelem (csip) pedig a személyazonosító adatok mellett az állampolgárok döntésétől függően az ujjnyomatukat, az elektronikus aláírás létrehozásához szükséges adataikat, illetve a társadalombiztosítási és adóazonosító jelüket is.[1]

Jegyzetek szerkesztés