Szent Liga (1495)

katonai szövetség Itáliában

Az 1495-ös Szent Liga más néven Velencei Szent Liga vagy Velencei Liga egy több oldalú katonai védelmi szövetség volt, amelyet 1495. március 31-én VI. Sándor pápa ösztönzésére több itáliai állam kötött meg Velencében. A szövetség sürgős létrehozása azért vált szükségessé, mert VIII. Károly francia király 1494-es hadjárata veszélyeztette a pápa és fiainak birtokait. A Szent Ligát a pápai államok, a Velencei Köztársaság (La Serenissima), a Milánói Hercegség, a Német-római Birodalom és az Aragóniai Királyság, mint Nápoly és Szicíliai Királyság hűbérura írták alá. A liga által mozgósított katonai erő a fornovói csatában visszafordulásra késztette a francia haderőt, amely elhagyta Itáliát. Az első itáliai háborút lezáró 1497-es Alcalá de Henares-i fegyverszüneti szerződés megkötése után a Szent Liga feloszlott.

Szent Liga (1495)
Észak-Itália 1494-ben
Észak-Itália 1494-ben
Típusakatonai szövetség
Megszövegezve1495
Aláírás dátuma1495. március 31.
Aláírás helyeVelence
AláírókVelencei Köztársaság,
Milánói Hercegség,
Pápai állam,
Német-római Birodalom
Aragóniai Királyság (Nápoly és Szicília)
Nyelvekolasz

Előzmények szerkesztés

1494-ben VIII. Károly francia király hadjáratot indított Itáliában. Kitört az első itáliai háború. A francia csapatok gyorsan haladtak előre. 1494. szeptember 5-én Lajos orléans-i herceg, trónörökös vereséget mért a Rapallónál partra szállt aragóniai csapatokra, és akadálytalanul vonult tovább Észak-Itália felé. Ludovico Sforza, Milánó hercege VIII. Károlyt támogatta, szabad átvonulást engedett a franciáknak, akik 1494 november 17-én elfoglalták Firenzét. A villámháborús térfoglalás veszélyeztette VI. Sándor pápa legfontosabb politikai célját, hogy gyermekei számára világi fejedelemségeket szerezzen. A pápa nagy erőfeszítéseket tett, hogy saját megszerzett birtokait megvédelmezze. Először 1495 januárjában VIII. Károllyal kötött szövetséget Rómában, de miközben Károly 1495. február 22-én elfoglalta Nápolyt, a háta mögött a pápa már francia-ellenes szövetséget kovácsolt.

A Liga létrejötte, céljai szerkesztés

 
Itália államai 1494-ben

Franciaország velencei követe, Lajos orléans-i herceg bizalmasa, Philippe de Commynes komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett, hogy megakadályozza a készülő szövetkezést, de kudarcot vallott.[1] 1495. március 31-én Velencében megszületett a pápa által szervezett francia-ellenes koalíció.[2] A pápa, a I. Miksa német-római császár, II. Ferdinánd aragóniai király, továbbá a Velencei Köztársaság és a Milánói Hercegség képviselői írták alá. A Szent Liga nyilvánosan bejelentett célja az Oszmán Birodalom elleni közös harc volt, ez leplezte a valós politikai célokat, VIII. Károly csapatainak kiűzését Itáliából, és a Borgia-pápa itáliai ellenfeleinek semlegesítését.[3]

A Liga átvette a fél évszázaddal korábban, 1454-ben megkötött Itáliai Liga céljainak egy részét, az itáliai államok kölcsönös katonai együttműködését, az erőegyensúly fenntartását, a meglévő államhatárok elismerését, a status quo védelmét.

Következmények szerkesztés

A Liga rövid idő alatt komoly katonai erőt mozgósított, parancsnokká Francesco Gonzaga condottierit, Mantova fejedelmét tették meg. Csapataik elvághatták a franciák visszavonulási útját, VIII. Károly ezért Lombardia felé vonult. 1495. július 6-án Parma közelében, a fornovói csatában megütközött Velence, Milánó és Mantova számbeli túlerőben lévő csapataival.[2] A francia és ferrarai csapatok taktikai vereséget szenvedtek, de a Liga súlyos veszteségei miatt nem tudta kihasználni az eredményt.[4] VIII. Károly megőrizte csapatai erejét. 1496-ban VII. Henrik angol király is csatlakozott a velencei ligához.[5] Az általános katonai helyzet arra késztette VIII. Károlyt, hogy kiürítse Nápolyt, és kivonuljon Itáliából anélkül, hogy kitűzött céljait elérte volna.

1497. november 24-én Alcalá de Henares-ben fegyvernyugvási egyezmény született Franciaország, Aragónia és a Német-római Birodalom között, amely lezárta az első itáliai háborút. A pápai birtokokat fenyegető veszély elmúltával a Szent Liga feloszlott. VIII. Károly király új itáliai hadjáratot tervezett, de 1498 tavaszán meghalt.[2]

Az 1494–95-ös francia hadjárat eseményei rávilágítottak a korabeli Itália politikai széttagoltságából eredő katonai gyengeségére. VIII. Károly utódja, XII. Lajos 1499-ben újabb háborút indított. A következő fél évszázad itáliai háborúiban Itália az európai nagyhatalmak zsákmányszerző hadjáratainak színhelyévé vált.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Louis Bréhier: Philippe de Commines, The Catholic Encyclopedia. 4. kötet, Robert Appleton Company, New York, 1908. (2008-07-08). [2007. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 14.)
  2. a b c Michael Mallett – Christine Shaw: The Italian Wars: 1494-1559, 28, 30, 38. old.
  3. Hermann Wiesflecker: Maximilian I. in: Neue Deutsche Biographie (NDB), 16. kötet, Duncker & Humblot, Berlin, 1990, ISBN 3-428-00197-4, 458–471. old. (Online változat 463. old).
  4. Francesco Guicciardini: Storia d’Italia, (2014-03-20).
  5. M. S. Anderson, The Rise of Modern Diplomacy 1450–1919, Longman, London, 1993. 3. old.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés