Szerbiai Demokrata Párt
A Szerbiai Demokrata Párt (szerbül Демократска странка Србије / Demokratska stranka Srbije, DSS) a legnagyobb jobbközép politikai párt Szerbiában. Ez egy konzervatív, kereszténydemokrata párt. Tagja a Nemzetközi Demokrata Uniónak és az Európai Néppártnak. Első vezetője Vojislav Koštunica, aki egyben Szerbia miniszterelnöke volt, mert 2008. március 8-án lemondott.
| Szerbiai Demokrata Párt | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Miloš Jovanović |
| Alapítva | 1992 |
| Székház | Belgrád, Pariska 13. |
| Ideológia | konzervativizmus nacionalizmus euroszkepticizmus |
| Politikai elhelyezkedés | jobboldal |
| Nemzetközi szövetségek | Európai Néppárt (társult), Nemzetközi Demokrata Unió (IDU) |
| Hivatalos színei | piros, kék, fehér |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szerbiai Demokrata Párt témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Alapítása szerkesztés
1992 nyarán a Demokrata Párt (DS) azon szárnya, amely támogatta a DS részvételét a DEPOS nevű koalícióban (szerbül: Demokratski Pokret Srbije, magyar fordításban kb.: Szerbiai Demokratikus Mozgalom), amely a Szerb Megújhodási Mozgalomból és független értelmiségiekből tevődött össze, elhatározta a pártból való kiválást és egy új párt megalapítását.
A Demokrata Párton belüli szakadás viszont jóval korábbra nyúlik vissza, és túlmutat a napi politikán. Nem sokkal az 1991. március 9-i véres Slobodan Milošević-ellenes tüntetések után jelentős különbségek kerültek felszínre a párt felső vezetésében az egykori Jugoszlávia nemzeti kérdését illetően. A DS azon szárnya, amely végül megalapította a DSS-t, úgy vélte, hogy a párnak nyilvánvaló álláspontot kellene képviselnie az egykori Jugoszlávia nemzetiségi kérdésében, különösen abban, amely a szerbek helyzetére vonatkozik. Abban a légkörben, amelyre ők úgy tekintettek, hogy a Milošević-rezsim súlyos manipulációja a szerb nemzeti érdekekkel, ez a szárny a szerbek helyzetét nem egyszerűen politikai demokráciai vagy gazdasági egyenlőségi kérdésnek tekintette, hanem a szerb nemzeti túlélés nagy kérdésének.
A DS másik szárnya alapvetően nem hitt abban, hogy az egykori Jugoszlávia területén valódi nemzeti kérdés létezett volna, és úgy vélte, hogy a nemzeti kérdés pusztán a helyi nemzeti hivatalnoki kar manipulációja. A vitában addig jutottak el, hogy mivel a szerb nemzet a legnépesebb az akkor papíron még mindig létező Jugoszláviában, különleges felelőssége van az ország túlélésében.
A párt alapító gyűlését 1992. július 26-án tartották, ahol Vojislav Kostunicát választották meg pártelnöknek. Az első rendes pártgyűlésre 1992. december 5-én került sor, ahol elfogadták a párt kiáltványát, a programját és az alapszabályát.
1992–1999 szerkesztés
Az első választás, amelyen a DSS részt vett az az 1992-es decemberi parlamenti volt. A DEPOS részeként a DSS 18 helyet szerzett Szerbia Nemzetgyűlésében, amely 20-ra nőtt azután, hogy a DEPOS, párthoz nem kötődő tagjai lemondtak a parlamenti mandátumukról.
Hamarosan hasonló nézetkülönbségek merültek fel a DEPOS-on belül is a Slobodan Milošević-rendszer elleni harccal és a nemzeti kérdéssel kapcsolatban, mint amely a DS felbomlásához vezetett. A DSS a koalíció elhagyása mellett döntött 1993 közepén.
A következő, idő előtti szerbiai parlamenti választásokra 1993. december 19-én került sor. Ekkor a DSS egyedül indult és 7 képviselői helyet szerzett. Ez az időszak a párt politikai stagnálása volt, és nem volt elég képviselői helye ahhoz, hogy érdemben befolyásolni tudja Szerbiát, a szövetségi parlamentben pedig nem is volt képviselője.
1996-ban egy újabb ellenzéki koalíció jött létre, a Zajedno (magyarul: Együtt), amelyet a Szerbiai Demokrata Párt, a Demokrata Párt és a Szerbiai Polgári Szövetség alkotta. A DSS e koalíció részeként indult az 1996-os szövetségi parlamenti választásokon és nyert 4 helyet a szövetségi parlamentben.
Ezt követően egészen 2000-ig a DSS ritkán vett részt az akkori kormány elleni tüntetésekben, amellyel csak a szokásos pártharcok eszközével állt szemben. A NATO 1999-es beavatkozása során a DSS az akkori hatalmat és a NATO-t is komolyan bírálta, melynek következtében a befolyása szétesett.
2000 óta szerkesztés
A párt alapító tagja volt a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (szerbül: Demokratska Opozicija Srbije, DOS) nevű koalíciónak. A koalíció elnökjelöltje a 2000. szeptember 24-én megrendezett szövetségi elnökválasztásokon Vojislav Koštunica volt. Fő ellenfele a választásokon Slobodan Milošević volt. Koštunica már az első fordulóban megszerezte a szavazatok több mint felét, de Milošević nem ismerte el vereségét. A következő hetekben tüntetések sorozata kezdődött, végül 2000. október 5-én pár százezer tüntető megdöntötte a kormány hatalmát, és ezt követően hivatalosan is elismerték Koštunica győzelmét.
A DOS koalíció megnyerte a 2000. december 23-án megrendezett rendkívüli szerbiai parlamenti választásokat, összesen 176 képviselői helyet szerezve a lehetséges 250-ből. A DSS egy miniszteri és egy kormány alelnöki tisztséget szerzett.
A párt viszont hamarosan, 2001 augusztusában kilépett a koalícióból és a kormányból is. 2002-ben Koštunica volt a DSS jelöltje a szerbiai elnökválasztásokon, mindkét fordulóban ő kapta a legtöbb szavazatot (a második az ellenjelöltje a DOS által támogatott Miroljub Labus volt), de a szavazás az alacsony részvételi arány miatt eredménytelen lett. A megismételt szavazáson szintén Koštunica végzett az első helyen, de a szavazás ugyancsak eredménytelen lett az alacsony részvételi arány miatt. 2003 februárjában, az ország megszűnésével együtt megszűnt a jugoszláv elnöki tisztség is, amelyet addig Vojislav Koštunica töltött be.
A 2003. december 28-án megtartott parlamenti választásokon a párt 17,7%-ot szerzett, amellyel 53 képviselői helyet nyert a 250 tagú Szerb Nemzetgyűlésben. Ebből hármat a Népi Demokrata Párt (szerbül: Narodna Demokratska Stranka, NDS) kapott meg, egyet pedig a Szerb Demokrata Párt (szerbül: Srpska Demokratska Stranka, SDS). Ez utóbbi egyébként kapcsolatokat ápolt a boszniai szerb Radovan Karadzsics Szerb Demokrata Pártjával. A DSS párti Dragan Marsicsanin lett a parlament elnöke. A DSS koalícióra lépett a G17 Plusz párttal és a Szerb Megújhodási Mozgalom-Új Szerbia koalícióval, és kisebbségi kormányt alakított, amelyet kívülről támogatta a Szerbiai Szocialista Párt. Szerbia miniszterelnöke 2004. március 3-án Vojislav Koštunica lett. 2004-ben az NDS kilépett a DSS-szel való koalícióból, így 50-re apadt a koalíció parlamenti helyeinek a száma. 2005-ben viszont mind az NDS mind az SDS beolvadt a DSS-be, melynek következében a képviselői helyek száma 52-re nőtt.
A kormányzó koalíció elnökjelöltje 2004 júniusában a DSS-es Dragan Marsicsanin volt, aki az első fordulóban mindössze a negyedik helyet szerezte meg. A kormánynak tehát nem volt nagy a népszerűsége.
A 2005. június 5-én megtartott pártgyűlésen ismét Kostunicát választották meg pártelnöknek.
A Koštunica-kormány nem egész három év után fejezte be mandátumát. A 2006. október 30-án megtartott referendumon jóváhagyták Szerbia új alkotmányát, amely a DSS legfontosabb politikai célja volt, az alkotmányos törvény értelmében viszont minden szinten választásokat kellett kiírni.
Így került sor 2007. január 21-én egy újabb parlamenti választásokra, amelyen a DSS és az Új Szerbia (szerbül: Nova Srbija, NS) koalíciója 47 képviselői helyet szerzett. 667 615 szavazatot, a szavazatok 16,55%-át szerezték meg. A DSS maga 33 helyet szerzett a parlamentben, és az Új Szerbia, a Szerbiai Demokratikus Megújhodási Mozgalom (szerbül: Srpski Demokratski Pokret Obnove, SDPO) – amely egyébként a Szerb Megújhodási Mozgalomból vált ki 2005-ben – és az Egyesült Szerbia (szerbül: Jedinstvena Srbija) – amely közel áll a korábban Arkan vezette párthoz – nevű pártokkal közös frakciót hozott létre, amelynek elnöke Milos Aligrudics, alelnöke pedig Miroslav Markicsevics lett. A választások után a DSS-NS koalíció koalícióra lépett a DS-szel és a G17 Plusszal. Az ország miniszterelnöke ismét Vojislav Koštunica lett.
Koštunica 2008. március 8-án lemondott. A lemondás oka a kormánykoalíció két vezető pártja, a Szerbiai Demokrata Párt és a Demokrata Párt közötti feszültség volt. Ezután május 11-én előrehozott választásokat tartottak (lásd: 2008-as szerbiai parlamenti választások), amelyen a DSS–NS koalíció 11,87%-os eredményt ért el, és nem került be az új kormányba.
Választási eredmények szerkesztés
| Választás | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| 1992-es1 | 797 831 | 16,89% | 18 | 7,2% | ellenzék |
| 1993-as | 218 056 | 5,07% | 7 | 2,8% | ellenzék |
| 1997-es | - | - | 0 | 0% | nem indult |
| 2000-es2 | 2 402 387 | 64,09% | 45 | 18% | kormánypárt (2001-től ellenzék) |
| 2003-as | 678 031 | 17,73% | 53 | 21,2% | kormánypárt |
| 2007-es | 667 615 | 16,55% | 33 | 13,2% | kormánypárt |
| 2008-as | 480 987 | 11,62% | 21 | 12% | ellenzék |
| 2012-es | 273 532 | 6,99% | 21 | 8,4% | ellenzék |
| 2014-es | 152 436 | 4,24% | 0 | 0% | nem jutott be |
| 2016-os | 190 530 | 5,04% | 6 | 2,4% | ellenzék |
| 2020-as3 | 72 085 | 2,24% | 0 | 0% | nem jutott be |
| 2022-es | 204 442 | 5,37% | 8 | 3,2% | ellenzék |
1 a Szerbiai Demokratikus Mozgalom eredménye, melynek egyik ereje a Szerbiai Demokrata Párt
2 a Szerbiai Demokratikus Ellenzék eredménye, melynek egyik ereje a Szerbiai Demokrata Párt
3 a Seprű 2020 eredménye, melynek fő ereje a Szerbiai Demokrata Párt