Szeretvásár
Szeretvásár (románul: Siret, németül: Sereth, lengyelül: Seret) város Romániában, Suceava megyében, Bukovinában.
| Szeretvásár (Siret) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Bukovina | ||
| Fejlesztési régió | Északkelet-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Suceava | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Siret | ||
| Beosztott falvak |
| ||
| Polgármester | Adrian Popoiu | ||
| Irányítószám | 725500 | ||
| SIRUTA-kód | 146655 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 7031 fő (2011. okt. 31.)[2] +/- | ||
| Magyar lakosság | 4 | ||
| Község népessége | 6708 fő (2021. dec. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 214 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 325 m | ||
| Terület | 43,40 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 57′ 00″, k. h. 26° 03′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 00″, k. h. 26° 03′ 36″ | |||
 | |||
| Szeretvásár weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szeretvásár témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Fekvése szerkesztés
A megye északkeleti részén helyezkedik el, a Szeret völgyében, északi irányban Ukrajnával szomszédos. Szucsáva városától 46 km-re helyezkedik el a DN2-es főút mentén.
Nevének eredete szerkesztés
Nevét arról a folyóról kapta, amelynek a partján fekszik. A román Siret, magyar Szeret, lengyel Seret, ukrán Серет (Szeret) folyónév valamely korábbi népesség által adott indoeurópai eredetű elnevezés. A legközelebbi nyelvi párhuzama az óind सरित् (szarit) ’patak, folyó’ szó.[3] A település korai magyar nevű említései latin nyelvű egyházi vizitációs okmányokból ismertek, elsőként 1550-ből Zered alakban, majd 1646–8-ből mint Seredvasar.[4] Ez utóbbit újították fel a XIX. században előbb Szeredvásár, majd Szeretvásár alakban.
Történelem szerkesztés
Első írásos említése 1340-ből való.
A településnek 1345-ben már állt ferences kolostora is.
1371-ben kapott városi rangot.
Ősi erődje, mely földből és kőből épült a Szeret folyó jobb partján állt. A vár szomszédságában alakult ki a mai város. A régi várnak azonban mára már nyoma sem maradt.
1359-ben az önálló moldvai fejedelemség megalapítója I. Bogdan fejedelem (1359-1365) áthelyezte az eddig Moldvabányában (románul: Baia) levő székhelyét Siretbe.
Fia és egyben utóda, Lațcu fejedelem (1365-1374) engedélyt kért a pápától katolikus püspökség megalapítására, mivel katolikus hitre tért népe egy részével együtt. 1371-ben a pápa Krakkói András ferences rendi szerzetest nevezte ki a város első püspökének. A középkor folyamán a város katolikus püspöki székhely volt.
Siret városa és környéke Margit fejedelemasszony birtoka volt. Ezért gyakran nevezték a fejedelemasszony városának.
1388-ban az uralkodói székhely Siret helyett Szucsáva lett. A város fejlődése ez időtől lelassult.
Bandinus érsek 1646. évi jelentésében Seredvasar, románul Seredest.[5]
Népesség szerkesztés
A lakosság etnikai összetétele a 2002-es népszámlálási adatok alapján:
- Románok: 8780 (94,11%)
- Ukránok: 279 (2,99%)
- Németek: 131 (1,40%)
- Lengyelek: 92 (0,98%)
- Lipovánok: 31 (0,33%)
- Magyarok: 4 (0,04%)
- Szerbek: 3 (0,03%)
- Zsidók: 2 (0,02%)
- Romák: 1 (0,01%)
- Csehek: 1 (0,01%)
- Más etnikumúak: 5 (0,05%)
A lakosok 84,49%-a ortodox vallású (7883 lakos), 5,75%-a római katolikus (537 lakos), 4,28%-a görögkatolikus (400 lakos), 2,59%-a pünkösdista (242 lakos), 1,39%-a pedig evangéliumi keresztény vallású (130 lakos).
Látnivalók szerkesztés
- Szentháromság templom - 1354-1358 között épült Sas vajda kezdeményezésére.
- Szent János templom -1384-ben Margit fejedelemasszony alapítványaként épült és eredetileg katolikus templom volt. 1670-ben újjáépítették.
- Zsidó temető
Gazdaság szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. II. kötet, L–Zs. Akadémiai Kiadó, 1997. p. 574. ISBN 963 05 4569 1
- ↑ Domonkos Pál Péter: A moldvai magyarság. Hatodik kiadás, Fekete Sas Kiadó, 2001. p. 92. [1]
- ↑ Trianoni Szemle IV., 105. o.
További információk szerkesztés
