Szetuk

A szetuk nyelvi-etnikai kisebbség Észtország délkeleti és Oroszország északnyugati részében. Többnyire magukat észtnek valló ortodox keresztények, akik nemcsak vallásukban térnek el a túlnyomórészt evangélikus észtektől, hanem néprajzi vonatkozásokban is.

Szetuk setokõsõq

Viseletbe öltözött szetu nő (2016)

Teljes lélekszám

12 800

Régiók

Setomaa

Lélekszám régiónként

Régió Fő Észtország 12 500 Oroszország 240 (2020)

Nyelvek

szetu, észt, orosz

Vallások

ortodox keresztény

A Wikimédia Commons tartalmaz Szetuk setokõsõq témájú médiaállományokat.

Nyelvüket, a szetut az észt nyelv nyelvjárásának is tekintik, de az ugyanabban a délkelet-észtországi régióban beszélt võro nyelvhez hasonlóan jelentősen eltér a sztenderd észttől.

A szetuk száma világszerte mintegy tízezer. Zömük a gyengén iparosodott, erősen hagyományőrző Setomaa (Szetuföld) régióban él, amelyen Észtország (Põlva és Võru megye) és Oroszország (Pszkovi terület) osztozik. Észtország 1991-es függetlenedése óta a Szetuföldet kettévágó államhatár gyakorlatilag átjárhatatlan.

Amíg a sajátos identitás meghatározásában fontosabb szerepet játszott a vallás, mint a nyelv, a szetuk oroszoknak nevezték magukat (vinnelane, vindläne). Ugyanakkor olyan észt hagyományokat őriznek, például a népviseletben vagy az ünnepi szokásokban, amelyek Észtország más területein már kihaltak.

A szetukat először a 19. század elején említik az írott források, ekkor elsősorban újságcikkek. 1848-tól a folklórral foglalkozó tudósok is felfedezték sajátos identitásukat.

Eredetük

Szetuföld talán már a 13. századtól, de legkésőbb a pecsorai kolostor alapításától (1473) sokáig orosz ortodox befolyás alatt állt, a tőle nyugatra eső vidéken azonban a német hatás volt domináns, ami ott a lurtheranizmus elterjedéséhez vezetett.

A 18. század elejétől Oroszország uralta a Baltikumot és mivel a pszkovi területen jobb volt a parasztok sorsa, vándorlás indult meg nyugatabbról. A szetuk korai kutatói szerint (Kreutzwald, Kirotvorcev) a szetuk jó része ezen vándorlás során érkezett észt volt, bár egy részük már korábban is itt élt, a 19. századvégi orosz történészek azonban azt állították, hogy a szetuk eredetileg oroszok voltak, akik nyelvcsere útján jutottak az észthez hasonló nyelvükhöz.

Az 1880-as években erős oroszosító politika sújtotta az egész észt polgárságot és oktatást. A 20. század elejétől az észt értelmiségiek jelentős szerepet kezdtek vállalni abban, hogy a szetuk észt öntudatra ébredjenek. 1917-ben, az orosz forradalom előtt mintegy fél évvel a szetuk járásai az észt államtanácshoz fordultak azzal a kéréssel, hogy egyesülni szeretnének Észtországgal. A tartui szerződés (1920. február 2.) erre lehetőséget is adott.