Wikipédia

Szilikátásványok

ásványosztály

A szilikátásványok szilikát anion alapú ásványok, amelyek az ásványrendszertani osztályozások szerint önálló ásványosztályt alkotnak. Mivel a földkéreg anyagának mintegy 75%-át szilikátásványok alkotják (a SiO2 változatokkal – amik azonban az oxidok és hidroxidok ásványosztályba tartoznak – együtt kb. 90–95%-át), a kőzetalkotó ásványok legfontosabb csoportja. Az ismert ásványfajok számának mintegy harmada szilikát, közös jellemzőjük a szilícium-oxid jelenléte.

Plagioklász – tektoszilikátok alosztály, földpátok csoport

A szilikátásványok szerkezeti alapegysége szerkesztés

Vázuk SiO4-tetraéderek hálózatából áll. A tetraéderek súlypontjában elhelyezkedő Si4+ kation felerészben kovalens, felerészben ionos kötéssel köti magához a tetraéder csúcsain elhelyezkedő oxigénatomokat ([SiO4]4-). Ezek a tetraéderek a kristályrács felépítésében elszigetelt formában is résztvehetnek, de többnyire csúcsaikon (az oxigénatomokon) keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A szilikátásványok osztályát utóbbi jellemvonás (polimerizációs fok) alapján osztják fel alosztályokra.

A szilikátok másik alapvető sajátossága, hogy az SiO4-tetraéderben lévő Si4+ kationt Al3+ helyettesítheti. Az Al3+ ionrádiusza (0,52 Å) azonban nagyobb, mint a Si4+ ioné (0,42 Å), ezért az Al3+ ionok tetraéderes pozíciókba való beépülése csak korlátozott mértékben lehetséges.

Nezo- vagy szigetszilikátok szerkesztés

A nezoszilikátokban (neso = sziget, görög) az SiO4-tetraéderek egymással közvetlenül nem kapcsolódnak össze. A csoport ásványaira jellemző az atomcsoportok szoros illeszkedése, melynek az a következménye, hogy ezek az ásványok viszonylag nagy sűrűségűek és keménységűek. Kristályaik zömmel izometrikus kifejlődésűek és nincs jellemző hasadásuk sem.

Fenakit-szerkezetek szerkesztés

Olivincsoport szerkesztés

 
Az olivinrács szerkezete az a kristálytani tengely irányából

Humitcsoport szerkesztés

Gránátcsoport szerkesztés

 
Gránátkristályok
  1. Pirop-Henritermierit sorozat

Cirkon-szerkezetek szerkesztés

Andaluzit-csoport szerkesztés

Titanit és egyéb nezoszilikátok szerkesztés

Boro-nezoszilikátok szerkesztés

Urán-nezoszilikátok szerkesztés

Szoro- vagy csoportszilikátok szerkesztés

 
Az Si2O7 csoport

Az SiO4-tetraéderek közvetlen kapcsolódással több tagból álló csoportokká állhatnak össze. A két SiO4-tetraéder összekapcsolódásával létrejövő (Si2O7)6- csoportok a szoroszilikátokra (soro = lánytestvér, családtag, latin) jellemzők.

Átmeneti szerkezetek szerkesztés

  1. Epidotcsoport – Kristályrácsuk SiO4-tetraédereket és Si2O7-csoportokat is tartalmaz.
  2. Axinitcsoport – Kristályrácsukban két összekapcsolódott Si2O7-csoport, két BO4-tetraéderrel együtt alkot egy hattagú, gyűrű alakú B2Si8O30 komplexumot, melyhez két további Si2O7-csoport csatlakozik.

Thortveitit-sor szerkesztés

Melilit-sor szerkesztés

Asztrofillit-nasonit-sor szerkesztés

Hemimorfit-sor szerkesztés

Lievrit-sor szerkesztés

Ciklo- vagy gyűrűszilikátok szerkesztés

 
Hat darab SiO4-tetraéder alkotta gyűrű

A cikloszilikátok (kuklos = kör, görög) kristályrácsa SiO4-tetraéderek összekapcsolódásával keletkező, gyűrű alakú csoportokat tartalmaz. Az SiO4-tetraéderek hármas összekapcsolódásával (Si3O9)6-, négyes kapcsolódással (Si4O12)8-, míg hatos kapcsolódással hexagonális szimmetriájú (Si6O18)12- felépítésű, gyűrű alakú csoportok jönnek létre. A cikloszilikátok csoportosítása a gyűrűk tagszáma alapján történik.

Cikloszilikátok Si3O9-es gyűrűkkel szerkesztés

Cikloszilikátok Si4O12-es gyűrűkkel szerkesztés

Cikloszilikátok Si6O18-as gyűrűkkel szerkesztés

  1. berill-csoport
  2. turmalincsoport

Ino- vagy láncszilikátok szerkesztés

Szerkezetükben az SiO4-tetraéderek közös oxigénekkel egyirányú kapcsolódással végtelen lánccá (inos = izom, szál; görög) fűződnek. Leggyakrabban kétféle típusú lánckapcsolódás jön létre: egyik az egyszerű lánc, melyben a (Si2O6)4-, illetve a kettős lánc, azaz szalag, melyben (Si4O11)6- a szerkezeti alapelem. Ritkábban többszörös (hármas, négyes, ötös) láncok is létrejöhetnek, melyek azonban már átmenetek a rétegszerkezetek felé. Az ilyen szerkezetű ásványok zömmel nyúlt oszlopos vagy tűs kifejlődésűek és a láncirány szerint jól hasadnak.

Piroxéncsoport szerkesztés

 
A piroxének láncszerkezete

Amfibolok szerkesztés

Egyéb inoszilikát szerkezetek szerkesztés

  1. wollastonit-piroxmangit csoport
    1. wollastonit-pektolit sor
    2. rodonit-piroxmangit sor
  2. szillimanit-mullit csoport

Fillo- vagy rétegszilikátok szerkesztés

Kristályrácsukat – az SiO4-tetraéderek kétirányú összekapcsolódása révén – végtelen síkok építik fel (phyllos = levél, görög). Szerkezeti alapelemük a (Si4O10)4-. Réteges szerkezetük miatt hasadásuk és transzlatálhatóságuk kiváló.

Csillámok és rokon rácsépítményű ásványok szerkesztés

 
A filloszilikátok SiO4-tetraéderekből álló rétege
  1. talk-pirofillit csoport
  2. csillámok
  3. klorit csoport
    1. kloritok
    2. szeptekloritok
    3. kloritoid
  4. szerpentinásványok
  5. agyagásványok

Egyéb rétegszilikátok szerkesztés

Tekto- vagy állványszilikátok szerkesztés

Szerkezetükben az SiO4-tetraéderek a tér mindhárom irányában végtelen hálózattá kapcsolódnak össze (tekto = építmény, görög). Elvileg minden oxigén közös a szomszédos tetraéderrel, tehát szerkezeti alapegységük (SiO2). A valódi tektoszilikátokban azonban a Si-ot általában és gyakran a hozzá közelálló méretű Al helyettesíti, melynek eredményeként a rács semlegesítéséhez különböző kationok beépülése szükséges.

Földpátok szerkesztés

 
Fennőtt mikroklinkristályok
  1. alkáliföldpátok
  2. plagioklászok
  3. báriumföldpátok

Földpátpótlók szerkesztés

Szodalitok szerkesztés

Szkapolitok szerkesztés

Zeolitcsoport szerkesztés

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szilikátásványok&oldid=25811658”