Szilvafejű himalájapapagáj

Szilvafejű himalájapapagáj
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Szakállaspapagáj-formák (Psittaculinae);
Nemzetség:	Szakállaspapagáj-rokonúak (Psittaculini);
Nem:	Himalayapsitta;
Faj:	H.cyanocephala;
Tudományos név
	Himalayapsitta cyanocephala; (Linnaeus, 1766)
Szinonimák
	Psittacula cyanocephala
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szilvafejű himalájapapagáj témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvafejű himalájapapagáj témájú médiaállományokat és Szilvafejű himalájapapagáj témájú kategóriát.

A szilvafejű himalájapapagáj (Himalayapsitta cyanocephala) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.^[1] Korábbi nevei: szilvafejű papagáj vagy kékfejű papagáj. Magyarországon a nyíregyházi állatparkban is megtalálható.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1832-ban, a Psittacus nembe Psittacus cyanocephalus néven.^[2] Egyes források a Psittacula nembe sorolják Psittacula cyanocephala néven.^[3]^[4]

Előfordulása szerkesztés

Ázsiában, Banglades, Kína, India, Nepál, Pakisztán és Srí Lanka területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.^[1]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 37 centiméter, testtömege 56-85 gramm,^[5] keskeny farktolla 22 centiméter. A hím feje vöröseslilás színben pompázik. Tollazata zöld, biborvörös szárnyfolttal és szélső sárga farktollakkal.

A hím és egy tojó

Életmódja szerkesztés

Kis csapatokban a talajon keresgéli magvakból, bogyókból, gyümölcsökből és nektárból álló táplálékát.

Szaporodása szerkesztés

Fatörzs üregeibe, vagy elhagyott harkály odúba készíti fészkét. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 20 napig kotlik.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[1]