Szily Kálmán (fizikus)
Nagy-szigethi idősebb Szily Kálmán (Izsák, 1838. június 29. – Budapest, 1924. július 24.) fizikus, nyelvész, műegyetemi tanár, tudományszervező, az Akadémia főtitkára, majd főkönyvtárnoka. 1880-tól 1898-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke. Szily Kálmán mérnök apja.
| Szily Kálmán | |
 | |
| Született | 1838. június 29.[1][2] Izsák |
| Elhunyt | 1924. július 24. (86 évesen)[1] Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Szily Kálmán |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert[4] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szily Kálmán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Régi nemes családi leszármazottja. Nagyapja nagyszigethi Szily Ádám (1763–1844), Torontál vármegye péztárnoka, főszolgabíró, részt vett a jakobinus mozgalomban, Laczkovics János barátja volt, és fogságot is szenvedett; apai nagyanyja, seregélyesi Szekeres Erzsébet (1779–1850) volt. Édesapja, nagyszigethi Szily Ádám (1800–1868) táblabíró volt,[5] anyja nagyjeszeni Jeszenszky Karolina (1807–1856).[6] Házasságukból 11 gyermek született.
Elemi és gimnáziumi tanulmányait (6. osztályig) magántanulóként végezte. A gimnázium két utolsó évfolyamát Pesten a piaristáknál járta ki. 1856–1857-ben a József Ipartanodában, majd 1857-től a bécsi műegyetemen tanult, ahol 1860-ban szerzett diplomát. A pesti József-ipariskola akkoriban alakult műegyetemmé és Szily itt nyert alkalmazást, mint Stoczek József tanársegéde. 1862. július 22-én kinevezték igazgatói segédnek és ideiglenes tanárnak, 1869. december 22-én pedig a kísérleti természettan nyilvános rendes tanárává, majd áthelyezték a matematikai természettani és analitikai mechanikai tanszékre. 1870. szeptember 7-én. A királyi József-műegyetem egyetemes osztályának dékánja az 1871-72. és 1872-73., a királyi József-műegyetem rektora volt az 1879-83. tanévekben.
1863 őszén két évi szabadságot nyert, hogy tudását hírneves külföldi iskolákban tovább fejlessze. Először is a Zürichi Műszaki Egyetemet látogatta, ahol Clausius és Zeuner előadásait hallgatta. Itt egy évet töltött, mely után Berlinbe ment. Itteni tanárai közül különösen Magnus említendő. Félévi tartózkodás után Heidelbergbe utazott, ahol szabadságának hátralévő idejét a híres Kirchhoff előadásainak hallgatásával töltötte. 1865 őszén visszatérve utazásából, elfoglalta tanári székét.
Szily Kálmánt 1880-ban a Vasárnapi Ujság mint „éles eszű, megnyerő modorú” tudóst jellemezte, aki „ékesen szóló, tapintatos, és maga ugy mint tudománya iránt rokonszenvet gerjeszteni képes tanár, kitűnő ismeretterjesztő és népszerűsítő; a mellett nem közönséges szervező tehetség, s végre minden izében magyar, és tántorithatatlan hazafi”.
Házassága szerkesztés
1869-ben feleségül vette egyházasbüki Dervarics Rózát (1843–1921), egyházasbüki Dervarics Ákos (1816-1891), földbirtokos, táblabíró, és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Róza lányát.[7] Ezután, Szily Kálmán sógora lett egyházasbüki Dervarics Imrének (1842–1910), alszolgabírónak, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt keszthelyi kerületi elnökének, földbirtokosnak.
Szakmai munkássága szerkesztés
Legkiemelkedőbb eredményei az 1860-as évtizedben a termodinamika kérdéskörébe tartoztak. 1867-es akadémiai székfoglaló értekezésében a hőelmélet első és második alaptételének általános matematikai alakban való megfogalmazására vállalkozott. 1870 és 1889 között ő vezette a matematikai fizika és analitikai mechanika tanszéket. Miután a politechnikumot az 1871-72-es tanévtől Királyi József Műegyetem néven egyetemi rangra emelték, 1879-től 1884-ig az intézmény rektora volt. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapítója, első főtitkára, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének első főszerkesztője. 1869-ben a Természettudományi Társulat főtitkáraként megindította a Természettudományi Közlönyt, amely annyira növelte a közérdeklődést, hogy a tagok száma egy év alatt 804-ről 1658-ra emelkedett. Az ő titkársága alatt indult meg a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat is.
A Magyar Tudományos Akadémia 1865. december 10-én levelező taggá, 1873. május 21-én rendessé, 1883. május 17-én igazgató taggá, 1889. október 13-án főtitkárrá választotta és ez alkalomból lemondott műegyetemi tanári állásáról.
A kormány Kruspérral 1869-ben Párizsba küldte, hogy ott a magyar méterrudat a franciával hasonlítsák össze. 1870-ben és 1872-ben ismét ő képviselte Kruspérral együtt hazánkat a párizsi méterkongresszuson. 1880-ban a Vaskorona-rend lovagja lett és a budapesti egyetem bölcseleti kara tiszteleti doktorrá választotta, 1896-ban pedig a miniszteri tanácsosi címet nyerte.
A műszaki tudományos műnyelv és a műszaki irodalom fejlesztésének szükségességét felismerve érdeklődése a nyelvtudomány felé fordult. 1889. október 14-től 1905-ig az Akadémia főtitkára volt, akinek személyében először választottak az akadémikusok természettudóst főtitkárrá. 1889-ben megindította és 1905-ig szerkesztette az Akadémiai Értesítőt.
Arany László halála után 1898 a vallás- és közoktatási miniszter a szerzői jogról szóló törvény értelmében alakított szakértő bizottság elnökévé nevezte ki. 1898-ban a Magyar Tudományos Akadémia állandó szótári bizottságot alakított, főfeladatául tűzvén ki a magyar nyelv szótára új kiadásának előkészítését; e bizottság elnökévé választotta és e minőségében egybeállította Melich János közreműködésével az eddigi magyar szótárak címjegyzékét előkészületül a Magyar nyelv szótára új kiadásához (kézirat gyanánt megjelent 1899-ben). A Természettudományi Társulat Szily működése emlékére 1900. január 24-i közgyűlésén 30 darab tízkoronás arany súlyának megfelelő aranyérmet alapított, amelyet róla nevezett el, egyszersmind 20 000 koronás jutalomdíj alapítványt tett, melynek kamatait (200 db tíz koronás aranyat) az éremmel három évenként a természettudomány legkiválóbb hazai népszerűsítője vagy művelője kapta, 1906-ban Herman Ottó, harmadszor 1909-ben Semsey Andor).
1905-ben az Akadémia főkönyvtárnokává nevezték ki, és még abban az évben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, amelynek elnöke és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek, továbbá A magyar nyelvújítás szótárának szerkesztője volt. Nyelvészeti munkásságáért 1914-ben az Akadémia nagyjutalmával tüntették ki. 1894-ben tiszteletbeli bölcsészdoktor, 1917-ben tiszteletbeli műszaki doktora lett.
Művei szerkesztés
- A Hamilton-féle elv és a mechanikai hő-elmélet második főtétele. Pest, 1871
- A mechanikai hő-elmélet egyenleteinek általános alakjairól. Pest, 1872
- A hő elmélet második főtétele, levezetve az elsőből. Budapest, 1875
- A telített gőz nyomásának törvényeiről. Budapest, 1880
- Adatok Bolyai Farkas életrajzához. Budapest, 1884
- Ki volt Calepinus magyar tolmácsa?. Budapest, 1886
- Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez. Budapest, 1898
- A magyar nyelvujítás szótára. Budapest, 1902
- A Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi-Múzeumának tárgyjegyzéke. Viszota Gyulával. Budapest, 1905
- A mágnás-czím a magyarban : Történeti és népnyelvi tanulmány. Budapest, 1905
Emlékezete szerkesztés
- Budapest IX. kerületében, 1993. óta középiskola viseli nevét.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Szily, Coloman (BLKÖ)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM71880, Szily Kálmán, 2018. szeptember 10.
- ↑ familysearch.org – Szily Ádám gyászjelentése
- ↑ familysearch.org – Szily Ádámné Jeszenszky Karolina gyászjelentése
- ↑ familysearch.org - Szily Kálmánné Dervarics Róza gyászjelentése
Források szerkesztés
- Szily Kálmán. Vasárnapi Ujság, 1880. február 1. Arcképpel.
- Szily-emlékkönyv. Bp., 1918.
- Ilosvay Lajos: Szily Kálmán. Bp., 1933.
- Gyarmati István: Szily Kálmán fizikai munkássága. Fizikai Szemle, 1955.
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 779–780. o. ISBN 963-85433-5-3
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Szily Kálmán emlékezete (1838–1924). Tudományos munkásságának kronológiája. Összeállította: Gazda István. Bp.: Akadémiai Kiadó, 2002.
További információk szerkesztés
- Szily Kálmán: Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt. Természettudományi Közlöny, 1888. május
- Szily Kálmán: A természettudományi műnyelvről a magyar irodalomban. Természet Világa, 2001. május Archiválva 2008. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Vasvári Béla: Szily Kálmán (1838-1924). Fizikai Szemle, 1992. 8. sz.
- Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely Krónika rovata. Élet és Tudomány, 1999. 29. sz.
- Id. Szily Kálmán, a tudománytörténész; összeáll. A. Szála Erzsébet, sajtó alá rend. Gazda István; Szily Kálmán Alapítvány–MATI, Bp.–Piliscsaba, 2008 (Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára)
