Szojuz–39

A Szojuz–39 (oroszul: Союз-39) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a nyolcadik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első mongol űrhajós, Dzsugderdemidín Gurragcsá.

Szojuz–39
Szaljut-program
Repülésadatok
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hívójel	Pamir
Hordozórakéta	Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start	1981. március 22. 14:58:55 UTC
Starthely	Bajkonur, LC1
Keringések száma	124
Leszállás
ideje	1981. március 30. 11:40:58 UTC
helye	Dzsezkazgantól 169 km-re délkeletre
Időtartam	7 nap 20 óra 42 perc 3 mp
Űrhajó tömege	6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	197 / 355 km
Pályahajlás
Föld körül	51,6°
Periódus
Föld körül	89,01 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–39 témájú médiaállományokat.

Küldetés

Feladata a mongol-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1981. március 22-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 197 kilométer, apogeuma 355 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 42 percet és 3 másodpercet töltött a világűrben, 124 alkalommal kerülte meg a Földet.

Az űrhajósok kozmikus sugár-detektorokat szereltek az átviteli rekeszekbe. Tanulmányozták az űrhajó technikai naplóját, elősegítendő az állomás leszerelését. A holográf képet (háromdimenziós) alkotó berendezést a mikrometeorok rongálódása miatt leszerelték. Az űrhajó levegőjéből minta csomagokat készítettek, földi tanulmányozásra. Visszahozták a külső kozmikus sugár-detektorokat. A rendelkezésre álló eszközökkel tanulmányozták Mongólia geológiai helyzetét.

Március 30-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 169 kilométerre délkeletre értek Földet.

Űrhajósok

• Vlagyimir Dzsanyibekov az űrhajó parancsnoka
• Dzsugderdemidín Gurragcsá az űrhajó kutatópilótája

Tartalékok

• Vlagyimir Afanaszjevics Ljahov űrhajós parancsnok
• Maidarzhavyn Ganzorig kutatópilóta

Források

• Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7

További információk

• Szojuz–39. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz–39. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz–39. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz–39. kursknet.ru. [2013. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz–39. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz–39. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz–39. sansar81.mn. (Hozzáférés: 2013. március 17.)

Elődje: Szojuz T–4

Szojuz-program 1967–1981

Utódja: Szojuz–40