A sztóma görög eredetű szó, szájadékot jelent, melyet a sebészek a vékonybélen (ileostoma), a vastagbélen (colostoma), vagy a vizeletelvezető rendszeren (urostoma) ürülő tartalom elvezetése érdekében a hasfalon készítenek. Lehet ideiglenes vagy végleges kialakítású is. Ideiglenes sztómáról akkor beszélünk, ha kialakítása csak egy átmeneti (általában néhány hónapos) időtartamra történik. Végleges sztóma akkor válik szükségessé, amikor az adott betegség megoldására már egy később megváltoztathatatlan állapot jön létre.

Emésztőrendszeri sztóma kialakításának leggyakoribb okai lehetnek a daganatos végbél-megbetegedések, Crohn-betegség, Colitis ulcerosa, gyulladásos bélbetegségek, bélelzáródások, baleseti sérülések és besugárzási hatások. A bél egészséges részét ilyenkor a hasfalon kialakított nyíláson keresztül pár öltéssel a bőrhöz rögzítik. A bél nyálkahártyában nincsenek érző idegek, ezért a kivezetett bélszakasz tapintásra nem fájdalmas.

A sztómából ürülő tartalom felfogására szolgál az ún. sztómazsák, amely öntapadó felülettel csatlakozik a bőrfelülethez.

Ileosztóma (ileostoma) szerkesztés

Az ileosztóma a vékonybélből képzett sztóma. A legtöbb esetben a hasfal jobb oldalán helyezkedik el.

Kolosztóma (colostoma) szerkesztés

A kolosztóma a vastagbélből képzett sztóma. Többnyire a has bal oldalán helyezkedik el a köldöktől kissé lefelé, de a kialakítása függ a testalkattól és a sebészeti lehetőségektől.

 

Urosztóma (urostoma) szerkesztés

Sztómazsák szerkesztés

A sztómán keresztül távozó tartalom felfogására szolgál. Létezik zárt vagy nyitott végű eszköz, illetve egy és kétrészes rendszerű zsák is. Mindkét rendszerű zsák öntapadó felülettel tapad a bőrfelületre (a kétrészesnek csak az alaplapja). A modern zsákok diszkrétek és szivárgásmentesek.

 
Kétrészes, zárt sztómazsák (az alaplapja nélkül)

Példák sztómákra szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés