Sztreptomicin
A sztreptomicin egy 1944-ben felfedezett antibiotikum, a tuberkulózis első, klinikailag is hatásos antibiotikus gyógyszere. Az Actinobacteria (Sugárgombák) közé tartozó Streptomyces griseus nevű baktérium bioszintézisének természetes termékeként fedezték fel. 1952-ig a betegség kezelésére alkalmas egyedüli antibiotikus készítmény volt. (Hazánkban a para-amino-szalicilsav (PAS) volt korábban hozzáférhető kemoterápiás szer.) Gyakran okozott mellékhatásokat, leginkább hallóideg károsodást. Habár már gyorsan, akár az első évben kialakulhat a gyógyszerrezisztencia (ami legnagyobb hátránya), esetenként még a tuberkulózis kezelésére használt különféle gyógyszerkeverékek alkotórészeként alkalmazzák. Egyéb fertőzések gyógyítására szintén bevált (pl. pestis, endokarditisz).
| |
| |
| Sztreptomicin | |
| IUPAC-név | |
| 5-(2,4-diguanidino-3,5,6-trihidroxi-ciklohexoxi)- 4-[4,5-dihidroxi-6-(hidroximetil)-3-metilamino-tetrahidropirán-2-il] oxi-3-hidroxi-2-metil-tetrahidrofurán-3-karbaldehid | |
| Kémiai azonosítók | |
| CAS-szám | 57-92-1 |
| PubChem | 5999 |
| DrugBank | APRD00412 |
| ATC kód | A07AA04, J01GA01 |
| Gyógyszer szabadnév | streptomycin |
| Gyógyszerkönyvi név | Streptomycini sulfas |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C21H39N7O12 |
| Moláris tömeg | 581,57 g/mol |
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Források szerkesztés
- Cambridge enciklopédia. Szerk. David Crystal. A magyar kiadást szerk. Szelle Béla. Ford. Acsády Judit et al. Budapest: Maecenas. 1992. ISBN 963-7425-65-9
