Tárcsafék
A tárcsafék olyan mechanikus fékrendszer, ahol a kerékkel együtt forgó tárcsát az alvázhoz rögzített féknyeregben található fékpofák képesek lassítani.
Működtetése szerkesztés
A tárcsaféket működtetheti:
- Tokos huzal (bowden) elsősorban kerékpárokon, motorkerékpárokon
- Hidraulikus szerkezet elsősorban személyautókon
- Pneumatikus szerkezet elsősorban tehergépkocsikon, autóbuszokon
Előnyei az egyéb rendszerekhez képest szerkesztés
- A dobfékkel szemben a szabadon forgó féktárcsa jelentősen nagyobb energia felemésztésére képes, kisebb tömeg mellett (a nyomóerő nagyobb lehet, alakváltozás veszélye nélkül).
- Az örvényáramú fékkel ellentétben alkalmas a kerekek állóra fékezésére
- jobb szellőzés, jobb hűtés
Hátrányai szerkesztés
Mivel a féktárcsa ki van téve az időjárásnak, hajlamos a rozsdásodásra, ami kiszámíthatatlan fékezést okozhat.
A fékpofák, és a féktárcsák élettartama alacsonyabb, mint a dobféké.
Mechanikus vezérlésnél gyakoribb utánállítás szükséges, mint a dobfékek esetén.
Használata szerkesztés
- Kis és közepes teljesítményű személyautókon az első kerekek fékezésére;
- Nagy teljesítményű személyautókon mind a négy keréken;
- Nagy igénybevételű kerékpárokon (downhill), ahol a magasabb árat elfogadhatóvá teszi a nagy teljesítmény, és a talajtól való nagy távolság;
- Tehergépkocsikon, autóbuszokon, vasúti járműveken sűrített levegős működtetéssel.
Források szerkesztés
- Ternai Zoltán: A gépkocsi (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)