Wikipédia

Távollátás

A távollátás, más néven túllátás látászavar, amiben a szem alkalmazkodása nélkül a közeli tárgyakról nem keletkezik éles kép az ideghártyán. A szem fénytörő képessége elmarad az egészséges 66 dioptriától, mert a szemgolyó túl rövid a törőképességéhez képest, a lencse laposabb, vagy hiányzik. Alkalmazkodás nélkül a közeli tárgyról érkező fénysugarak a szemgolyó mögött találkoznának; minél közelebb van az adott tárgy, annál hátrább kerül a fénysugarak találkozási pontja, és annál homályosabb lesz a kép.

A rövidlátás geometriai-optikai ellentéte. A látásélességre hatással van a hiperópia mértéke, csakúgy mint a beteg kora és az akkomodációs képesség.

A távollátásnak mindenekelőtt genetikai okai vannak. Bár sok vele született szembetegség jár együtt távollátással, önmagában véve a távollátást nem tekintik betegségnek, hanem kisebb fénytörési hibának számít. Az emberek 50%-a távollátó.

A hiperópiát gyakran tévesztik össze a presbiópiával. Ez egy másik állapot, melyet a természetes öregedés által a szemlencse megkeményedése illetve a lencsetok csökkent rugalmassága okoz, ezzel csökkentve a szem akkomodációs képességét.

Osztályozása szerkesztés

A távollátás osztályozása erősség szerint:

  • Gyenge távollátás: 3 dioptriáig (fakultatív hypermetropia)

Természetes alkalmazkodással kiegyenlítődik.

  • Közepes távollátás: 3-6, vagy 8 dioptria (relatív hypermetrópia)

Az érintett csak kancsalítva tud közelre nézni.

  • Erős távollátás: 6-8 dioptrián felül. (absolut hypermetropia)

A szem már nem alkalmazkodik.

A legkisebb távolság, amire a távollátó már jól lát, a közelpont.

Alkalmazkodás szerkesztés

 
Sugármenetek a nyugalmi állapotú, nem alkalmazkodó távollátó szemben. Fent korrekció nélkül, lent korrekcióval

A kis, vagy közepes távollátást a szem automatikusan kiegyenlíti a szemlencse összehúzásával. Az érintett nem is veszi ezt észre. Amíg ez az alkalmazkodás lehetővé teszi az éleslátást, addig a távollátást felesleges korrigálni. Fejfájás, állandósult rossz közérzet, alkalmankénti homályos látás hívhatja fel a figyelmet arra, hogy valami nincs rendben.

A gyerekek távollátónak születnek, de ez a növekedéssel együtt csökken. A 3.0 dioptriát meghaladó távollátást azonban már gyermekkorban korrigálni kell, különben a kancsalság veszélye fenyeget. Ez az akkomodatív kancsalság. A hiperópia komoly fennállása esetén az agynak a születéstől nehézségei vannak hogy egyesítse a két szemből érkező információkat, mivel az egyes szemekbe érkező kép mindig homályos. Egy komoly hiperópiában szenvedő gyerek sosem látta részleteiben a tárgyakat. S ha az agy nem tudja megtanulni részleteiben látni a tárgyakat később nagy esély van arra, hogy az egyik szem dominánsabb lesz. Az eredmények azt mutatják, hogy az agy blokkolja a kevésbé domináns szemből érkező ingereket és kancsalságot illetve amblyopiát okozhat. A hiperópiás gyerekek általában közel állnak a tv-hez, hogy jobban láthassák azt.

Az erősen távollátókat (6-8 dioptriától) nem fenyegeti az akkomodatív kancsalság. A szem fénytörése közelre áll be, a sugártest megmerevedik.

Fontos, hogy korlátai vannak az emberi szem által megvalósítható akkomodáció mértékének. Az alkalmazkodás képességének csökkenésével a távollátás 35-45 éves korban eléri azt a mértéket, hogy a közeli tartomány nem látszik élesnek. Az időskori távollátás korábban jelentkezik, és erősebb, mint a nem távollátóknál. A korrekció javítja a közelre, később a távolra látás élességét is, és tehermentesíti az alkalmazkodást még abban a tartományban is, ami szabad szemmel is élesen látszik.

Időskori távollátás szerkesztés

A kor előrehaladtával a szem alkalmazkodási képessége csökken. Ez okozza az egyre nagyobb távollátást.

Például, ha egy 10 éves szeme 15 dioptriás alkalmazkodással bír, akkor 20 éves korban 10, 30 évesen 7 dioptria marad. 40 éves korra ez tovább csökken 4,5 dioptriára, és itt kezdődnek a panaszok. A könyvet, újságot egyre távolabb kell tartania ahhoz, hogy olvasni tudjon.

A szem átlagos alkalmazkodási képessége és közelpontja az életkor függvényében:

[1]

Kor (év) Alkalmazkodóképesség (dpt) Közelpont (cm)
10 13,5 7,5
20 10,0 10,0
30 7,5 13,5
40 4,5 22,0
45 3,5 28,5
50 2,5 40,0
55 1,5 66,5
60 1,0 100,0
65 0,5 200,0
70 0,25 400,0

Kockázatai szerkesztés

A távollátók zárt zugú zöldhályogra hajlamosak.

Míg az erősen rövidlátókat el szokták tiltani az ugrálástól, a labdajátékoktól, és a nehéz súlyok emelésétől, addig a távollátók, még az erősen távollátók is minden különösebb kockázat nélkül végezhetik ezeket a tevékenységeket.

Kezelése szerkesztés

A távollátást konvex lencsékkel korrigálják. Ezek a lencsék gyűjtőlencsék, és pozitív törőerejűek, dioptriájuk pozitív. Felnőtteknél lézeres szemműtét is szóba jöhet.

Az alulkorrigált távollátás gyermekkorban kancsalsághoz vezethet, ezért fontos a megfelelő törőerejű szemüveg kiválasztása. A legerősebb olyan lencsét írják fel, amivel a távollátó a sugárizmok bénításával még végig tudja olvasni a táblát. Sokszor a felírt szemüveg nem javítja a látás élességét, csak az alkalmazkodóképességet tehermentesíti. Ennek ellenére ezt a szemüveget a kancsalság veszélye miatt hordani kell. A nagyobb távollátás jó térlátás és megfelelő alkalmazkodás esetén is javításra szorul, legkésőbb az iskola megkezdésétől kezdve.

Az intraokuláris lencse nélkül végzett lencseeltávolításos szürkehályog-műtét erős távollátáshoz vezet (13 dioptriával), aminek korrekciójához nagyon erős szemüvegre van szükség.

Vannak kísérletek arra, hogy a távollátást, és a többi látáshibát szemtornával számolják fel, de az ellenőrzött kísérletek hiánya miatt az orvostudomány elutasítja a módszert.[2]

Az időskori távollátás korrekciójára többféle módszer is létezik. Az ideális korrekció mértéke a különböző tevékenységektől függ. Például, a fekve olvasás távolsága 30-40 cm, az ülve olvasásé 50 cm, a barkácsolás, kézműves munka távolsága 45-60 cm, a számítógép képernyőjéé 60-80 cm. Minél közelebb van valami, annál nagyobb korrekcióra van szükség. A fekve olvasáshoz 2,5-3, a számítógépes munkához 1-1,5 dioptria kell.

A módszerek között megtalálhatók az egyszerű olvasószemüveg, a bi- és trifokális lencsék, a folytonos átmenetet biztosító lencsék, és a félszemüvegek. Ez utóbbiak azoknak valók, akiknek nincs szükségük korrekcióra a távolra nézéshez. Emellett igénybe vehetők multifokális kontaktlencsék, multifokális intraokuláris lencsék, és alkalmazható a monovíziós technika. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az egyik szemet élesre állítják a közeli tartományban, így az ezzel a technikával élő közelre és távolra is élesre láthat, de elveszti e térlátását.

2000-ben bevezették az alkalmazkodó intraokuláris lencsét, amivel legalább olyan jól lehet látni, mint hagyományos társaival.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Augustin: Augenheilkunde, Springer, 3. Auflage, 2007, S. 591
  2. ↑ J. A. Rawstron, C. D. Burley, M. J. Elder: A systematic review of the applicability and efficacy of eye exercises. In: Journal of Pediatric Ophthalmology & Strabismus. 42, Nr. 2, März-April 2005, S. 82-88, PMID 15825744 (Vgl. besonders S. 74).

Források szerkesztés

Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Távollátás&oldid=25576276”