Távoltartás

A távoltartás a kényszerintézkedések egyik fajtája. Lényege, hogy a terhelt szabad mozgáshoz és tartózkodási helyének szabad megválasztásához való jogát korlátozza, a személyi szabadság tényleges elvonása nélkül. Az intézkedés célja, hogy a terhelt távolmaradjon bizonyos személytől vagy helységtől, ennek célja a bizonyítás biztosítása és a bűnismétlés megakadályozása. Mindkét esetben a sértett védelme érdekében rendelik el. Magyarországon a bíróság rendeli el, több külföldi országban azonban a nyomozó hatóság is alkalmazhatja.

A magyar szabályozás

A büntetőeljárás rendszerében a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések között nyert elhelyezést a 2006. évi LI. tv. alapján.

A távoltartás tartalma

• 138/A. § (1) A távoltartás a terhelt szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza. A távoltartás hatálya alatt álló terhelt a bíróság határozatában megállapított szabályok szerint köteles
  • a) a meghatározott lakást elhagyni, és onnan a bíróság által meghatározott ideig távol maradni,
  • b) a meghatározott személytől, illetőleg e személy lakó- és munkahelyétől, az e személy által látogatott nevelési és nevelési-oktatási intézménytől, gyógykezelés céljából rendszeresen látogatott egészségügyi intézménytől, vallásgyakorlása során rendszeresen látogatott épülettől a bíróság által meghatározott ideig magát távol tartani,
  • c) tartózkodni attól, hogy a meghatározott személlyel közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen.

Elrendelésének előfeltételei

• (2) Távoltartás a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén – feltéve, hogy a távoltartással elérni kívánt célok ezzel biztosíthatók – akkor rendelhető el, ha a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelése nem szükséges, de – különösen a bűncselekmény jellegére, a terheltnek az eljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartására, valamint a terhelt és a sértett viszonyára tekintettel – megalapozottan feltehető, hogy a lakókörnyezetben hagyása esetén
  • a) a sértett tanú befolyásolásával vagy megfélemlítésével meghiúsítaná, megnehezítené, vagy veszélyeztetné a bizonyítást, illetve
  • b) a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy a sértett sérelmére újabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követne el.
• (3) Ha a büntetőeljárásnak magánindítványra van helye, a távoltartás a magánindítvány előterjesztése előtt nem rendelhető el.
• (4) A távoltartás elrendeléséről a bíróság határoz. A határozatban a bíróság előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a távoltartás alapjául szolgáló büntetőeljárást folytató nyomozó hatóságnál jelentkezzék.
• (5) A bíróság a határozatot megküldi a sértettnek. Az ügyésznek a távoltartás elrendeléséről szóló határozatot akkor is meg kell küldeni, ha a távoltartás elrendelését a sértett, a sértett törvényes képviselője vagy a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője indítványozta.

A távoltartás elrendelése

• 138/B. § (1) A távoltartást a bíróság tíztől hatvan napig terjedő időtartamra rendelheti el.
• (2) A távoltartás elrendelését
  • a) az ügyész,
  • b) a magánvádló,
  • c) a pótmagánvádló,
  • d) a sértett,
  • e) a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes képviselője, valamint
  • f) a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője indítványozhatja.

Távoltartás módosítása

• (3) Ha a távoltartás hatálya alatt a 138/A. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott személy lakóhelye megváltozik, vagy e személy, illetőleg a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt a határozat megváltoztatása indokolt, a bíróság a (2) bekezdésben felsoroltak, valamint a terhelt és a védő indítványára, a vádirat benyújtása után hivatalból is, a határozatot módosíthatja, vagy a távoltartást megszüntetheti. A bíróság ugyanígy jár el, ha a terhelttel szemben a büntetőeljárás során olyan kényszerintézkedést rendeltek el, amely miatt a távoltartás módosítása vagy megszüntetése szükséges.
• (4) Ha a bíróság a távoltartás módosításáról vagy megszüntetéséről határoz, a távoltartás elrendelését indítványozó nyilatkozatát, valamint az ügyész, a magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló indítványát beszerzi. A bíróság a nyilatkozat, illetőleg az indítvány előterjesztésére határidőt állapít meg; ha e határidő eredménytelenül eltelt, a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján határoz. A bíróság a határozatot a 138/A. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott személy részére is megküldi.
• (5) Ha a terhelttel szemben távoltartást rendeltek el, az eljárást soron kívül kell folytatni.

Előzetes letartóztatás elrendelése

• 139. § (2) Ha a terhelt a távoltartás szabályait szándékosan megszegi, és ezt utólag nem menti ki, előzetes letartóztatása rendelhető el, illetőleg ha ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható.

További információk

• 2009. évi LXXII. törvény a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról