A kémiában távozó csoportnak nevezzük a molekula azon részét, mely heterolitikus kötéshasadás révén egy elektronpárral kiválik a molekulából. A távozó csoport lehet anion vagy semleges molekula. Gyakori anionos távozó csoportok a halogenidek, például Cl, Br és I, valamint a szulfonát-észterek, mint a para-toluolszulfonát („tozilát”, TsO). Gyakori semleges molekulájú távozó csoportok a víz (H2O) és az ammónia.

Ebben az SN2 reakcióban a bromidion (Br) a távozó csoport és a hidroxidion (OH) a nukleofil

Az, hogy egy csoport milyen könnyen tud távozni, összefügg a konjugált savi formájának pKa-értékével. Minél kisebb a pKa, annál könnyebben távozó csoportról van szó. Az összefüggés nem minden esetben érvényes, mivel a csoport távozása kinetikai jelenség, a reakciósebességgel van kapcsolatban, míg a pKa termodinamikai mennyiség, mely az egyensúlyi állapotot jellemzi. Mindazonáltal általános jelenség, hogy a stabilizáltabb anionok jobb távozó csoportok. Ezzel a szabállyal összhangban az erős bázisok, például az alkoxidok (RO), hidroxidok (HO) és amidok (R2N) rossz távozó csoportok.

Távozó csoportok, csökkenő távozási hajlam szerint rendezve[1]
*R–N2+ diazónium sók
R–OR'2+ oxóniumionok
R–OSO2C4F9 nonaflátok
R–OSO2CF3 triflátok
R–OSO2F fluorszulfonátok
R–OTs, R–OMs stb. tozilátok, mezilátok és hasonló vegyületek
R–I jodidok
R–Br bromidok
R–OH2+ (alkohol konjugált savpárja)
R–Cl kloridok és karbonil szénhez kapcsolódó savkloridok
R–OHR'+ éter konjugált savpárja
R–ONO2, R–OPO(OH)2 nitrátok, foszfátok és más szervetlen észterek
R–SR'2+
R–NR'3+ tetraalkil-ammóniumsók
R–F fluoridok
R–OCOR észterek és karbonil szénhez kapcsolódó savanhidridek
R–NH3+ ammóniumsók
R–OAr fenoxidok
R–OH alkoholok és karbonil szénhez kapcsolódó karbonsavak
R–OR éterek és karbonil szénhez kapcsolódó észterek

Ritkán fordul elő, hogy H (hidridek), R3C (alkil anionok, R=alkil vagy H) vagy R2N (amidok, R=alkil vagy H) vagy hasonló csoportok egy elektronpárral lépjenek ki, mivel ezek a bázisok instabilak. A jó távozó csoporttal szembeni követelmény nem olyan fontos az E1cb mechanizmus esetén, mint például az acil nukleofil szubsztitúciós reakció addíciós-eliminációs mechanizmusának eliminációs lépésében. Ebben az esetben az alkoxidok, sőt még az amidok is lehetnek távozó csoportok, ami entrópia szempontjából kedvezményezett, mivel ilyenkor egy molekula két részre hasad.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Leaving group című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások szerkesztés

  1. Smith, March. Advanced Organic Chemistry 6th ed. (501-502)