Técső

	Técső (Тячів)
	Técső főutcája
; Técső címere	; Técső zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Técsői járás (2020–); Técsői járás (–2020);
Község	Técső község
Rang	város
Alapítás éve	1329
Polgármester	Ivan Kovacs
Irányítószám	90500
Körzethívószám	+380 3134
Testvértelepülései	Lista Kazincbarcika; Bártfa; Jászberény; Nagykálló; Bucsa; Vác; Avasfelsőfalu; Igló;
	Népesség
Teljes népesség	8887 fő (2022. jan. 1.)
Népsűrűség	329,15 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	210 m
Terület	27 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 00′ 41″, k. h. 23° 34′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 41″, k. h. 23° 34′ 20″
	Técső Pozíció Kárpátalja térképén
	Técső weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Técső témájú médiaállományokat.

Técső (ukránul: Тячів [Tyacsiv], oroszul: Тячeв [Tyacsev], szlovákul: Tačová, románul: Teceu Mare) város Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járás székhelye.

Fekvése szerkesztés

A város Huszttól 30 km-re délkeletre, a Tisza jobb partján, a Máramarosi-medence völgyében fekszik, ennek megfelelően ez a folyó, amely Kárpátalja legnagyobb folyója is, a város szerves részét képezi. Itt ömlik bele a Técső-patak. Határában emelkedik a Kápolna-domb(wd)^[2]

Nevének eredete szerkesztés

Neve a régi magyar Técs személynév kicsinyítő képzős változatából származik.

Története szerkesztés

A református parókia Técsőn

1211-ben Tecu néven említik először.

1308-ban a fő sószállító vizek közt szerepelt Técső is Viskkel, Talaborral, és Szigettel együtt. A középkorban a közeli sóbányák sóvágói lakták. Kiváltságait 1329-ben kapta Károly Róbert királytól városi ranggal. 1334-ben a pápai tizedjegyzék szerint egyházának papja 60 garas, 1335-ben 48 garas pápai tizedet fizetett. Técső az öt máramarosi koronaváros egyike volt.

1902-ben Ferencvölgyet csatolták hozzá. 1910-ben 5910 lakosából 4482 magyar, 855 ruszin és 434 német volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Técsői járásának székhelye volt. A trianoni békeszerződéssel Ferencvölgye és a város Tiszán túli része Kistécső néven Romániához került, 1941 és 1944 között újra Técső része lett, majd ismét román terület lett. 1961 óta város, járási székhely, 13 000 lakosából mintegy 4000 magyar.

Népessége szerkesztés

A népesség alakulása 2017 és 2022 között

Lakosok száma	8980	9019	8887
	2017	2019	2022

Adatok: Wikidata

Közlekedés szerkesztés

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal, valamint az N-09-es Munkács–Rohatin–Lviv főútvonal.

Látnivalók szerkesztés

13. századi eredetű református temploma 1546-óta a reformátusoké, 1748-ban bővítették, tornya 1810-ben épült. Festett kazettás mennyezete 1748-ban készült. 1985-ben renoválták.

Técső város egyik legnevezetesebb emlékhelye, mely a XIII. század második felében épült. Először a római katolikus hívőknek adott otthont. A reformáció terjedése és az új hit elfogadása pedig azt eredményezte, hogy 1546-ban a lakosság zöme áttért és felvette a református vallást, így az egész templomot is elfoglalták.

A Kossuth-mellszobor 1896-ban készült.

Técső központja

Testvérvárosai szerkesztés

Híres emberek szerkesztés

Hollósy Simon mellszobra Técső központjában

Itt áll Hollósy Simon festőművész egykori alkotóháza, ahol 1915-től haláláig, 1918-ig élt.
Itt született 1869-ben Vandrasek József gyógyszerész, vegyész.
Itt született Padányi Gulyás Jenő (1945 után Eugene Padanyi-Gulyas; 1900. május 21. – 1982. november 8.) építészmérnök, politikus, néprajzi gyűjtő, plakáttervező.
Itt született 1955. január 1-én Riskó György festő, grafikus.
Itt született 1966. február 13-án Gazda Albert újságíró.
Innen származik a hagyományos máramarosi ruszin zenét játszó méltán híres Técsői Banda.
Itt volt városi képviselő, és több más szállal is kötődött a településhez Hápka Péter (1885–1961) ügyvéd, kárpátaljai autonómiapárti magyar politikus, magyarországi országgyűlési képviselő.