A stiletto sarok vagy tűsarok egy hosszú, vékony, magas sarok, általában nők által viselt cipőkön és csizmákon. Nevét a stiletto tőrről kapta, először az 1930-as években. Magassága általában 6–15 cm között változik, de lehet ennél nagyobb is, ha emelt talpú cipőről beszélünk, felfekvő mérete pedig egy centiméternél kisebb.

Tűsarkú cipőben

Nem mindegyik vékony magas sarkú cipő fér bele a tűsarkú vagy stiletto kategóriába. Az eredeti, extrém vékony olasz stílusú tűsarok az 1950-es végén, 1960-as évek legelején szinte teljes hosszúságában 5 mm méretű volt csupán, bár a vége olykor kicsit kiszélesedett.

A tömeggyártásában bekövetkezett változásoknak köszönhetően a tűsarkú cipők sarkai általában öntött műanyagból készültek, belső fémcső-erősítéssel. A tűsarok tömeggyártásának kialakulása mellett szükséges volt a talpmerevítő bevezetése, amely nélkül a sarok és a talp találkozásánál eltört volna a lábbeli. Ez a kemény, edzett acélból készült alkatrész biztosította a lábbeli mechanikai ellenálló képességét. Másfelől a korábban kizárólagosan használatos szegezett, illetve varrott technológiát felváltotta a ragasztott kivitelezés a talp vonatkozásában.

Története szerkesztés

 
Cipő 12 cm magas tűsarokkal

Már a 19. század végén is léteztek viszonylag vékony magas sarkú lábbelik, amit számtalan fétisábrázolás igazol. Fényképes bizonyítékot azonban először az 1940-es években találunk a párizsi sanzonénekesnő, Mistinguett kapcsán. Eme cipők Andre Perugiához köthetőek, aki 1906-ban kezdett el cipőtervezéssel foglalkozni. Nem valószínű, hogy ő találta volna fel a tűsarkat, viszont feltehetően az első bizonyítottan dokumentált tervezője a magas, vékony saroknak. Maga a stiletto szó a stylus, magyarul íróvessző, karcolótű szóból alakult ki; először a New Statesman magazin írt róla ebben a jelentésben 1959-ben megjelent számában.[1]

Magassarkú cipőt férfi és női udvaroncok hordtak először. Bár sokan Roger Vivier vagy Manolo Blahnik számlájára írják a stiletto design feltalálását, ez valójában Kristin S. Wagner tervező érdeme. Először az 1950-es években vált népszerűvé a tűsarok,[2] de elsöprő sikert a gyártási technológia fejlődésével aratott, amikor fémtörzzsel kezdték el gyártani az erősebb tartás végett a korábban használt fa vagy még gyengébb anyagok helyett, és így a sarok egyre vékonyabbá válhatott.

Az idő múlásával a tűsarok egyre inkább erotikus természetéről vált ismertté, mint a magasságot fokozó jellegéről, hiszen a tűsarok fétistárgyként is elterjedt. Mint divattermék, a tűsarok népszerűsége állandóan hullámzott. Az 1950-es évek elején igen népszerű cipő az 1960-as évek elején élte első fénykorát, amikor a cipő talpa is ugyanolyan vékonnyá vált, mint maga a tűsarok. A formatervezés élessége miatt ekkor már gyakran az egész cipőt „stiletto” néven emlegették, nemcsak a sarkát szinekdochén keresztül. Bár a tűsarkú a Beatles-éra kezdetén hivatalosan eltűnt a divat világából, utcai viselet gyanánt megőrizte népszerűségét, és a nők akkor sem voltak hajlandóak lemondani róla, amikor már nem lehetett beszerezni a hagyományos üzletekben.

Manolo Blahnik spanyol divattervező 1974-ben újra divatba hozta a stiletto saját verzióját, amit „Needle”-nek, vagyis tűnek nevezett el. A tömeggyártással készülő, az igazi tűsarkot nélkülöző cipőket az utcai butikokban árulták, és népszerűvé vált a punk és más szubkultúrákban. Így a stiletto átvészelte az 1980-as, 90-es éveket, míg a 21. század elején igazi visszatérését ünnepelhette a divat világában is, amikor fiatal nők tömege kezdte hordani annak érdekében, hogy feldobják irodai ruházatukat, vagy nőiességet kölcsönözzenek hétköznapibb öltözéküknek, mint pl. a farmernek. A tűsarkút a femme fatale imázsához kötik és csábító kiegészítőként tartják számon.

Magyarországon szerkesztés

Magyarul először 1954-ben szerepelt leírva a sajtóban (egy bukaresti divatbemutató kapcsán),[3] 1957-től vált mindennapossá a szó használata.

Imázs szerkesztés

A stiletto viselésének előnye, hogy optikailag hosszítja és karcsúsítja a lábakat, kisebbnek tűnik benne a lábfej és növeli a testmagasságot. Ezen felül javítja a testtartást,[forrás?] mert csak egyenes törzzsel lehet benne biztonságosan közlekedni. Ezáltal a tűsarkú viselője magabiztosabbnak tűnik.

Hátrányai szerkesztés

Minden magas sarkú lábbeli természetellenes pózba kényszeríti a lábat, ami túlzott használat esetén a csontvázrendszerben és izomzatban problémákat okozhat. „Az emberek szerint a stiletto árt a lábnak, de jót tesz a léleknek. Melyik fontosabb?”, mondta Terry DeHavilland (angol cipőtervező).[forrás?]

A tűsarok nagy erőt koncentrál egy nagyon kicsi területre. Ez nagyobb nyomást fejt ki, mint amekkorát az elefánt talpa; felsértheti a szőnyeget vagy akár a padlót.[4] A puha talajba besüllyed, így füvön is nehéz benne mozogni.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stiletto heel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Games, Alex (2007), Balderdash & piffle : one sandwich short of a dog's dinner, London?: BBC, ISBN 9781846072352
  2. Paslawsky, Meredith, Italian Fashion: The History of the Heel, <http://www.lifeinitaly.com/fashion/high-heels.asp>. Hozzáférés ideje: 11 August 2008
  3. "Megjegyzendő, hogy nemcsak hogy kezd elmaradni a nyitottsarkú cipő, de még magasítják is a teljesen lapossarkú cipők kérgeit. Különben egyetlen magassarkú cipőt láttunk, még a legkomolyabb sötétkék délutáni ruhákhoz is lapossarkú cipőt viselnek. Viszont ezekben a lapossarkú cipőkben oly nagy a választék és oly szépek, hogy még a legmegrögzöttebb tűsarok kedvelők is szívesen lemondanak majd a magas sarokról."; Az 1955-ös esztendő modelljeinek nagy divatbemutatója, in: Előre (Románia), 1954. szeptember 3., 3. old.
  4. Green, Jack: Pressure Under High Heels. The Physics Factbook, 2003. (Hozzáférés: 2006. július 17.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Paola Jacobbi: Akarom azt a cipőt!; ford. Kalotai Judit; Ulpius-ház, Budapest, 2008
  • Mirja Tervo: Tűsarok és kamatláb. A luxuscipők veszélyes vonzereje; ford. G. Bogár Edit; Typotex Kiadó, Bp., 2013. ISBN 978-963-2797-95-3